— Azt mondta, hogy jó évet zártak tavaly, és 2009 több, mint bizonyos, sokkal nehezebb lesz. Ön ezt a nehézséget a válság okozta gazdasági helyzet gyengülésének, de nem utolsósorban annak a politikai változásnak a számlájára írja, ami az RMDSZ megváltozott helyzetéből adódik. Konkrétabban gyengébb költségvetésre és más juttatások elmaradására gondolt?
— Így van. Szerintem ezekkel a nehézségekkel szembe kell nézni. De kinek nem jött rosszkor ez a hullám? Mi például még nem fejeztük be az ivóvíz bevezetését, pedig egy ilyen síksági faluban ez nagyon fontos volna. Az 577-es törvény juttatta anyagiaktól függ, hogy miként tudjuk folytatni. Az anyagiak függvénye a szennyvízhálózat kialakítása is. Ha a még futó „norvég programmal" nem tudjuk megoldani, bele kellene gyömöszölnünk a 3.22-es integráltba.
— Mi szerepel még a tervükben 2009-re?
— A „zöld program", amit meg is kezdtünk. Az önkormányzat székháza mögé szeretnénk kialakítani zöldövezetet. Itt van a postahivatal, az állatorvosi rendelő, a földmérők irodája és a tűzoltószertár is. Sok ember jár ezen a területen, rendezni kell a terepet, és padokat is elhelyezni. Az időjárás függvényében folytatjuk a munkát.
— Szekrényében több megvalósíthatósági tanulmány és tervezet van, mint amennyi színe a szivárványnak. A dossziék ugyanis színesek...
— Szépek valóban, de pénz hiányában csak papírok-térképek. Minden az anyagiaktól függ. Egyik legfontosabb tervünk a szennyvízhálózat kiépítése. Mivel ez magában foglalná Kököst és Kököbácsteleket, olyan tervezetet készíttetünk, amelyben — a tengerszint fölötti magasságok miatt — benne kellene lennie annak a Márkosrét nevű településnek is, mely közigazgatásilag Dobolló községhez tartozik. Én hiszem, hogy ez a közös hálózat jó elgondolás, megoldaná a szennyvizekkel való gazdálkodást a Feketeügy és a Tatrang összeömlésének térségében, ahol a vidék leggazdagabb ivóvíztartalékait őrzi a föld mélye. Ebből a célból szándékunk kistérségi társulást alakítani, ez ugyanis feltétele a tervezet kivitelezésének. A már emlegetett pénz minden lépésünknek feltétele. Nem rózsás a helyzetünk, elmaradásaink vannak a telefon-, a villanyszámláknál, fogytán a tűzifa is az egységekben. Nincsenek kiírva még a pályázati források sem. Mi érezzük a legjobban a bőrünkön azt, hogy nagyon szükséges lenne az autonómia. Ne értsen félre, fontos a területi is, a kulturális is, de ha a gazdasági autonómiát meg lehetne valósítani, a többi magától jönne! Ez az én politikai hitem. Ehelyett, sajnos, azt látom, egyre erősödik a centralizáció, s az egyes adónemekkel kapcsolatos eljövendő változások miatt borúlátó vagyok.
— Mi lesz a sorsa a XVIII. századi ún. zsellérháznak, melyről szép elképzeléseik voltak, többek között ott szerettek volna berendezni egy falumúzeumot?
— Arra meg is van a tervünk, de vissza kell szolgáltatni a tulajdonos Serester családnak. Lehet, hogy a családnak túl nagy anyagi megerőltetés lenne a leromlott ház feljavítása, s arra is gondolunk, hogy a nemes cél érdekében felajánlhatnák a faluközösségnek egyezség alapján, annál is inkább, mert a hozzá tartozó területet már jócskán beépítették, s így csak az épületet tudjuk visszaszolgáltatni.
— Mi lesz a szabadidőközponttal?
— Az is az anyagiak függvénye. Haladnak a kavicskitermeléssel, alakul a kis tavak helye, de hát arra is új tervezet kell. Az üdülőturizmus kiváló oázisa lehetne.
— Mondta, hogy gyümölcsöző lehetőség mutatkozik a testvértelepülési kapcsolatok jövedelmező alakulása terén.
— Különleges uniós pályázatokra számíthatnánk, ha közösen alakítanánk társulást uniós tagállamok településcsoportjaival. Hozzánk társulna innen egy-két alsó-háromszéki település, például a szomszédos Brassó megyei Prázsmár is. Nekünk van két magyarországi testvérfalunk, Olaszfalu és Bucsa. Nekik alakulóban az olasz kapcsolatuk. Arra törekedünk, hogy megteremtsük az uniós térséget, s nyíljon számunkra pályázati lehetőség. Vannak dolgok, amikhez nem kell oly sok pénz. Ilyen a helyiek, a kökösiek lelkesedése, kitartása. S mert van egy szép és rendezett művelődési otthonunk, nem parancsra, spontán módon alakul, izmosodik a közművelődési tevékenység. Színjátszó csoportjuk van a fiataloknak, alakul egy kórus. Bármilyen nehéz is a mezőgazda sorsa, nálunk egy darab föld sem marad műveletlenül! Kissé alábbhagyott a beáramló beruházás, mi nem gördítünk elébe akadályt. Nem marad más hátra, mint szembenézni a nehézségekkel.
Lejegyezte: KISGYÖRGY ZOLTÁN
