A korábbi próbálkozásoknak megvannak a lenyomatai, például az evangélium cigány nyelvre fordítása, és a kilencvenes években valóban úgy nézett ki, hogy újra elindul valami, de sajnos az egyház annyira el volt foglalva az építkezéssel, az önmegtartással és egzisztenciális gondokkal, hogy ez a kérdés háttérbe szorult – szögezi le Makkai Péter. 2018-ban volt egy olyan cigánymissziós konferencia, amelyik megpróbált stratégiát összeállítani az Erdélyi Református Egyházkerület részére, ezt tárgyalta is az egyházkerület közgyűlése, de erre vonatkozó határozat nem született. „Mondhatjuk, az erdélyi református egyház újkori cigányság felé való fordulása hivatalosan az októberi határozattal indult el, amikor kineveztek engem a cigánymisszió lelkipásztorának” – részletezi Makkai tiszteletes.

Nem véletlen, hogy a konferencia házigazdája az Erdélyi Református Egyházkerület szeretetszolgálata, a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi szervezete volt. A szervezet 2002 óta foglalkozik cigány gyermekekkel, családokkal és 2014-től a svájci HEKS Alapítvány támogatásával a közel ezerkétszáz lelkes sepsikőröspataki cigány közösségben indított, meleg ebéddel járó délutáni oktatás mintájára jelenleg Háromszék tucatnyi településén működtetik az önkormányzatokkal együtt az említett programot, az 550 kedvezményezett egy része a roma közösségekből kerül ki. Szintén a sepsiszentgyörgyi Diakónia szervezett első ízben cigánymissziós lelkésztovábbképzőt, amelyet tavaly júniusban tartottak Sepsikőröspatakon.

Változó világban

A cigányság egy különálló etnikum, és mint ilyen, bátran használható a cigány elnevezés, ráadásul Háromszéken és egész Erdélyben inkább ezt fogadja el ez a népcsoport a roma helyett, nem érzi pejoratívnak, mint az ország déli, keleti részein.

– Mennyiben változott a cigányság az elmúlt hetven évben? Mi volt a jellemző az ő életükre és megítélésükre a kommunizmus idején és mi változott azután?
Makkai Péter: – Nehéz meghatározni, mert nagy különbségek vannak: a gazdag és cigányságukat már nem vállaló, illetve gazdag és cigányságukat vállaló, valamint a mélyszegénységben élő, gettósított, szegregátumokban élő cigányságig nagyon változó a paletta. Változó, mivel különböző történelmi háttere van a fejlődésüknek. A szegregátumokban élő cigányság azért maradt annyira le, mert a társadalmi változások őket nem vették figyelembe. Amíg a kommunizmus idején a szegregátumokban élők életminősége nagyon közeli volt a társadalom többségéhez, mert dolgoztak, munkahelyük volt, vagy a termelőszövetkezeteknek voltak a kétkezi munkásai, a kilencvenes években, amikor eltűntek a termelőszövetkezetek, elveszítették a munkájukat, sokan elveszítettek minden más lehetőséget is. A városi munkahelyek egy része is megszűnt, ahol őket foglalkoztatták. A rendszerváltás őket sokkal jobban megviselte, kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek, mint a többségi társadalom.

– Míg a Maros mentén jól öltözött cigányokat látunk, házuk, udvaruk rendezett, az asszonyok büszkén öltöznek népviseletbe, Háromszéken inkább találkozunk a kolduló, kukázó cigányokkal. Miért alakult ki ez a különbség cigány és cigány között?
– A Maros mentén is vannak cigány szegregátumok, ahol mélyszegénység van, de a gábor cigányok mindig mobilis népcsoport voltak, ők tudtak alkalmazkodni a változó világhoz, kereskedelemmel, kisiparral foglalkoztak. De ahol gettó volt, és ez jellemző Háromszékre, ott a mezőgazdaságból éltek, hozzá voltak kötve a termelőszövetkezetekhez, és ezek megszűnésével az egzisztenciájuk került veszélybe. Ezekből a szegregátumokból a kommunista időkben a cigányságot nem engedték a városba, nem engedték, hogy migráljanak, egyetlen lehetőséget adtak, hogy a termelőszövetkezetben dolgozzanak. Éltek tovább kolóniákban, akik onnan kitörtek, azok boldogultak, de a többség ott maradt a nagyon lepusztult rossz körülmények között.

– Érthető, hogy amint megszűntek a termelőszövetkezetek, a cigányság jó része elveszítette a munkáját. De mi történt a napszám és az idénymunka terén?
– Átalakult a földművelés, az állattartás. Míg húsz-harminc évvel ezelőtt egy adott településen több gazdának is volt öt-tíz tehene és szükség volt a segítségre, a kézi erőre és foglalkoztattak harminc-negyven cigány embert napszámosként, jelenleg a magángazdaságok megszűntek, ami van, azt a család el tudja látni, a nagy farmok pedig gépesítve vannak, két-három embert foglalkoztatnak és elvárják, hogy azok rendelkezzenek valamilyen szakképesítéssel.

Ökumenikus evangelizáció az Őrkőn

Milyen a jó segítség?

