Fekete Réka
A december 18-án kora délután Székelyudvarhelyen történt tragédia megrázta egész Székelyföldet, Erdély, az egész Kárpát-medence magyar közösségeit. Összeomlott a Tamási Áron Gimnázium bentlakásépülete, egy fiatal életnek a romok alatt szakadt vége, sérüléseibe tegnap a Marosvásárhelyen ápolt diáklány is belehalt.
Ezt a tragédiát nem lehet nem megtörténtté tenni, a sebek begyógyítására is aligha van gyógyír, de tanulni lehet és kell is belőle. Ezt teszik éppen a napokban Sepsikőröspatakon, ahol egy teljesen új, de tűzvédelmi engedély hiánya miatt másfél éve üresen álló óvodába költöztetik a helyi iskola diákjait, nehogy rájuk dőljön az 1891-ben Kálnoky Ludmilla grófnő által építtetett egykori zárdaépület, amelyet 1948-ban államosítottak és azóta nem esett át teljes felújításon, mindenre kiterjedő biztonsági feljavításon.
Az épület romos állapotáról régóta tudomása van a helyi önkormányzatnak, a működési engedélyt évente felújító megyei közegészségügyi igazgatóságnak, a megyei tanfelügyelőségnek, minden bizonnyal a megyei kormányhivatal asztalán is megfordult már néhány vonatkozó beadvány, de ettől az iskola épülete nem lett biztonságosabb. Az egyedüli lépést a sepsikőröspataki önkormányzat tette: 2016-ban uniós pályázaton nyert forrásokat a Kálnoky-épület felújítására, de nyolc kiíráson sem akadt kivitelező, a kilencedik próbálkozásra jelentkezett egy helyi vállalkozó, aki két évig húzta a kezdést, majd visszalépett. Oda a pénz, oda az eredeti finanszírozási terv és a korábbi 8 millió lej helyett a frissített számítások szerint 12 millió lejes beruházásra kell pályázni, amikor lesz ilyen jellegű kiírás.
A helyi önkormányzat egy másik sikeres uniós pályázatának köszönhetően 2018–2022 között felépült egy új óvoda, de nem kezdhette meg működését, mert időközben annyit változtak a tűzvédelmi előírások, hogy az eredeti terv szerint ezeket nem tudták teljesíteni. Kezdődött az újratervezés, a véget nem érő módosítás, és lám, a másfél évig húzódó cécót nyélbe lehet ütni néhány nap alatt, hogy beköltözhessen az iskola.
Ezek után marad a kérdés: mi történt volna, ha még várnak?...
Mi lett volna, ha nem következik be a székelyudvarhelyi tragédia, ha ennek nyomására nem ébred fel az egészségügyi hatóság, hogy megvonja a működési engedélyt a sepsikőröspataki iskolától, amely épület veszélyességét már több intézmény évek óta ismeri? Tudták, hogy ázik a tető, a falak, kiszámíthatatlan, mikor éri el a romlás a végveszélyt, de kivártak. Várták, amíg egy tragédia üzen? Most már nem vállalják a kockázatot, menekülnek egy bekövetkezhető újabb tragédia elől. Ez helyénvaló, hisz biztonságba helyeztek százhetven diákot, pedagógusokat, az iskola minden személyzetét. De vajon ez volt az utolsó előtti óra? Szükség volt a székelyudvarhelyi elrettentő üzenetre, hogy akik mindezért felelősek, lépjenek is? Hisz nem december 18-tól ázik a Kálnoky Ludmilla Általános Iskola épületének a fala, nem azóta állapították meg, hogy minden porcikájában felújításra szorul a viharos múlt századot is átélt épület.
Lám, egy tragédiából is lehet és kell tanulni. Remélhetően a székelyudvarhelyi eset több romos iskolaépület gazdáit figyelmeztette a veszélyre, és meg is tették/teszik a szükséges óvintézkedéseket, hogy soha többé ne fordulhasson elő ehhez hasonló tragédia.
Borítókép: Az összeomlott székelyudvarhelyi diákotthon. Fotó: MTI / Veres Nándor
