Karácsony közeledtével megpróbáltunk lecsendesedni és még jobban figyelni, örülni egymásnak. Nekünk, óvónőknek lényeges volt, hogy ne feledkezzünk meg a legfontosabb dologról, hogy legyen időnk valóban megélni az advent lényegét: az örömteli pillanatokat, a lelki ráhangolódást az ünnepre. A gyermekek kíváncsian, csodálattal és kérdéseket megfogalmazva figyelték a csoportszoba terepasztalán elhelyezett karácsonyi kellékeket és a díszítést. Minden egyes tárgy felkeltette érdeklődésüket, emlékeket idéztek fel, és a maguk kis szókincsével boldogan mesélték az ünnephez fűződő élményeiket.

Az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtásánál észlelhető volt, hogy a kis Csibészkék tudják:  valami történni fog. Megható pillanat volt, amikor mondókával-énekkel sikerült őket igazán elvarázsolni. Kíváncsiak voltunk, hogy tudják-e, mit jelent az advent: várjuk a Mikulást és angyalkát! – válaszolták szinte egyszerre. Naponta többször is hallottuk, hogy mindjárt jön a Mikulás. Tudjuk, hogy számukra ez az év egyik legcsodálatosabb napja, amit az angyalvárás követ. Felejthetetlenek, emlékezetesek és rendkívüliek voltak ezek a napok számunkra is, hiszen jó érzés volt látni a csillagszemű, boldog gyermekeket, akik várják a csodát, hisznek még benne. Érezni, látni, tapasztalni lehetett a gyermekeken, hogy valami zajlik bennük.

A csendes várakozás időszakát igyekeztünk olyanná tenni, ami által képesek lesznek megérteni a szeretet ünnepének fontosságát, átélni a varázslat pillanatait. Az adventi koszorún pislákoló gyertyafények mellett örömmel énekeltük az Ered, Éva, a padlásra, Kis karácsony, nagy karácsony és a Szálljatok le, szálljatok le kezdetű karácsonyi dalokat, figyelve arra, hogy a jászolban fekvő kis Jézuskát hagyjuk pihenni. Az Elindult Mária asztali bábjáték többszöri bemutatásával sikerült megértetnünk a Csibészkékkel Jézus születésének történetét. A titoktartás jelentőségére is felhívtuk a gyermekek figyelmét, és sugárzott az öröm arcukról, amikor jelképes karácsonyi ajándékaikat készítgették a szüleiknek: arany filctollal és csillámporral díszített kis őrzőangyalkákat és képeslapokat, valamint a világ legfinomabb mézeskalácsát, melyet nagy lelkesedéssel, szeretetüket belegyúrva sütöttünk meg. Mindezt azért, hogy a Csibészkék is megtapasztalják az ajándékozás örömét.

Felemelő érzés volt a kis lámpások pislákoló fényénél, csendben várni a szülőket, látni, ahogy elfoglalják helyüket és ők is lecsendesednek. Ezek után a kis Csibészkék örömmel énekelték el a karácsonyi dalokat, majd ki-ki elindult az édesanyjával, édesapjával vagy testvérkéjével a fenyőágakból kirakott spirálösvényt végigjárni, a középen levő gyertyából lángot venni a saját, almába ágyazott gyertyájukhoz, amelyet kifelé haladva letettek egy-egy földre helyezett aranyló csillagra.

A mély csendben egyre növekvő fényben valami olyannak lehettünk részesei, ami az advent lényege, és immár örömmel várjuk szent karácsony ünnepét.

Az ünnepély végén mindenki átadta szüleinek a saját kis keze munkája és gyermeki szíve szeretetével készített ajándékát.

Bedőházi Emese Aranka, Dénes-Szabó Izabella Erika óvodapedagógusok