Ha nincs kitűzött cél, elveszhet az ember az útvesztőkben, ha nincs jól meghatározott irány, akkor bolyongás van, ide-oda sodródás. Ha nincs motiváció, akkor elveszik a lelkesedés, és az emberben egyfajta unalom, rezignáltság uralkodhat el.

A célok sokfélék lehetnek, változnak életkorok és élethelyzetek függvényében is. Néhányan sikerre vágynak, mások gazdagságra, van, aki utazna, más pedig talán éppen csendre és nyugalomra vágyik.

Folyamatos keresésben vagyunk, hogy mi az, ami hiányzik az életünkből, és ezt tűzzük ki célul, hogy ha az majd az enyém lesz, vagy amikor azt elérem, akkor boldog leszek. És így hajtjuk magunkat előre, célról célra, vagy tétován és unottan éljük a mindennapok rutinját.

Hiszem, hogy sokan értünk már el sikereket, volt már részünk nagyszerű megélésekben, és sikerült megszereznünk elérhetetlennek tűnő dolgokat. És mégis mindig akad valami, ami éppen hiányzik...

Nem a célok hibásak, nem a vágyak tévesek, a hiba az emberi hozzáállásban van. Mert hiányzó dolgokat pótolni vagy jövőbeni történést fontosobbá tenni a jelennél – ez adja az állandó késztetést a keresésre.

Mert ha a jelent tudatosan megéljük, ha az „itt és most”-ra figyelünk, ha a meglévő dolgokért képesek vagyunk örülni és hálásnak lenni, akkor a figyelmünk a hiányállapotról átkerül arra, amivel már rendelkezünk és amink már megvan. Ekkor fedezhetjük fel, milyen gazdag is valóban az életünk, hogy bőségben élünk, mert minden körülmény adott ahhoz, hogy élhessünk. Tehát mindenünk megvan, hogy boldogok lehessük. Hiszen élünk!

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó