Nagyon régi megfigyelés, hogy a törpe irigyeli a magasat, a sovány a kövéret, a csúnya a szépet, a buta az okost, a szegény a gazdagot és így tovább. Az irigy ember nem bírja elviselni, hogy mások másabbak, jobbak, szebbek, okosabbak, sikeresebbek, szebben öltözködnek, gusztusosabban étkeznek, szebben beszélnek, énekelnek, táncolnak stb., mint ő maga.
Ha a nagy természet így adta a képességet, akkor jó lenne, ha mindenki belenyugodna a sorsába és eszerint élné világát. De sajnos nem így történik, hanem azt látjuk, hogy egyes szélsőséges, sovén románok nagyon megirigyelték a székely-magyarokat.
Az irigy emberek a nyugtalanságukat valahol le akarják vezetni a maguk megnyugtatására, és így elkövetnek olyan dolgokat, amelyek szerintük pótolnák vélt sérelmeiket: törnek-zúznak, őrjöngenek, fenyegetőznek, gyalázkodnak, szabálytalanul és törvénytelenül viselkednek. Ezek a cselekedetek viszont nem szolgáltatnak elégtételt, hanem csak a szamár butaságát fejezik ki.
Ez történt a múlt évben is, itt lent, ahol élünk, és ott fent, a felső vezetésben, sőt, a parlamentben is. Több mint száz éve, hogy ez a betegség felütötte a fejét, és azóta is tart, sőt, bonyolódik és burjánzik. A műveletlenség és a butaság keveredése szülte és szüli a gyakori degenerált, ízléstelen cirkuszokat, megnyilvánulásokat. Ezek az emberek és csoportok különböző helyeken és időkben újra és újra kezdik és végzik az üres koholmányaikat, a normális emberek bosszantására, zaklatására, provokálására. Úgy látszik, ez náluk szakma és mesterség lett.
Kinek nem inge, ne vegye magára, és tisztelet a kivételnek (lehet az magyar, román, cigány vagy más nemzetiségű személy Romániában). De az olyan esetek, mint a székely zászló letörése és ellopása, a magyar feliratok lemaszatolása a településeket jelző táblákon, az úzvölgyi hadi temető többszöri meggyalázása (székely kapu összetörése, az 52 betonkereszt felállítása, azok felavatása, majd 150 újabb fakereszt felállítása, a hadsereg napjának megünneplése stb.), a futballmérkőzéseken való ellenséges ordibálások („ki a magyarokkal az országból”, „vissza a magyarokkal Ázsiába”, „ez itt ősi román föld”), a december elsejei felvonulások Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán, ahol magyarellenes, sovén jelszavakat ordibálnak („ez itt román föld”, „a román nyelv az úr”, „nem létezik Székelyföld”, „nem lesz soha autonómia”), és az ehhez hasonló farkasorgonálások azonban túllépik a legminimálisabb cirkuszi etikát.
A legfájdalmasabb viszont az, hogy az ilyen ízléstelen cirkuszi eseményeket a vezető politikusok, igazságszolgáltatók, rendfenntartók – akiknek szeme láttára és füle hallatára történnek meg – nem ítélik el vagy gátolják meg. A hallgatás pedig egyetértést jelent.
A jelek szerint ezekkel a cirkuszi előadásokkal akarják elterelni a nép figyelmét az ország igazi, alapvető gondjairól, amelyeket a vezetés képtelen megoldani (termelés, fizetések, nyugdíjak, korrupció, lopás, sikkasztás, a 6 millió romániai elmenekülése munkát keresni külföldre, a több mint 1500 elítélt megszökése a büntetés elől stb.), habár egyre sűrűsödnek a sztrájkok, tüntetések és más elégedetlenségek. A vándorcirkusznak ezeket kellene érzékelnie, felerősítenie és orvosolnia is, nem pedig az őshonos székely-magyarokkal foglalkoznia, mert ugyebár 100 nem egyenlő 1100-zal, még a matematikában sem.
Így hát jó lesz, ha félbehagyják a cirkuszolást; többé ne jöjjenek ide, lássanak hozzá saját otthonaikban Románia és a szegényedő nép életvitelének megjavításához, hogy végre már legyen csend és békesség ebben a gazdag országban. Ez az újévi kívánságom.
N. Kányádi Mihály,
Szentivánlaborfalva
