1828-ban született, ősei Franciaországba települt skótok voltak. Ez talán meg is magyarázza, miért születtek nagyregényei az ángliusok világában (ezt azért ne vegyük komolyan). 2024. február 8-án tölti a 196. életévét. Halálával most ne törődjünk, az meg sem történt, csak a történelem jegyzi az 1905-ös évet annak. Verne halála lehetetlen, hiszen 70 nagy hatású regényt hagyott hátra, melyekkel egész generációkat fertőzött és fertőz meg. Hatására számos olyan személy lett tudós, aki komoly szolgálatot tett az emberiségnek (Stephen Hawking, Carl Sagan, Wernher von Braun és mások).
Tudósok, akiket Verne inspirált
Wernher von Braun német tudós volt, nem is akármilyen, ha ő nincs, talán nem jutunk el a Holdra. Kissé nehéz megemészteni, de igen, az amerikai NASA egy egykori náci rakétatudóst volt kénytelen megkérni a hatalmas Saturn V rakéta kifejlesztésére, amellyel végre eljuthatott az emberiség a testvérbolygóra. Ilyen erős emberi gépezet azóta sem létezik, a több millió lóerős, elképesztően precíz műszer pedig nem másnak köszönhető, mint Jules Verne-nek. Von Braunt ugyanis gyermekkorában annyira lenyűgözték a francia szerző művei (Utazás a Holdba, Utazás a Hold körül), hogy már egészen fiatalon elkezdett rakétákkal foglalkozni. Voltaképpen azért lépett be a náci pártba is, hogy munkáját folytathassa. Sajnos, ez a munka nem igazán volt gyümölcsöző, a V–2-es rakétákkal Angliát és Belgiumot is bombázta Hitler. Von Braun állítólag mit sem tudott arról sem, hogy a rakétákat a nácik zsidó rabszolgákkal szereltették össze, döbbenetes halálozási mutatók mellett: az alultáplált foglyokat gyakorlatilag halálra dolgoztatták.
Carl Sagannak köszönhetjük, hogy az emberiség többé-kevésbé megértette a világegyetemet. Emmy-díjas, 13 részes televíziós sorozata, a Kozmosz nélkülözhetetlen bolygónk és az univerzum megértésében. Sagan is hathatósan együttműködött a NASA-val, neki köszönhetően a Földtől legtávolabb lévő űreszköz, a Voyager–1 űrszonda az oldalán egy olyan aranylemezt hordoz, mely információkat ad az emberiségről idegen civilizációknak, már ha az űreszköz találkozik ilyenekkel. Megjósolta a Vénusz bolygó felszíni hőmérsékletét is (450 Celsius-fok), ami fényesen mutatja, mi történik, ha az ún. üvegházhatású gázok elszabadulnak. Számos más tudományos munkája van, környezetvédelmi aktivista volt. Sagant is alaposan befolyásolták gyerekkori olvasmányai, Verne-ért egyenesen lelkesedett.
A nemrég elhunyt Stephen Hawking fizikus, kozmológus még nagyobb fába vágta a fejszéjét. Ő már a fekete lyukakat tanulmányozta. Az univerzum olyan csodálatos, már-már érthetetlen jelenségei ezek, melyeket roppant nehéz elmagyarázni, megérteni. Tanulmányozásuk nagy erőkkel folyik napjainkban is, hiszen lehetséges, hogy a galaxisok közti utazások „kulcsfigurái” ezek a gravitációs szörnyetegek. Tudni kell, hogy a szokványos rakétákkal aligha tudnánk csillagközi utazásokat végrehajtani – de a fizika nem zárja ki bizonyos ún. féregjáratok létezését. Hogy érzékeltessük az ellentmondást: két pont között nem az egyenes vonal a legrövidebb út, hanem a két pont egymásra helyezése. Itt meg is állunk, fejrobbanásokat elkerülendő. Csak annyit tennénk hozzá: Hawking is nagy kedvelője volt Verne műveinek.
És még több ezer fizikus, kémikus, akik örökre megváltoztatták a világot (köztük a most divatos Oppenheimer is), nem említve a sok gyereket, kamaszt, akik most is örömmel forgatják műveit, hogy majd ők is a hatása alá kerüljenek.
A szerző
Az ifjúság írójaként tartják számon, de ezen ő csodálkozna a legjobban. A Párizsban jogot végzett, tőzsdeügynökként tengődő fiatalember ugyanis felnőtteknek szánta a műveit, élete végéig bántotta, ha nem „komoly íróként” tartották számon. Első írásai könnyed színdarabok, operettlibrettók voltak. Ám az igazi hatások a természettudományok, valamint Edgar Allan Poe, Alexandre Dumas felől érték. Utóbbival össze is barátkozott, lelkes támogatója lett Dumas-nak, kiadókeresésben segítette.
1862-ben megjelent Öt hét léghajón című regénye – stílszerűen – a sztratoszférába röpítette a szerzőt. Akkora sikere volt, hogy kiadója tüstént húsz évre kötött szerződést vele, anyagi gondjai is megoldódtak. Ekkorra már megházasodott, fiatal, kétgyerekes özvegyasszonyt vett feleségül. Kényelmes hajót vásárolt, annak fedélzetén (is) írta a regényeit. Különleges munkamódszert követett: rengeteg természettudományi folyóiratot olvasott, ezeket kijegyzetelte, szétvagdosta, archívumot készített, aztán regényeinek alaposan kidolgozott vázlatát küldte a nyomdába, majd a visszaküldött kefelenyomatokon alakította ki a végső változatot. Nem ritkán egyszerre több regényen is dolgozott.
