„Azért szeretem a Chicagot, mert nagyon sok rétege van. A gyorsan felfuttatott, majd ugyanígy a süllyesztőbe kerülő celebek világa, a »pénzzel és befolyással minden elintézhető« jelensége, a média által folytatott manipuláció és az ember befolyásolhatósága csak néhány ezek közül a rétegek közül. Úgy gondolom, hogy a Chicago a musical műfajának egyik kiemelkedő darabja, mert azért ne feledjük, hogy egy zeneileg is nagyon jól megírt műről van szó” – nyilatkozta Puskás Zoltán az előadásról, hozzátéve, hogy a partitúra miatt ez nem ad akkora szabadságot a színésznek, mint a prózai színház, a zene és a ritmus feszessé teszi a játékot.

A színház ajánlója szerint a darab pontos képet fest a hirtelen fölkapott celebek, sztárok hamis, képmutató világáról, ugyanakkor azokkal a manapság általános tapasztalatokkal is szembesít, hogy milyen társadalomformáló ereje van a korrupciónak, hogy az igazságszolgáltatás néha csak színjáték, és hogy mennyire manipulatívan hat a média a közösségi tudat alakulására. Hogy a youtube-erek, TikTok-sztárok és a közösségi média különböző más felületein felbukkanó üresfejű divatdiktátorok megnyilvánulásainak útvesztőiben mindenfajta emberi érték és az élet maga is relatívvá vált, csak a botrányos dolgok számítanak igazi hírnek, szinte lehetetlen elválasztani egymástól a helyes és elfogadhatatlan döntéseket, cselekvéseket. Azt az általános jelenséget is pontosan érzékelteti, amikor a forma diktál a tartalom helyett, amikor fontosabbá válik egy esemény tálalása, kontextusa, mint maga az esemény. És hogy manapság a gyilkosságok híre is csupán ideig-óráig tartó szenzáció, mert közömbössé váltunk a halál iránt...

„Mindig nagy tisztelője voltam a sepsiszentgyörgyi színháznak, mert nagyon magas művészi szinten zajlik itt a munka, ami alá nem megy a társulat. Musicallel viszont kevesebbet foglalkoznak, ezért kíváncsi voltam, hogyan fogadják majd ezt a munkát. A tapasztalatom az, hogy örömmel vették a kihívásokat, énekesekként és táncosokként is jól dolgoztak, rekordidő alatt bevágták a koreográfiákat, pedig Gyenes Ildikó koreográfus nagyon magas szintet képvisel ebben a szakmában” – mondta Puskás Zoltán a sepsiszentgyörgyi csapattal való munkáról. Hozzátette, ő mindig színészközpontú előadásokat rendez, az a fajta rendezői színház, amelyben a színész csupán végrehajtó, nem áll közel hozzá. Ő maga is színész szakot végzett az Újvidéki Színművészeti Akadémián, de bevallása szerint színészként nem tudott kiteljesedni, valahogy mindig kívülről tekintett a produkciókra, amelyekben játszott.

„Nagyon jól éreztem magam Sepsiszentgyörgyön, szülővárosomra, Zentára emlékeztet, csak nagyobb. De az emberek közvetlensége, a város hangulata ugyanolyan nyugtató. Én már korban is ott tartok, hogy egyre kevésbé szeretem a nagyvárosi forgalmat, nekem az ilyen békés kisvárosok sokkal jobban megfelelnek, mint Chicago... Félretéve a viccet, többször dolgoztam már magyarországi és erdélyi nagyvárosokban is, de az itteni emberek mintha tisztábbak, őszintébbek lennének. A társulat is ilyen. Ha bárkinek bármi nem tetszik, elmondja, megbeszéljük. Én hiszek ebben az egyszerű őszinteségben” – vallotta még a rendező.

Fontosabb alkotótársai voltak: Szőke Zsuzsanna (díszlettervező), Ledenjak Andrea (jelmeztervező), Gyenes Ildikó (koreográfus), Majoros Róbert (fénytervező), Lőfi Gellért (korrepetitor), Szőcs Botond (zenekarvezető). Előadók: Szalma Hajnalka, Pál-Ferenczi Gyöngyi, Kolcsár József, Gajzágó Zsuzsa, Mátray László, Varsányi Szabolcs, Kónya-Ütő Bence, Erdei Gábor, Korodi Janka, Vass Zsuzsanna, P. Magyarosi Imola, Kovács Kati, Fekete Mária, D. Albu Annamária, Pignitzky Gellért, Nagy-Kopeczky Kristóf, Derzsi Dezső, Fekete Zsolt, Márton Lóránt László és Göllner Boróka. A zenekar tagjai: Szőcs Botond (zongorista), Ráduly Zsófia (hegedűs), Tóth-Györbiró Apor (basszusgitáros), Gábor Szabolcs (klarinétos, szaxofonos), Paul Grosar (trombitás), Csoma Attila (tubás). A bemutató után január 3-án, 5-én, 7-én és 8-án is műsoron lesz az előadás a Tamási Áron Színház nagytermében.