A napokban, december 3-án és 4-én Bodó Viktor Jászai Mari-díjas színész, rendező, díszlettervező, a 2008–2015 között Budapesten működő, jelentős nemzetközi sikereket elért Szputnyik Hajózási Társaság nevű „modern színház- és viselkedéskutató intézet-labor” vezetője tartott workshopot Sepsiszentgyörgyön. A műhelymunkán a Tamási Áron Színház teljes társulata részt vett.
Bodó Viktor neve a Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál két kiadásán is bemutatott Egy őrült naplója (Keresztes Tamás egyéni előadása) című előadás rendezőjeként vagy a 2008-as (az Andrei Mureşanu Színház által szervezett) TAMper2 fesztiválról lehet ismerős, ahol a Ledarálnakeltűntem című Kafka-adaptációt játszotta Sepsiszentgyörgyön a budapesti Katona József Színház társulata. Egy rendkívül sokoldalú színházi alkotóról van szó, aki ma leginkább német nyelvterületen dolgozik. 2006-ban rendezett először a Grazi Schauspielhausban, ezt követően felkérést kapott a berlini Deutsches Theater vezetőségétől, majd a hamburgi Deutsches Schauspielhaus vezetőségétől is, ahol jelenleg is állandó rendező. Markáns rendezői stílusában ötvözi a groteszk és a líraiság elemeit, előadásaiban a humornak és a játékosságnak kitüntetett szerepe van. Munkásságát számos nemzetközi díjjal jutalmazták, többek között az oroszországi színházi szcéna legnívósabb kitüntetésével, az Arany Maszk-díjjal (2011), az egyik legrangosabb európai színházi elismeréssel (Európa színházi díj a Színházi valóságért, 2016) és a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Német Központjának díjával (2018). Színészként és oktatóként is jelentős pályát futott be: számos magyar film főszereplője, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára volt.
„Az ember hajlamos rá, hogy előre megfogalmazott elvárásokkal vágjon bele egy új munkafolyamatba, különösen, ha egy ismert rendezővel dolgozhat. Számomra fontos, hogy ezeket az elvárásokat tudatosan félrerakjam, és úgy tekintsek egy munkafolyamatra, mint óriási kalandra, felfedezésre, amiben mindenki bizalommal és odaadással vehet részt. A Viktorral való találkozásban ez a bizalom és odaadás mindkét oldalról jelen volt... Három szóval tudnám jellemezni a workshopot, amelyet tartott: friss, őszinte és rendkívül játékos. Ő is teljesen szűz terepen volt, nemcsak minket nem ismert, de úgy tudom, hogy Erdélyben is csak egyszer dolgozott még, Füst Milán Boldogtalanok című darabját rendezte Marosvásárhelyen a kétezres évek legelején. Szóval ő is kíváncsi volt ránk, tapogatózott, nem rutinból dolgozott, ami rendkívül inspirálóan hatott a munkára. Élmény volt vele dolgozni” – foglalta össze a rendezővel kapcsolatos tapasztalatait Derzsi Dezső, a Tamási Áron Színház színésze.
