Európai uniós követelmény, hogy 2013-ra megforduljon a jelenlegi 60/40 százalékos arány a középiskolai és szakiskolai képzés között, a gyakorlat ellenben azt mutatja, hogy a diákok továbbra is inkább választják a négyéves középiskolákat (elméleti, művészeti, sport- és szakközép-), mint a háromlépcsős (2+1+2 év), az ötödik esztendőben szintén érettségivel végződő szakiskolákat. Utóbbi típus első két esztendeje után megszerezhető az Európai Unióban egységes I-es szakmai fokozat, vannak, akik ezen a szinten abbahagyják a tanulást. A harmadik esztendő a kiegészítő év, amikor még egy fokozatot nyer a diák; a negyedik év elvégzése után a középiskolaival egyenértékű érettségin szerezhet oklevelet, valamint a III-as szakmai fokozatot. Amióta eltörölték a képességvizsgát, amelynek sikeres letétele kötelező volt a középiskolai felvételhez, még inkább fordult a kocka, bárki jelentkezhet líceumi osztályba. Így történt, hogy tavaly nyolc szakiskolai osztállyal kevesebb indult, mint ahányat a felvételire meghirdettek, a VIII. osztályt végzettek közül a gyenge tanulmányi eredményekkel rendelkezők is bejutottak elméleti, illetve szakközépiskolába.

Idén az oktatási minisztérium figyelmeztette a megyei tanfelügyelőségeket, hogy a 60/40 százalékos arányt szigorúan tartsák be a beiskolázási terv elkészítésénél, s bár még csak javaslat szintjén áll a tervezet, a végső döntést a szaktárca hozza meg, nem remélhető, hogy a tanfelügyelőség által felterjesztett listánál kedvezőbb lesz az elméleti oktatásra nézvést.

Igaz ugyan, hogy Háromszéken nem veszélyezteti a magyar VIII. osztályosok anyanyelven történő továbbtanulását az osztályok elosztása, miként Maros megyében történt, ahol több százzal kevesebb magyar tannyelvű helyet hagytak jóvá az induló IX. osztályokban, mint ahány magyar VIII. osztályos tanul jelenleg, de két magyar osztály felszámolása a megyeközpont két legnagyobb középiskolájában felháborodást váltott ki az érintett tanintézmények vezetősége, tantestülete, a diákok és a szülők körében.

Befuccsolt egy elképzelés

A Székely Mikó Kollégium már tavaly a korábbi öt osztály helyett négy indítására kapott engedélyt, akkor lemondtak az intenzív nyelvosztályról, és maradt a matematika—informatika, matematika—informatika—angol, természettudományok és társadalomtudományok profil. Decemberben a tanfelügyelőség tájékoztatta az iskolát, hogy ősztől három IX. osztályt indíthat, amivel első lépésben a vezetőség nem értett egyet.

Biró Béla igazgató lapunk érdeklődésére elmondta, hogy felméréseik szerint a jelenlegi négy VIII. osztály százhat tanulója közül nyolcvanan egészen biztosan a Mikóban kívánják folytatni tanulmányaikat, és az előző évek tapasztalata szerint még legalább ötvenen más iskolákból is első opcióként írják be a Mikót, tehát egészen biztos, hogy a négyszer huszonnyolcas létszám sem lenne elég. Az igazgató szerint náluk minden esztendőben túljelentkezés van, és igaz, hogy a humán tagozatra gyengébb felkészültségűek is bejutnak, de egyrészt még ilyen körülmények között sem lehet lemondani erről a szakról, másrészt a jelenlegi felvételi rendszer lehetővé teszi, hogy a más iskolákból nagy médiával, de kevesebb tudásfedezettel érkezőket is felvegyék.

A kevesebb osztály indításának hallatán a VII. és VIII. osztályos mikósok szülei beadvánnyal fordultak a tanfelügyelőséghez, kérték a négy osztály jóváhagyását, de pozitív válasz nem született. Az iskola vezetőtanácsa úgy határozott, ha csak három osztály indulhat, megosztva fog működni a matematika—informatika és a matematika—informatika—angol osztály 14—14 hellyel, és megmarad a természettudományi és a társadalomtudományi osztály 28—28 hellyel.

Biró igazgató hangsúlyozta, a létszámcsökkentés egyelőre nem érint tanári állásokat, de ha a következő esztendőkben is kevesebb osztállyal működnek, e téren is gondok akadnak, mégsem ez aggasztja, hanem az, hogy a diákok és szülők kérésének nem tudnak eleget tenni. Azt pedig az igazgató egyenesen kudarcnak érzi, hogy félcsoportnyira zsugorodik a kétnyelvű reálosztály, amit közel két évtizeddel ezelőtt a megyében elsőként a Mikó vezetett be.

