Rezső királyfi

A Habsburg–Lotaringiai dinasztiából származó I. Ferenc József osztrák császár 1854-ben kötött házasságot az akkor tizenhat éves Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnővel. Egyetlen fiuknak, Rudolf (1858–1889) trónörökösnek két nővére volt: Zsófia Frederika és Gizella, továbbá egy húga, Mária Valéria. Rudolf anyjához hasonló szabad szellemű, liberális, apjával ellentétes módon gondolkodó fiatal volt. Mivel apja nem engedte, hogy politikai szerepet töltsön be, ezért már korán a politikai publicisztika felé fordult, álnéven írt. Lelkesedett Franciaországért, a francia köztársaságért, amelyre példaképként tekintett. Az is megfordult fejében, hogy nem uralkodó lesz, hanem köztársasági elnök. Német anyanyelvén kívül még öt nyelven, köztük magyarul is beszélt. A magyar közbeszédben (a sajtóban is) Rezső királyfiként emlegették. Az udvarban magyarbarátnak tartották. Jó barátja volt Jókai Mórnak. Rejtélyes halála (öngyilkosság, gyilkosság, baleset?) megdöbbentette az egész birodalmat: 1889. január 31-én holtan találták a Bécstől 24 kilométerre fekvő mayerlingi vadászkastélyában szeretőjével, Maria von Vetsera bárónővel együtt.
 

Sissi

Anyja, Erzsébet, becenevén Sissi, 1863-ban kezdett el komolyan magyarul tanulni, akkor vette maga mellé a kecskeméti Ferenczy Idát társalkodónőnek, aki köznemesi származása miatt udvarhölgye nem lehetett, de annál több lett. Egy alkalommal így írt róla: „Ida nekem nem felolvasónőm, Ida nekem a barátnőm!” Idának jelentős szerepet tulajdonítanak abban, hogy Erzsébet figyelmét a magyar nyelv és irodalom mellett a magyar kérdésre is ráirányította, minek következtében Sissi az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés útját is sikeresen egyengette. 1867. június 8-án I. Ferenc Józsefet magyar királlyá, Erzsébetet pedig magyar királynévá koronázták.

Kedvenc udvarhölgye volt a zalai grófnő, Festetics Mária, aki összesen 29 évig szolgálta az uralkodónét és harminckét külföldi útjára kísérte el. 1898. szeptember 10-én fiatal udvarhölgyével, Sztáray Irma grófnővel Svájcban a Genfi-tó partján húzódó sétányon a szállodából a hajóállomásra sietett, amikor Luigi Lucheni olasz anarchista fellökte és egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta. A haldokló királyné utolsó mondata magyarul hangzott el, udvarhölgyéhez szólva kérdezte: „Mi történik velem?”

Mikszáth Kálmán, az Országos Hírlap főszerkesztője lapjának 1898. szeptember 11-i számában megjelent A királyné meghalt című nekrológban kérdezett és válaszolt: „Mi volt ő nekünk… egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett”.  A méltatás utolsó mondata: „Szállj, szállj az égbe Wittelsbach Erzsébet, Magyarország patrónája a hófehér szárnyaddal oszlasd szét a felhőket mi rólunk onnan is”.
 

Maximiliano I. és Johann Orth

Ferenc József családjában nem csak a két említett tragédia történt a császár és király uralkodása alatt. Ezek sora a nála két évvel fiatalabb öccsével kezdődött, aki a rövid ideig fennálló második Mexikói Császárság egyetlen császára volt I. Miksa – spanyolul Maximiliano I. – néven, 1864-től 1867-ig, amikor a Benito Pablo Juarez vezette köztársaságpártiak elfogták és kivégezték.

A Habsburg–Lotaringiai-ház toszkánai ágából származó János Szalvá­tor főherceget nagyon megrendítette barátjának, Rudolf trónörökösnek halála. Ennek hatására lemondott főhercegi címéről, a trónöröklési sorban elfoglalt helyéről, kivált a császári családból, és felvette a polgári Johann Orth nevet. Hajóskapitányi oklevelet szerzett és világ körüli utazásra indult. „Santa Margherita” nevű gőzhajója elérte a La Plata folyó torkolatvidékét, de 1890. július 12-én a Horn-fok körül tomboló viharban eltűnt, fedélzetén a volt főherceggel, feleségével és teljes legénységével együtt.
 

„Második” II. József

Erzsébet és fia, Rudolf érdeklődéssel és rokonszenvvel fordultak a magyarok felé. Nem így Ferenc Ferdinánd. Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd (1863–1914) volt I. Ferenc József (1830–1916) császár és király egyik öccsének, Károly Lajos (1833–1896)  főhercegnek legidősebb fia. Rudolf trónörökösnek 1889-ben, majd apja, Károly Lajos 1896-ban bekövetkezett halála után lett az osztrák–magyar trón várományosa.

