Az ukrajnai háborúnak ugyanígy többféle kimenetele lehet, még az is, hogy nem lesz vége, és ha ebből is egy olyan hosszú csetepaté kerekedik, mint amilyen a százéves háború volt Anglia és Franciaország között, amely 116 évig tartott, akkor Oroszországnak ez a speciális hadművelete is bevonulhat még a történelembe úgy, mint egy újabb százéves háború, amelyről nem lehet tudni, meddig fog tartani.

Szerencsére ma még nem tudjuk azt sem, hogy milyen következményei lehetnek ennek a már most hosszúnak tűnő háborúzásnak. De reménykedjünk, hogy a világon ma élő, mostani fiatalok megérik a végét, hacsak nem viszik el katonának őket valamelyik oldalon harcolni, mert akkor életük hossza olyan bizonytalan lesz, mint a macska vacsorája… és a mostani háború kimenetele.

Mindezek ellenére bizakodjunk, hogy így vagy úgy a harcok hamarosan befejeződnek. Egyelőre mindkét fél azt mondja, győzni fog, mert ugyan mindkét fél vesztésre áll, és lehet, hogy végül az ukránok vagy az oroszok győznek vagy veszítenek, de mi azt látjuk, függetlenül a háború kimenetelétől, hogy egyelőre a két harcos féllel együtt a világon mindenki veszít, leszámítva a hadiipar nyereségének haszonélvezőit, de hát nekik is meg kell élniük valamiből, amitől mások meghalnak.

Tegyük fel, hogy az ukránok győznek, hiszen mellettük van az Európai Unió 26 tagországa és az Amerikai Egyesült Államok is, akik pénzzel, paripával, fegyverekkel, biztatással és jó tanácsokkal látják el őket, mert nekik úgy tűnik, hogy megéri. (Amerika meg is mondta, hogy az utolsó ukrán katonáig harcol.) Az általuk adott pénz 90 százaléka az Egyesült Államok üzleti életének hoz hasznot – mondta az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken. Ukrajna meg azt mondja: Ha Amerika velünk, kicsoda ellenünk? Ha kiverik az oroszokat Ukrajna területéről (a Krím félszigetről is), akkor már csak Moszkvát kell elfoglalniuk, hogy legyőzzék őket. Ez ugyan nem sikerült sem Napóleonnak, sem Hitlernek, de hát egyszer lesz, ami nem volt, és sikerülhet… Zelenszkijnek. Ő Ukrajnához csatolhatja az Orosz Föderációt, és így Ukrajna akkora lesz, mint amekkora a Szovjetunió volt, de mivel csatlakozik az Európai Unióhoz, létrehozhatja az Eurázsiai Egyesült Államokat.

A kisebb európai országokkal már nem is kell foglalkozni. A kelet-európai államok határait is megváltoztatják kissé, ahogy szokták, mert a nagy világlevesben azok úgysem számítanak. Mivel Románia mindenben támogatja Ukrajnát, így a győztesek oldalán végez, ezért hálából neki adják a Moldovai Köztársaság nagy részét, így az egyesül Romániával. Transznisztria az ukránoké lesz, és hogy ne legyen vita a Bisztroje-csatornával, a Duna-deltát is magához csatolja Ukrajna. Kárpótlásként Romániának adják Magyarország egy részét, a Tiszáig. Amerikai farmerek szántanak-vetnek majd Ukrajnában, ahonnan az ukránok már amúgy is elmentek, és az elfoglalt orosz területeken multinacionális cégek fogják kitermelni a kőolajat és a földgázt. Nem lesz szükség többé a karbonsemlegesség bevezetésére és a fosszilis energiahordozók betiltására.

Kína látja annak veszélyét, hogy a nagy (vad)nyugati összefogás eredményeként nem csak Tajvan szigetét vehetik el tőle, amire az Egyesült Államoknak is fáj a foga, és ami egyelőre mindkettőnek csakis fejfájást okoz. Kína attól is fél, hogy nem csak Tajvant, hanem még akár egész Kínát is elveszik Kínától, ezért az oroszok oldalára állhat, magával viszi a kistestvér Észak-Koreát is, és annak vezérét, Kim Dzsongunt, aki unja, hogy álladóan diktátorozzák és fenyegetik, ezért kénytelen atombombáival ijesztgetni Dél-Koreát, Japánt és az Egyesült Államokat. Csak úgy mellékesen, ha lehetősége lenne rá, el is foglalná Dél-Koreát is, sőt, Japán sem lenne rossz neki, hogy gazdaságilag helyrebillenjen az országa.

