A magyarázat egyszerű: természetszerető ember csak foghatja a fejét, hogy esztendőforduló tájékán nem rugaszkodott el otthonától, noha csupán Sepsiszentgyörgyről Orbaiszék irányába kellett volna kanyarodnia, a Zabola környéki varázslatos dombokra, hogy részese lehessen egy különleges honismereti túrának. Csipkés Adventures néven hirdette meg ezt a szervező Pro Zabola Egyesület, immár tizenkettedik esztendeje. Kalandozások a Csipkés környékén, vagy még egyszerűbben: Csipkés honismereti gyalogtúra. Remek kezdeményezés, s mivel a tucatnyi túra e szám tekintetében is teljesítmény, rögzítendő, hogy mindez a zabolai Péter Levente természetfotósnak, erdőőrnek és etológusnak, illetve segítőinek, barátainak köszönhető.

A Pro Zabola Egyesület tagjai nemcsak természetvédelemmel foglalkoznak, hanem lelkes, kulturális és sportesemények terén is aktív közösségszervezők. Ám a legutóbbi honismereti kalandozás dokumentumait szemlélve az is feltűnő, hogy bizony tekintélyes tömeg, mintegy kétszázötven túrázó – gyermekek, fiatalok, idősek egyaránt! – vett részt e december végi megmozduláson, nemcsak zabolaiak, hanem Háromszék más településeiről is érkezők. Egyértelmű tehát a közösségi igény az efféle honismereti barangolásokra. A kirándulók zömét jókora, traktorok vontatta utánfutókon szállították ki a közel tíz kilométeres túra kiindulópontjához, a Gyár-pusztájára, e mozzanatot és a hasonlókat hangulatosan, túrázásra serkentően rögzíti Niczuj Andrea dinamikus kisfilmje. A rutinos videókészítő nem csak a környékbeli látványosságokra villant rá, a felvételről sugárzik a résztvevők derűje, öröme. A közösség ereje. E meggyőző, szépen egymás mellé illesztett képkockákból ismételten kiderül, hogy a test erőpróbájára és a lélek feltöltődésére az egyik legjobb, leginkább hozzáférhető lehetőség a túrázás. Öröm, hogy ezt egyre többen felismerik, miként az is, hogy számos zabolai atyafi tartja fontosnak, hogy karácsony másodnapján friss levegőt szívjon az 1148 méter magas Pálfej-pusztáján és onnan pillantson rá a világra.

A Csipkés honismereti gyalogtúra során újabb, helyneveket jelző fatáblákat helyeztek el. E folyamattal Péter Levente azt is el szeretné érni, hogy ha valaki a település környékén megpillant egy vadat, valamelyest a helyszínt is tudja beazonosítani, ne csak arról mesélhessen, hogy „valahol az erdőben” látott egy medvét, netán egy farkast pillantott meg. Több helynévtáblát helyeztek el ezúttal is, így az eddigiek, az elmúlt esztendőben megjelöltek – Mihályka-puszta, Erős-oldal, Hintófa, Szilváskert, Pirinc, Nyulak-tava, Csere-domb, Odor kútja, Aratás-puszta, Gerendabérc, Külsőfarkafenyő-puszta, Énekes fenyő, Búzaköles, Egres száda, Közhegy nyaka, Farkaslik, Pérászka, Gyertyános, Lapos, Veres Gödör – mellett mostantól beazonosítható a Botos-kút, a Kutyák kútja, a Pál­fej-puszta, a Pálfej-kút, Egres-pataka, a Zsilip-kút és a Keresztesek nyíre is. Apró, helybéli ékességek e nevek, olyanok, mintha gömbölyített fél­drágakövek sorakoznának egy hegyi patakban.

S hogy a jó példa nem csupán észrevehető, hanem követhető is, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kovásznai Bicskei Zoltán nyugalmazott ásványvízforrás-felügyelő, aki maga is részese volt a Csipkés honismereti mozgalomnak, január elején Hankó Vilmos Emléktúrára toborozta az orbaiszéki természetbarátokat. A résztvevők – ez esetben is szép számban – a nemrég létrehozott Hankó-Horgász tanösvényt járták be Bicskei Zoltán vezetésével, útbaigazításával. Itt és most nosztalgiával és hiányérzettel említhető egy népszerű baróti természetjáró mozgalom is, a Járjuk be Erdővidéket túrasorozat 2010 és 2018 között kereken száz alkalommal kínált meghitt, bensőséges honismereti és kiránduláslehetőséget, Lőrincz Sándor nyugalmazott biológiatanárnak és Demeter Zoltán művelődésszervezőnek köszönhetően.

Természetesen ismertek a hagyományos és aktív, rendszeresen túrákat szervező természetjáró mozgalmak, mint amilyen az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) háromszéki fiókszervezete, valamint néhány cserkészcsapat is. Ám öröm észrevenni az újabb, főként vidéken szárba szökkenő kezdeményezéseket, hiszen azok nem csupán egy valós társadalmi igényre mutatnak rá, hanem az önszerveződés szép példáit jelentik. És arra is lehetőséget teremtenek, hogy azok, akik vállalják e megpróbáltatásokat, szétnézzenek a magaslatokon.

Borítókép: A Csipkés honismereti gyalogtúra résztvevői a Pálfej-pusztáján. Fotó: Facebook / Pro Zabola Egyesület / Péter Levente