A Mikes nem alkuszik

Egyetlen osztályról sem mondunk le, minden évben jelentős túljelentkezés van iskolánkban, jók az eredményeink, lehetetlen ezt nem figyelembe venni — szögezi le Kerekes Dóra, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnázium igazgatója. A decemberi értesítésre, amikor a tanfelügyelőség közölte, hogy a jelenlegi négy helyett szeptembertől há­rom IX. osztályt indíthatnak, az iskola írásban vá­laszolt, a vezetőtanács döntése alapján elutasították a módosítást, és közölték, kitartanak a jelenlegi létszám mellett. Az egész megyében közkedvelt iskola igazgatója többek között azt is döntésük melletti érvként említette, hogy amíg a magyar hallgatók aránya a felsőoktatásban jóval a hazai magyar lakossági arány, valamint a román diákok továbbtanulási százaléka alatt marad (6,6 százalék a magyar anyanyelvű lakosság aránya, de csak 4,4 százalék a magyar diák a felsőoktatásban, és ebből is csupán 30—40 százalék tanulhat anyanyelvén), addig elfogadhatatlan, hogy éppen azokat az iskolákat sújtsa a létszámcsökkentés, ahonnan a legnagyobb arányban jutnak be egyetemre. „A diákokkal és a szülőkkel szemben kutya kötelességünk ezt a harcot végigvinni, és ha január végéig nem kapunk pozitív vá­laszt a tanfelügyelőségtől, az oktatási minisztériumban kérjük az ügy orvoslását" — szögezte le Kerekes Dóra.

A főtanfelügyelő magyarázata

Az előző esztendőkhöz képest a tanfelügyelőség azért közölte korábban az iskolákkal a létszámjavaslatot, hogy azok ne népszerűsítsenek több osztályt, mint ahány indítására lehetőségük lesz. A Háromszék témával kapcsolatos kérdésére Keresztély Irma főtanfelügyelő elmondta: minden évben a szakiskolák rovására történt a karcsúsítás, ezekben az iskolákban maradt a legtöbb üres hely, illetve több osztályt meg sem tudtak valósítani, így most a kötelező arány betartása végett az elméleti oktatástól kellett osztályokat elvenni mind a magyar, mind a román tannyelvű iskolákban. A főtanfelügyelő leszögezte, a középiskola nem a gimnázium folytatása, hogy kötelezően oda kellene felvenni minden diákot, a szakiskolákban is el lehet jutni az érettségiig, és itt rendre három szakmai fokozat szerezhető meg.

Lábbal tiport iskolai autonómia

A háromszéki magyar középiskolai hálózat térképén vannak még fehér foltok, de ezeknek oka sok esetben a gyermekhiány, illetve a munkaerőpiac igényeinek figyelmen kívül hagyásával működtetett szakképzés. A baróti és kovásznai iskolaközpontokban az elméleti vonalon legfeljebb egy-egy reál- és humán osztály működik, ezektől nincs, amit elvenni; a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnáziumban négy esztendővel ezelőtt hat IX. osztály működött, tavalytól csak négy; a Bod Péter Tanítóképzőben idén ballag az utolsó líceumi tanítóképzős csoport, ennek megszűntével az iskola a két párhuzamos osztállyal működő elméleti vonalat kívánná bővíteni, de nem kapott rá jóváhagyást; a művészeti és felekezeti oktatásban nincsenek párhuzamos szakok, és ezek az iskolák nem helyi, hanem megyei érdekeltségűek. A szakközépiskolákban ugyan átrendeződött az utóbbi években az évfolyamok szerkezete, de lényeges létszámcsökkentés nem történt, és mint említettük, a képességvizsga eltörlése óta ezekre a helyekre akkor is be lehet jutni, ha az egységes félévi dolgozatok alkalmával sorban megbukott a jelentkező, de összességében átmenő éves médiákat hozott ki.

Nos, a helyzet úgy fest, hogy ami jó volt 1990-től mostanáig, annak nyakát szegik, és az iskolák megkérdezése nélkül döntenek jövőjükről. A tanfelügyelőség az ügyben a minisztérium mindenhatóságára hivatkozik, az pedig az uniós előírásokra, és útközben elnémul az iskolák önrendelkezéséről szóló, kampányidőben mindig felerősödő hangoskodás.

A tapasztalat azt mondatja velünk, ami egyszer megszűnik, az úgy is marad. Emiatt érezzük azt, hogy a beiskolázási stratégiáról helyben vagy legalább megyeszintű konzultáció alapján kellene dönteni. Messze van tőlünk Bukarest, de Európa még inkább. Ha mégis kell uniformizálódni, ne a rombolással kezdjük, hanem az építkezéssel. Nézzünk szét az unió országaiban, azokban, ahol a szakoktatásnak nem csak hagyománya, de presztízse és eredményei is vannak. És miközben másokhoz igazodunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy fiataljaink még mindig jóval az európai átlag alatti arányban végeznek felsőfokú iskolákat, és a bejutóknak még mindig csupán alig több, mint harmada tanulhat anyanyelvén.