Mivel egyelőre döntetlen a háború állása, így még az is megtörténhet, hogy az oroszok győznek. Románia így is, úgy is a győztes oldalon végez, mert egy nappal Ukrajna fegyverletétele előtt hadat üzen neki. George Simion, aki most csak a román parlamentben folytat gerillaharcot, kiadja az ukázt: „Katonák, megparancsolom, hogy lépjétek át a Prutot és a Fekete-tengert!” Románia visszafoglalja Odesszát és Ukrajna más vidékeit: Észak-Bukovinát és Besszarábiát addig, ameddig még nem érnek el az orosz gyalogosok. A román történészek revideálják a dákoromán eredetet, és elfogadják a legújabb szerbiai, spanyol, amerikai tudósok által készített kutatások eredményét, amelyek rávilágítanak a szláv gének elterjedésére, és amelyek szerint a bolgárok, a románok és a horvátok rendelkeznek a legmagasabb szláv génkoncentrációval a Balkán területén. Ez ellen most nagyon tiltakozunk, de ha hasznos lesz, akkor majd elfogadjuk az elméletet, magunkévá tesszük, és hivatkozni is fogunk rá. Ez a bizonyosság arra, hogy az Ukrajna területén élők tulajdonképpen szintén románok, akiket elukránosítottak. Putyin a győzelem után felszámolja Ukrajnát. Nyugati részét Romániának, Magyarországnak és Lengyelországnak adja. Magyarország az unióbéli vétózásai miatt kap ingyengázt és -kőolajat az oroszoktól. Az Egyesült Államok viszont felveszi az Európai Unió nyugati országait saját tagországai közé, kitör a következő hidegháború, és készülhet mindkét fél a következő forró háborúra.

De az is lehet, hogy az oroszok csak kínai segítséggel győznek, amiért Kína a végén benyújtja a számlát, és követeli részét a háború utáni helyzet rendezésében. Mivel annyi akkumulátor- és elektromos­autó-gyárat építenek Magyarországon, hogy azok már nem is férnek a mai kicsi ország területén, lehet, hogy azt fogják követelni, nagyobbítsák meg. (Kicsi nékik az ország, kirúgják az oldalát.) Előveszik a régi, 1918-as román követelést, amely ugyebár kimondta, hogy az összes románok által lakott történelmi tartomány egyesülését követelik egy nemzeti államon, azaz Románián belül, ezt átfordítják magyarra, és kérik, hogy az összes magyarok által lakott történelmi területet egyesítsék Magyarországon belül, még a moldvai csángók által lakott terü­leteket is.

Más változat is történhet ebben az orosz–ukrán háborúban. Mivel Ukrajnában kemény telek szoktak lenni, még az is bekövetkezhet, hogy befagy az orosz–ukrán háború is, ahogy az történt az Észak- és Dél-Korea közötti háború esetében, ahol a tűzszünet csekély 70 éve tart. Mindkét fél tovább fél egymástól.

A világon az ipari termelés kimondottan hadianyaggyártással fog foglalkozni, és annyi atombombát gyártanak, amivel nemcsak a Földet, hanem az egész naprendszert el lehet pusztítani. Azt csak remélhetjük, hogy ha a Föld elpusztítását fel is vállalják a nagyhatalmak vezetői, de a naprendszer tönkretételének ódiumát már nem. Így marad a meglevő atomarzenál felhasználása, amely elég a földi élővilág többszörös elpusztítására. Putyin, ha úgy látja, hogy rosszul áll a háború állása és a szénája, előveheti és bevetheti atombombáit, amivel néha fenyegetőzik. Egyszerre röppenthet többet Ukrajnára és tengeralattjárókról az európai fővárosokra, valamint az Egyesült Államok nagyobb városait is megszórhatja, mert neki van a világon a legtöbb, hatezer atomtöltete. Aztán ha azok nem is érnék el a szárazföldi célpontokat, hanem a levegőben robbannának fel, úgy is meglenne a hatásuk. Az égből nem manna, hanem radioaktív eső hullana...

A NATO-tagországok azt mondják, klasszikus fegyverekkel válaszolnának egy atomcsapásra, de akkor már szinte minden mindegy lenne. Az Egyesült Államok vezetése, ha látja, hogy minden kötél szakad, megelőző csapásként szintén bedobhatná atombombáit (neki is van 5500), és atombiztos bunkerbe vonulhat. Hogy a buliból ne maradjon ki, Kína, sőt, Észak-Korea is kiveheti részét az atomháborúból, hogy aztán a végén osztozkodni tudjanak az elpusztult földi élet maradványain. A Föld lakossága meg menjen a víz vagy a föld alá, ha nincs atombunkere. Ha elpusztul a Föld, az jó megoldás lesz, mert az orosz–ukrán háború kapcsán már nem kell többé ilyen kellemetlen problémákon rágódni.

Borítókép: Péter Alpár grafikája