A legyen vagy ne legyen lehetőség csatájában az alkotmánybíróság (ahol szintén van négy érdekelt!) visszautasította a harcias kisember, Emil Boc kezdeményezte szabályozást. Minthogy azonban ebbe a kormányfő és csapata nem nyugodhat bele, most új és törvényesebb megfogalmazáson gondolkodnak. Egyelőre nyugdíjba küldik a nyugdíjjogosult köztisztviselőket (ez is valami, az ifjú állásvállalók érdekében).

Jómagam elég régecske nyugdíjas vagyok. Napi nyolc órát lefoglaló, fizetéses, szabályszerű állást azóta sem vállaltam, nem is vállalnék. Mivel a dilemma társadalmi vonatkozásban igencsak összetett, érdemes vele kissé bővebben foglalkozni.

Kétségtelen: azok, akik jó egészségben, törvény adta lehetőségükkel élve már életük ötödik évtizedében nyugdíjba mentek (katona- és rendőrtisztek, más munkakedvezményezettek), méghozzá magas járulékkal, azok majd ugyanannyit dolgozhatnak egészségesen, megduplázva ilyenformán amúgy is magas jövedelmüket. (Persze, ezek között vannak az egykori szekusok is!) Gyanítom, hogy a Boc-törvény (sürgősséggel) elsősorban ezt a nyugdíjas társadalmi réteget célozta meg. És ez rendjén is lenne.

Az emberek genetikai okokból és életkörülményeiknél fogva nem azonos módon öregednek meg. Van sok, betegséggel sújtott negyvenéves is és jó egészségnek örvendő hetvenesek is. Ez utóbbiak között számtalan a kiváló, magas képesítésű szakember, művész, egyetemi tanár, orvos stb. Ezeket a mindenkori keleti-nyugati és bármilyen égtáji társadalom nem csak megbecsüli, de kivételes képességeiket hasznára is fordítja. Eme képességüket — véleményem szerint — akár önkéntes, társadalmi munkában, de akár javadalmazásért is gyümölcsöztethetik. Persze, ma már alig akad olyan önzetlen és rendszeres munkát vállaló, aki ,,pénz és taps nélkül" (a Pro Urbe-díj jelszava) áll a társadalom szolgálatában (csupán) az évei számával megérdemelt nyugdíjért. Ezeket az embereket kezdő fiatalok nem helyettesíthetik azonos hatásfokkal!

De mi legyen azokkal, akiket igenis jól helyettesíthetnek a fiatal munkavállalók? Menniük kell. Ez a véleményem. Sok képzett tanárt érint (ez az én foglalkozásom is), mégsem találom indokoltnak azokat a látszatérveket, melyek szerint a kezdők nem vállalnak igen alacsony fizetésért szakmájukban munkát. A kicsi és a nagy fizetés relatív fogalom. Függ attól is, hogy kinek milyen háttérbeli (szülői) segítsége van az önálló életvitelhez, lakáskérdését és családalapításának gondját megoldandó. Igen sok esetben a nagyszülői nyugdíj-kiegészítés hátterében az unoka segítése áll.

Az természetes, hogy ma, kitágult lehetőségeink világában a kezdő orvos, mérnök, művész, ha ehhez vállalkozó kedve és nyelvismerete is van, magasabb bérért vállalhat állást tőlünk nyugatabbra. De mi lesz akkor ezekkel az országokkal, társadalmakkal, amelyek a ,,kommunizmus napfényes múltjával" megverve több évtizedes lemaradásban állnak a nyugati EU-országokhoz viszonyítva? Nyugodjunk bele egy civilizáltabb gyarmati sorsba, amelynek előjelenségei máris körvonalazódnak? Nem az lenne társadalmunk sürgős teendője a kettős jövedelem elleni harc helyett, hogy fiataljaink tényleges kezdeti gondjaira jobban figyeljen azért, hogy itthonmaradásra és hazai munkavállalásra késztesse őket? De bizony ez lenne égetően sürgős, mert ha nem, elnyel a globalizált világ hamis fényeivel!