Bár Ferenc József őt sem kívánta bevonni az uralkodói feladatokba, mint korábban Rudolf trónörököst, Ferenc Ferdinánd mégis aktív részese volt a császári politikának. Rezidenciája, a bécsi Belvedere-kastély hamarosan komoly politikai központtá nőtt (Belvedere Műhely). Eltökélt szándéka volt a magyar befolyás csökkentése, a dualista kormányzati rendszer, a Magyar Királyságnak az 1867-es osztrák-magyar kiegyezésben rögzített alkotmányos különállásának és az 1868-as magyar-horvát kiegyezésen alapuló Magyarország és Horvátország uniójának a megszüntetése, ezek betagolása a szövetségi államszervezetbe, melyben az uralkodónak erős központi szerepet szánt. Törekvéseit Magyarországon ellenségesen fogadták, magyargyűlölőnek tartották. A délszláv térséget, Horvátországot, Boszniát és Dalmáciát érintő reformelképzeléseivel szembement a Szerb Királyság érdekeivel. Dühösek is voltak rá a szerb nacionalisták.

Ferenc Ferdinánd tervezett reformjai egy másik Habsburg–Lotaringiainak, a 40 évig uralkodó Mária Terézia császárnő és királynő legidősebb fiának és utódjának, Magyarországon „kalapos királynak” nevezett, II. József császárnak (1780–1790), hagyományokat nem tisztelő, központosító, magyaroktól távolságot tartó, németesítő, államszervezetet átalakító politikájára emlékeztetnek. Ebben volt második II. József Ferenc Ferdinánd.
 

Popovici-terv

A trónörökös környezetéhez tartozó tudóscsoport (Belvedere Műhely) tervet készített a Monarchia konföderatív átalakítására. A Belvedere Műhelyhez köthető legkomolyabb tervet a bánáti román származású, Lugoson született Aurel Constantin Popovici (1863–1917) dolgozta ki 1906-ban Lipcsében német nyelven megjelent Állam és Nemzet  – Nagy-Ausztriai Egyesült Államok című könyvében. Popovici terve – az említett konföderáción belül – az alábbi 15 területet kívánta az Amerikai Egyesült Államok tagállamaira emlékeztető autonómiával ellátni az etnikai és nyelvi abszolút többség alapján:

1. Német–Ausztria: kb. a mai Ausztria területe; 2. Német-Bohémia: Szudéta-vidék, ma Csehország része; 3. Német-Morvaország, Sziléziának akkor a Monarchiához tartozó részei; 4. Bohémia: Csehország csehek és morvák lakta részei; 5. Nyugat-Galícia; 6. Kelet-Galícia, benne Magyarország és Bukovina rutének (ruszinok) lakta vidékei; 7. Erdély, a Bánát és Bukovina románok lakta részeivel; 8. Horvátország, benne Dalmácia, le egészen a most Montenegróhoz tartozó Kotori-öbölig, Kelet-Isztria, Fiume (ma Rijeka), és az egész Szerémség; 9. Krajna (Szlovénia); 10. Szlovákok Országa (Szlovákia); 11. Vajdaság, DélMagyarország szerbek lakta vidékei; 12. Magyarország; 13. Székelyföld – Popovici könyvének román fordításában Țara Secuilor, a német vagy angol térképeken Seklerland. A szerző szerint Csík, Háromszék, Udvarhely vármegyék és Maros–Torda vármegyének magyarok lakta részei, nemcsak az egykori Marosszék, hanem a felső–marosmenti magyarok vagy többségben magyarok lakta települések is hozzá tartoznak, de Ara­nyosszék nem; 14. Tirol (a mai Dél-Tirol); 15. Trieszt, benne a város és környéke, valamint az Isztriai-félsziget nyugati, olaszok lakta partvidéke.

Olyan Popovici-tervet ábrázoló térkép is készült, amelyen feltüntették a „történelmi-politikai entitásoknak” nevezett tagállamok jelképeit, Székelyföldnél a napkorong és a holdsarló jelenik meg.

1914. június 28-án Szarajevóban (Bosznia) a 19 éves Gavrilo Princip szerb diák két pisztolylövéssel meggyil­kolta a gépkocsiban ülő trónörököst és hitvesét, Zsófia hercegnőt. I. Ferencz József hosszú uralkodását és családi tragédiáit jól jellemzi a szarajevói merénylet kapcsán tett megállapítása: „Az élet semmitől sem kímélt meg”. Ferenc Ferdinánd halálával a Nagy-Ausztriai Egyesült Államok terve lekerült a napirendről. A merényletet követő diplomáciai bonyodalmak az első világháború kirobbanásához vezettek.

Németh Csaba