– Ezelőtt ötven évvel a cigány emberre rá lehetett bízni a kertet, udvart, a cigány embernek bejárása volt oda, ahol a munkaadó család lakott. Megbecsülték munkáját és ezáltal megvolt neki az egészséges önbecsülése. Ez ma már nincs így. Mi okozta a cigánybecsület romlását?
– Sokat romboltak a szociális téren alkalmazott rossz közpolitikák, amelyek arról szóltak, hogy ha valakinek gondja van, adnak egy kis pénzt a túléléshez. Nagy tömegeknek biztosít az állam a befolyó adókból túlélési segélyt, de ehhez nem tesz hozzá semmiféle szociális szolgáltatást. A pénzt megkapják az emberek, de nem segít az állam abban, hogy az élet minőségét javítsa, változzon a gondolkodás, a munkához való hozzáállás, a gyermeknevelési szemlélet.

– Mit tud tenni az egyház, miből áll a cigánymisszió és mi a célja?
– Az elmúlt harminc évben komoly példák vannak arra, hogy a megtért ember ténylegesen új életet kap, új lehetőséget kap és ezzel él is. Abban hiszünk, hogy Krisztus evangéliuma ténylegesen meg tudja változtatni egy ember életét, a körülményeit, a családját. Az egyháznak missziói küldetése van abban, hogy az evangéliumot hirdetve emberek élete változzon meg. Ha egy ember megtér, úgy érzi, hogy él benne Krisztus, akkor a krisztusi kegyelemből új életet kezd, más lesz a hozzáállása gyermekeihez, a munkához, az embertársaihoz. Ebben a változásban hisz az egyház. A Bibliában sok megtérési példát látunk. Jézus munkálkodása a teljes embert tekinti, nemcsak a lelkiekre hat, hanem gondoskodik akár a szociális kérdésekről is, ruházkodásról, az éhínség, a nyomor felszámolásáról, és ez mind az evangélium munkálkodásához tartozik. Az egyház az egyházközségeken és az intézményes szeretetszolgálaton keresztül eddig is nagyon sok olyan szociális programot tartott fenn, működtetett, amelyek ezekre irányultak.

– Ha mindez sikerül, akkor még ott van a társadalmi elfogadottság kérdése. Hogy lehet érzékenyíteni az embereket ebben az irányban?
– Ez nagyon nehéz kérdés. Ennek egyik módszere az, hogy rendszeresen napirenden tartjuk ezt a kérdést, beszélünk róla. Másrészt nem kell elrejteni a problémás területeket sem. Csak akkor tudjuk felszámolni a beidegződéseket, sztereotípiákat, ha beszélünk róluk és a közvélemény elé tárjuk ezeket. A cigányság az elmúlt évszázadok során együtt teremtett értéket, részt vett az erdélyi történelem nagy nehézségeiben, együtt viselték velünk a megpróbáltatásokat. Ki kell emelni, hogy milyen értékteremtő közösség volt az együttélés során. Egy jövő évi magyarországi cigánymissziós terv, hogy ismertessük meg a roma holokausztot az emberekkel, beszéljünk a roma hősökről, mutassuk be a roma művészetet. Ez benne van az erdélyi stratégiában is. Magyarországon sok a cigánymisszióból kikerült református lelkipásztor, meg fogjuk hívni őket szolgálatra, hogy a mi református gyülekezeteinkben református cigány lelkészek szolgáljanak egy-egy imaheti vagy más alkalommal.

Csak összefogással sikerülhet

– Háromszéken inkább a szociálisan hátrányos helyzetű cigányokkal találkozunk, beskatulyázzuk őket ebbe a státuszba, nem kezeljük úgy, mint egy kisebbségi népcsoportot. Ez természetesen nem az egyház feladata, hanem a politikumé. Hogy állunk ilyen téren?
– A misszió, az oktatás, a szolgáltatások által megerősödik a cigányság társadalmi önszerveződő ereje, de ez még a távoli jövő. Több mint százezer erdélyi magyar cigányról beszélünk, akik kettős identitással rendelkeznek: származásuk szerint cigányok, de magyaroknak vallják magukat, magyarul beszélnek, sokan a cigány nyelvet sem ismerik. Háromszékre ez jellemző. Ami a politikumot illeti, úgy érzem, nagyon szerencsés helyzetben vagyunk. Az RMDSZ cigányok felé való nyitása most már konkrét tény, az áprilisi kongresszuson a szövetség elfogadott egy erre vonatkozó alapdokumentumot. Ez egy jó csillagzat, isteni kegyelem, hogy a civil szféra, az egyházak és a politikum egyre inkább összehangolva mozdul el ebbe az irányba.
*
Úgy tűnik, a Makkai Péter által felvázolt együttműködési stratégia Kárpát-medencei vonatkozásban is érvényes, erről győződhettek meg a novemberi békési II. Cigánymissziós Fórum résztvevői, mely találkozót a szervezők bevallása szerint abból a célból rendezték, hogy olyan összefogást indítsanak el, amellyel hatással lehetnek a Kárpát-medencében élő magyar ajkú roma közösségek felzárkózására az oktatás, az egészséges életmód, kapcsolati háló fejlesztése és működtetése, valamint a vallási és kulturális élet területén.