De szerencsénk is van, mert mi, romániaiak utolsó helyen vagyunk a hájas, elhízott emberek számát tekintve Európában. Sajnos, ami a túlsúlyosságot illeti, ott bizony a kilencedik helyen állunk 32 európai ország közül. Viszont örvendetes, hogy mi ebben sem állunk túl rosszul, amikor az EU-tagországokban a felnőttek (18 éven felüliek) több mint fele (52,7 százaléka) túlsúlyos.

Úgy gondolom, hogy a túlsúlyosak jobban néznek ki, mint a pocakos elhízottak, akiknek nem elég hosszú a nadrágszíj vagy a ruhaöv, mert testükön mégiscsak arányosabban oszlik el a kövérség: a szalonna és a háj.

Az európaiak jó dolgukban csak ülnek, esznek, és növelik pocakjukat vagy hátsójukat. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete szerint a hatvanas évekhez képest 600–800 kalóriával fogyasztunk többet. Még szerencse, hogy Románia a legboldogabb európai országok közé tartozik (második az osztrákok után), ami azt jelenti, hogy nem stresszeljük magunkat, mert állítólag annak is van szerepe az elhízásban. (Ezek után sok ember mondhatja, hogy nem is eszem, csak stresszes vagyok, és attól hízom.) A szakértők – joggal – ijesztgetik a jó népet, hogy az elhízás mindenféle krónikus betegség okozója, mint a magas vérnyomás, cukorbetegség, szívkoszorúér-betegségek és a rák különféle fajai. A leginkább túlsúlyosak a máltaiak és a horvátok. A legkarcsúbbak az olaszok, a franciák és a luxemburgiak, viszont az izlandiak, a csehek és a magyarok 60 százaléka is nehéz ember. A túlsúlyosság a férfiak esetében gyakoribb, mint a nőknél, ami természetes, mert ők többet mozognak, főleg a háztartásban. Azt tanácsolják, hogy együnk kevesebbet és mozogjunk többet. Azt is mondhatnák, hogy evés helyett például sétáljunk.

Ha az emberek nem volnának elhízva és túlsúlyosak, akkor nem halna meg emiatt minden évben 1,2 millió ember Európában. Azzal nem biztatnak, hogy ha soványak vagyunk vagy fogyókúrázunk, akkor esetleg sosem halunk meg. Mi ezt, mármint a „sose halunk meg!”-et akkor szoktuk mondani, ha például mulatunk, és ráadásul akkor is hízhatunk.

A táplálkozás-szakértők szerint évről évre nő azok száma, akiknek a téli ünnepek körül testsúlyuk átlagban 0,4–1 kilóval nő – naná, hiszen eszünk, piálunk és pihenünk. Kényeztetjük ízlelőbimbóinkat, és ennek eredménye az, hogy magunkra szedünk felesleges dekákat vagy (Isten őrizz!) kilókat. Ha minden év végén egy kilót teszünk magunkra, az tíz év alatt 10 kilót jelent, ami már nem semmi. És ha valaki mondjuk 75 kg-os kellene hogy legyen, és 125, az képzelje el, ha sétál, akkor az olyan, mintha egy 50 kilós cementes zsákkal a hátán gyalogolna. Bár van olyan ismerősöm, aki azt hangoztatja, ő olyant sokszor hallott, hogy valaki (vagy valami) szép kövér, de olyant, hogy szép sovány, soha.

A statisztikák szerint vannak olyanok is, akik egy év végén 2–5 kg-ot (!) szednek magukra, és sajnos nem fogynak vissza korábbi súlyukra. Mások csak karácsony napján 6000 kalóriát vesznek magukhoz, amikor 2000 is elég lenne. Azt javasolják, hogy együnk lassan, mert akkor úgy tűnik, hogy többet ettünk, és a végén ne együnk édességet, de még gyümölcsöt se. A nagy étkezések közé iktassunk be szüneteket, és a délutáni alvást helyettesítsük egy kis sétával.

Azt nem tudom, hogy egy szilveszteri menüt egy vendéglőben hogyan lehet végig nem enni a táplálkozás-szakértő javaslata szerint. Legjobb lesz, ha a fogások közt fogjuk magunkat és egyet sétálunk. Az itallal is csak csínján bánjunk, és ha már koccintgattunk éjfél előtt, akkor éjfélkor ne koccintsuk pezsgővel.

Szilveszterkor van a nagy fogadalmak ideje. Akik úgy érzik, hogy túlsúlyosak, ilyenkor kezdenek el fogyókúrázni, ami néha még két napig is eltart.

A vendéglők is gondolhatnának azokra, akik azt mondják, hogy január elsejétől – ami ugyebár nulla órakor kezdődik – kezdenek fogyózni, és nekik ennek megfelelő menüt adnának olyan címen, hogy kettőt fizet és egyet kap. Például éjfél után éhkoppot szolgálnának fel, teljes áron.

Borítókép: Pixabay