Nagy D. István
Úgy tűnik, az idei választási szuperévre inkább igaznak bizonyul a – nagy valószínűséggel tévesen – Winston Churchill egykori brit miniszterelnöknek tulajdonított mondás, mely szerint abban a közvélemény-kutatásban hiszünk, melyet mi hamisítottunk. Mostanság egymást érik a különböző, többé-kevésbé megbízható közvélemény-fürkésző intézetek által közzétett eredmények, de ember legyen a talpán, aki ezekből ki tudja silabizálni, hogy pontosan miként alakulnak például az európai parlamenti választások eredményei, a többi voksolásról nem is beszélve. A közzétett támogatottsági adatok nagyjából annak függvényében változnak, hogy éppen melyik politikai oldal rendelte meg az adott felmérést, vagy az intézet, amely végezte, „hová húz”, így nyilván nem csoda, hogy egyre ködösebb az összkép. A székelyesen szólva, bármi is előfordulhat helyzet közepette pár következtetést azért mégis le lehet vonni.
Az első, hogy a több mint harminc éve fungáló, örök túlélőnek tekinthető szociáldemokraták társasága hozza formáját, majd minden felmérés szerint nekik áll a zászló. A helyi kiskirályok hálózata, a jóságos atyuskaként viselkedő pártelnökök, az ígéretekkel és az osztogatással való zsonglőrködés továbbra is hatékony recept. A második következtetés: tetszik vagy sem, de a Románok Egyesüléséért Szövetségnek (AUR) egyre nagyobb esélye van elcsípni a második helyet. És kemény ellenfélnek bizonyul. Lazán felhasználják ellenfeleik nemzetféltő retorikáját, a románok érdekeinek egyedüli igaz képviselője pózban tetszelegnek, nem ódzkodnak a szabálysértő, törvénybe ütköző megoldásoktól sem, illetve minden társadalmi elégedetlenségből próbálnak politikai hasznot húzni. Egyszóval mindent bevetnek, és a jelek szerint ez a recept is jó szavazatvonzó.
Ami a politikai paletta többi, számba vehető szereplőjét illeti, itt még kuszább képet mutatnak a felmérések. Egy dolog tűnik biztosnak, hogy kivétel nélkül az AUR „hátát nézegetik majd” a szavazatokért vívandó versenyben. Erdélyi magyarként ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy kevés kivétellel, de a közvélemény-kutatások a bejutási küszöbbel egyenértékű öt százalékra taksálják az RMDSZ támogatottságát, ami élesben kevésnek bizonyulhat. A lehetséges államfőjelöltek támogatottsága is hasonló képet mutat, mint a pártok eredményei.
Mindent összevetve, egyelőre kár merészebb jóslatokba bocsátkozni, az viszont sokat elmond a romániai viszonyokról, hogy valamivel több mint két évtizednyi „demokráciásdi” után ismét az egykori kommunista párt utódja és egy vállaltan szélsőséges alakulat mérkőzésére számíthatunk. A helyzet kísértetiesen hasonlít az ezredfordulói voksolásra, amikor a kisebbik rossz választása még az erdélyi magyarokat is arra késztette, hogy Ion Iliescura és közvetve a szocialistákra adják voksukat, csak éppen Corneliu Vadim Tudor és szélsőségesei kezébe ne kerüljön az ország irányítása. A veszély tehát nem új, csak most aranyos palástban, volt fociultra trónkövetelővel az élen érkezik.
Borítókép: Facebook / George Simion Unire