Habár hihetetlenül aprólékosan írta le műveiben a különféle egzotikus tájakat, földrajzi helyeket, Verne valójában alig utazott. Példaként: négy magyar vonatkozású regénye van (A dunai hajós, Sándor Mátyás, Várkastély a Kárpátokban, Storitz Vilmos titka), de soha nem járt Magyarországon. (Jókai Mór vallotta, hogy Verne hatással volt rá, ez leginkább az Egész az északi pólusig című regényében érhető tetten.)
Nem titkolt szándéka volt a tanítás, nevelés, ezért is sok a leírás műveiben. Munkássága jó része, az 54 regényből álló Különleges utazások valójában egyetlen nagy ciklust képez, ezenkívül még mintegy 20 regénye jelent meg. Mindenkinek megvan a maga kedvenc műve a szerzőtől, a legfontosabb azonban a Grand kapitány gyermekei, Nemo kapitány és A rejtelmes sziget regénytrilógia. Ezek a legalaposabban kidolgozottak, a verne-i univerzum majdnem minden eleme feltűnik bennük: kaland, heroizmus, szerelem, harc az elemekkel, harc a szabadságért, az elesettek megsegítése, az emberi elme diadala stb.
Verne elsősorban romantikus író volt, ám azzal, hogy próféta módjára dolgozta bele műveibe a technika vívmányait, messze túlszárnyalta a kortársait. Számítások szerint írásaiban száznál is több fantasztikus tervet említ, melyek közül hetven mára már megvalósult.
Élete utolsó éveiben egyre jobban elzárkózott a nyilvánosság elől. Ennek elsősorban családi okai voltak: elmebeteg unokaöccse egy lőfegyverrel megsebesítette, soha nem sikerült teljesen felgyógyulnia, ráadásul imádott öccse és szülei halála búskomorrá tette, szemhályog is nehezítette az életét, ezért az írásban fia, Michel segítette.
A fanyalgás, az imádat, az átiratok
Hogy még jobban megértsük a szerző hatását, érdemes tudnunk: a maga korában egy-egy műve megjelenése egyenesen szenzációszámba ment. Elképesztő sikere ellenére nagyon sokan fanyalogtak írásain, nemhogy tudományos-fantasztikus munkának, de még irodalomnak sem tartották azokat. A publikum mind a mai napig mit sem foglalkozik a fanyalgókkal, Verne a világon a második legtöbbet fordított szerző, megelőzve Shakespeare-t is (az első helyen Agatha Christie áll).
Támpontot nyújthat már-már profetikus elképzeléseiben az, hogy olyan korban élt, melyben a technikai fejlődés ugrásszerűen meglódult. Az elektromosság kezdett kulcsfontosságú szerepet játszani az emberiség életében, folytak a kísérletek tengeralattjárókkal, elektromos motorokkal, karnyújtásnyira volt a telefon, rádió, televízió. Hogy Verne-nek sikerült mindezeket beleépítenie műveibe, az rendkívüli éleslátásra vall. Még akkor is, ha közben megfeledkezett az angliai gyermekmunkásokról, az elképesztő nyomorról, a társadalmi igazságtalanságokról. Ez talán szándékos is volt, hiszen nem egy művében írt különféle utópisztikus, jóléti társadalmakról, ahol az embert mindenben segíti a technológia. Éppen ezért ironikus, hogy napjainkban tanulmányok százai születnek arról, mennyire elidegenítik egymástól az embereket a különféle technikai vívmányok. Érdekes módon ez megjelenik Verne egy olyan regényében is, mely sokáig kiadatlan maradt. A feltehetően 1860-ban megírt mű – Párizs a XX. században – egészen 1989-ig nem került elő, ekkor egyik ükunokája fedezte fel. Eltérően a többi Verne-műtől, ez a regény disztópia, az 1960-as években játszódik. Egy fiatalemberről szól, aki technológiailag igen fejlett, azonban kulturálisan nagyon visszamaradott világban – Párizsban – él, ahol az emberek felhőkarcolókban laknak, nagy sebességű vonatokon és gázüzemű autókon utaznak. Számológépeket és világméretű kommunikációs hálózatot használnak – fogalmazza meg a Wikipédia. Vagyis Verne előre látta az internetet is.
Jules Verne-nek egyetlen gyereke született, Michel Verne. Történetesen író is lett, szerkesztő is, ami jó is, rossz is, már ha a verne-i hagyatékot nézzük. Fia ugyanis olyannyira hozzányúlt néhány befejezetlen művéhez, hogy azokat már apokrif írásokként tartják számon a verneológusok. Ide tartoznak a valójában jól sikerült A Barsac-expedíció különös története, Világítótorony a világ végén regények. Az örök Ádám novella teljesen elüt Verne hangvételétől, filozofikus írás az élet értelméről.
Miklóssi Szabó István
