Jogos, érthető, épp ezért a legkevésbé sem meglepő – ugyanakkor mégis fölöttébb aggasztó, hogy az emberek haragszanak az Európai Unióra, amint arra egy csütörtök esti sepsiszentgyörgyi fórumon rámutatott Vincze Loránt európai parlamenti képviselő. A harag ugyanis általában rossz tanácsadó, a haragnak nem most van az ideje, ráadásul higgadt elemzés nyomán hamar kiderülhet, hogy a harag célpontját is tévesen választjuk meg.
Az elmúlt időszakban rengeteg olyan európai ügy került előtérbe, amely minimum bosszantó, de ennél nagyobb veszélyt is hordoz. Itt van például a medvekérdés, melynek fokozott védelméről olyanok döntenek, akik csak rajzfilmen láttak ilyen állatot, akik számára aranyos plüssmaci, nem pedig terményt dézsmáló, fáradságos munkával nevelt háziállatot pusztító, emberre veszélyes vad. Bosszantó az is, hogy az 50 milliós őshonos nemzeti kisebbségek jogainak védelmétől úgy ódzkodik az Európai Unió, mint ördög a tömjénfüsttől. Frusztráló, hogy évek óta csúszik Románia schengeni csatlakozása, miközben a migrációs kérdésben jóval befogadóbb álláspontot képviselnek Brüsszelben. Dühítő és rengeteg hazai gazda számára okoz komoly fejtörést a hazai termények árát leverő ukrán gabonadömping, de a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről született döntés is elhamarkodottnak tűnhet mindazok szemében, akik tudják, mennyit kellett várnia ilyen döntésre például Romániának, mennyire igazságtalan más, az uniós csatlakozásra vágyó államok számára. Kérdéseket vet fel az agrárpolitika, a mezőgazdasági támogatások ügye, a vegyszercsökkentést célzó átgondolatlan intézkedés, sokszor tényleg az a benyomása támadhat az embernek, meg van mindenki bolondulva Brüsszelben, a haragban pedig könnyen megfogan a gondolat, hogy hagyjanak minket békén az EP-választással, egyáltalán: nem lenne-e jobb nekünk az Európai Unió nélkül?
Nem árt azonban tudatosítani: e sok idegesítő dolog az éremnek csupán az egyik oldala. Ha az összképet nézzük, a Monty Python társulat által rendezett Brian élete című ikonikus film jelenete villan be, amikor a kérdésre, hogy mit adtak nekünk a rómaiak, csak úgy záporoznak a válaszok: vízvezetéket, csatornázást, utakat, öntözést, gyógyászatot, oktatást, bort, fürdőket – jószerével mindent, ami a civilizált élethez tartozik. Nem szabad tehát szem elől tévesztenünk, hogy – megannyi elhibázott döntésével, megannyi tehetségtelen, rossz vezetőjével együtt – mit adott nekünk az Európai Unió. Egyebek mellett a lehetőséget, hogy oda utazzunk, ahová akarunk, ott dolgozzunk, ahol nekünk megéri, ott tanuljunk, ahol szeretnénk. Infrastrukturális fejlesztéseket: utakat, hidakat, vízvezetéket, csatornarendszert – jószerével mindent, ami szükséges ahhoz, hogy civilizált körülmények között élhessünk, felzárkózhassunk a nyugati államok fejlettségéhez. Békét.
Végül pedig azért sincs itt a harag ideje, mert a felmérések szerint masszív román részvétel mellett zajlanak majd az EP-választások: a bukaresti pártok erőpróbának tekintik azt az ugyancsak idén rendezendő parlamenti és elnökválasztást, az AUR pedig rengeteg olyan szavazót mozgósít, aki a korábbi években nem ment el szavazni. Ilyen körülmények között nem lesz könnyű elérnie az 5 százalékos küszöböt az RMDSZ-nek. Márpedig, ha bejut a magyar szervezet, ha nem, a testület padsorai úgyis megtelnek – csak az egyik széken mondjuk nem Vincze Loránt ül majd, hanem például a szolgálatos feljelentő Dan Tanasă.
Borítókép: Facebook / Vincze Loránt