Jaj, te olyan naiv vagy! — hallom nemegyszer már a gyerekek szájából is az elnézően vagy türelmetlenül, de felnőttes dorgálást. A levegőben lóg a vélemény ki nem mondott része: maradi vagy, manapság a dörzsöltség az elismert, az igazán menő.
A naivság gyerekességet jelent, itt és mostanában azonban hiszékenységet, gyengeséget, kiszolgáltatottságot értenek alatta.
Van, aki tényleg túl hiszékeny, és ezáltal könnyen sebezhető, de van, akinek a hitét vélik és bélyegzik naivitásnak. Hinni az adott szóban, az igazságban, a barátságban, eszmében túlhaladott elv a mai kor emberének, de csak akkor, ha nem az ő szava, igaza kerül mérlegre.
Persze, mindig voltak és lesznek szándékos manipulátorok, hazugok, de a legtöbb ember a lelke mélyén mégis hisz a jóban. Ha valaki elveszti e leglényegibb hitét, kifosztottá, cinikussá válik, és személyiségében károsodik, de más hitét lebecsmérelni, semmibe venni, esetleg gúnyolni, már erkölcsi bűnnek minősül.
Megdöbbenünk mindannyiszor tizenéveseink halálhírének hallatán — akár öngyilkosság, akár furcsa, de végzetes balesetként következik be —, és nem értjük, mi történt. Vajon eszünkbe jut-e a döbbenet percében, hogy akaratlanul vagy tudatosan hányszor törtük le álmaikat, csonkítottuk meg hitüket, akár önnön negatív példánkkal is?....
Régi történet jut eszembe: egy lelkes ember fel akarta rázni azt a kis közösséget, amelynek tagja volt, és egy merész ötlettel állt elő. Az ötlet megvalósulása mindenki számára előnyösnek ígérkezett, de összefogást igényelt, no meg hitet... Egy fecske nem csinál tavaszt! — adott hangot valaki a közösségi hangulatnak. Az ötletgazda azonban szép csendesen nekifogott a ,,fészeképítésnek". Az első két nap összesúgtak a háta mögött, kaján vigyorral figyelték ténykedését, és várták, hogy elbukik. Harmadnapra már akadt egy segítsége, negyednapra még egy, és végül összeállt egy kis csapat. A terv megvalósult, a sikerben és örömben mindenki osztozott.
Így hozhatja el néhány fecske sokak kiszáradt lelkébe a tavaszt, ha már fiókaként nem törjük le szárnyaikat.
