Sokasodnak az egyre jobb és átfogóbb, klasszikus típusú falumonográfiák: június végén a szárazajtai, rá egy hónapra az orbaiteleki hagyta el a nyomdát, mindkettő vidéki tanítóember sok évtizedes munkájának az eredménye.
Szárazajta története a Monológ múltról felcímet viseli (Sepsiszentgyörgy, Charta, 2007), mintegy éreztetni akarja, hogy egyéni munka, egy szerző mondanivalója, még akkor is, ha az dokumentumokon és gyűjtésen alapul. Való igaz azonban, hogy a 250 oldalas monográfiában lépten-nyomon fellelni a szerző szubjektív érzelemvilágát. Mihály Gábor tanító bölcsőjét Nagybaconban ringatták, de pedagógusi pályafutása Szárazajtához köti, ennek históriai adatait gyűjtötte egy csokorba, mondhatni, egész tanítóskodása idején. Mások is felismerték már a kézirat értékét, ám az anyagiakkal megküzdeni nem tudtak. Így esett, hogy — jelen sorok írójának gyakori biztatására is — külföldről visszakerült a kézirat, s mindazt, ami a kollektivizálás, a ,,sokoldalúan fejlett társadalom" fejezetében szerepelt, mai szemszögből és kifejezésekkel kellett valósággal átgyúrnia a szerzőnek. Mihály Gábor elmondta, hogy nem a múlt bemutatása, hanem a közelmúlt, a lepergett hat évtized történetének (termelőszövetkezet, kollektivizálás, politikai szervezetek, életszínvonal, a gyászos 1944-es események stb.) a megírása teszi-tette próbára a mai szerzőket. A klasszikus monográfiaszerkesztés, -beosztás még napjainkban is igen hasznos, főleg a felnövekvő nemzedék számára, mert a felgyorsult életben csak arra tud koncentrálni a fiatal, hogy a bibliográfiaként használt monográfiának egy-egy fejezetből merítsen adatot magának.
Több érdeme mellett külön értéke ennek a könyvnek a gazdag, de veszendő néprajzi anyag, a Helynevek tanúsága című fejezet, amit talán ma már sokkal nehezebben, egy részét pedig nem is lehetne összegyűjteni. Aki ,,madártávlatból" pillant rá e könyv tartalmára, önkéntelenül is félteni kezdi azt a régi típusú, nadrágszíjparcellákon küszködő faluközösséget, amelyet nemcsak az ,,uniós hódítás", hanem a sokat emlegetett globalizáció is fenyeget. Mihály Gábor könyve olyan tomográfiája Szárazajtának, amire később is nagy szükség lészen, akkor, amikor új képet kell hogy teremtsen magának ez a falu is.
A Charta Múltidéző míves sorozatának kétszáz példányban megjelent hetedik kiadványa máris könyvritkaság. Kiadását a tehetősebb szárazajtai születésű vállalkozók, Mihály Gábor egykori tanítványai támogatták, értékelő bevezetőjét pedig Demeter László tehetséges fiatal baróti történész írta.
