Ha Nagypatakot is mint települést Borosnyóvidékhez számítjuk, ugyanis hajdanában Kisborosnyóhoz tartozott, akkor a vidéken nyolc település sorakozik: a községközpont Nagyborosnyó, Kisborosnyó, Nagypatak, Kispatak, Feldoboly, Cófalva, Várhegy és Lécfalva. Történelmi régiója ez a terület a Háromszék déli vidékén elterülő Bodzafordulói-hegyek előterének. Közepén csordogál a Kovászna vize és a Feketeügy, egyedül Várhegy és Lécfalva kuporog a völgy északi peremén-teraszán.
Nem mi voltunk az elsők
Itt sem mi voltunk az elsők, parancsra jöttünk ide a magyar élettér, vagyis határaink őrzésére. Érdekes, akik előttünk itt éltek, tovább vonultak, ez a föld a mi hazánk lett, mert fújhatott a Nemere, mi ezt a földet megültük. A csiszolt kőkorszakról, a festett kerámiától máig: a Bereck felé tartó római útról s mellette a borosnyói római katonai táborról hírt adtak a régészek.
A székely ember ott is várat teremtett, ahol nem volt vár! Így történt ez a nagypataki Várbércen, Kispatakon is, inkább épített kúriákat, ahol pedig mutatós-híres várat emelt volt a számukra ellenszenves fejedelem, mint a lécfalvi Várhegyen, kínjában-mérgében saját maga kezével lebontotta! Ne gondolja azt az olvasó, hogy a lepergett századok amolyan táncmulatságokhoz hasonlítottak, mert a tatárok éppen Lécfalva vidékén három kisebb települést – Egyedvár, Galat, Korpács – tettek a föld színével egyenlővé, melyeknek a mai ember már csak a nevére emlékszik, s arra is csak hallás után a régiektől.
De kezdjük azzal, hogy mi is az a Borosnyó? A neveken mindig felakadunk, néhai Damó Gyula kisborosnyói tanító barátom sokat kutatta jelentését, s abban nyugtattak meg, hogy a borosnyo szláv eredetű kifejezés lehet, jelentése nyírfa. El kell hinni, mert az egész vidék valamikor erdővel volt borítva, s miután azokat a letelepedett székelység letarolta, helyükbe a nyírfa-bokros helyek, legelők maradtak meg máig! Orosz nyelven a nyíres brezno, berezno – emlegette mindig a tanító úr.
Új ruhát kap a „kaszárnya”
Nagyborosnyói újdonságok
Nagyborosnyón a polgármesternél kezdtünk érdeklődni. Nagyon sok pénzt költöttek a költözködéssel – tájékoztatott Ilie Nicolae polgármester –, mert teljes felújításon esik át a hivatal régi épülete, és helyette az önkormányzat személyzete a községi orvosi rendelőbe költözött. Rendezték az épületet, benne a rendelőt és a gyógyszertárat is. A volt önkormányzati épület teljesen megújul, készül az új tetőzete. Egyébként „kaszárnya” néven ismerték a régiek, s annyit tudnak róla, hogy 1880 és 1890 között épült. Ez jelenleg a legfontosabb községi befektetés – tudtuk meg az elöljárótól. Ebben kell helyet adniuk ismét iskolai osztályoknak is, mint eddig, mert tetemes a tanulólétszám a központi N. Bartha Károly Általános Iskolában, melynek most végezték el teljes felújítását, helyi pénzalapokból. Épül még két ravatalozó is a község területén: Cófalván és Lécfalván, ezekre a községgazda elmondása szerint Bukarestből szerzett pénzt, 100 ezer lejt.
Nagyborosnyó mesésen gazdag múltú település, története kitenne egy monográfiát. A településközpont fölött emelkedik az Oltár-hegy. Tetején állott régen Székelynéz vára. Megfigyelő és búvóhely lehetett. Mesélték a faluban, hogy romjait 1882-ben még látták. Ide épült később a település régi gótikus temploma, ma temető van a tetején, ahonnan mi is szétnéztünk. Sírok ásása alkalmával sok helyen régi falakra találtak. „A romok köveiből épült később, alább, a falu második protestáns temploma”– jegyezte fel egyháztörténetében néhai Nagy Lajos lelkész (1979).
Megújult Kisborosnyó temploma
„Nincsen pénzem, de majd lesz”
„Nincsen pénzem, de majd lesz, amikor Nagyborosnyón vásár lesz, eladom a szürkét, el a feketét, veszek rajta piros-barna menyecskét” – énekeltem jómagam is árkosi kisiskolás koromban, ugyanis ezen a valamikori járási székhelyen emlékezetes országos és heti vásárokat tartottak.
A rendezett központi parkban fejet hajthatunk az országzászló talapzatra emelt hősi emlékműnél. Borosnyó tehetős és gazdag település volt, sok régi jeles személlyel büszkélkedhetik, többek között ilyen volt a Bartha család. Bartha András (mh. 1727) marosvásárhelyi fejedelmi ítélőmester és nagy szónok volt, ő köszöntötte a Marosvásárhelyre bevonuló Rákóczi Ferencet, Bartha Gergely (sz. 1826) negyvennyolcas százados volt.
A központi iskola az 1989-béli rendszerváltás után elsőként szándékozott nevet adni az intézménynek, faluriporterként dr. N. Bartha Károly (1886–1956) egyetemi tanárt, néprajzkutatót javasoltam, aki kitartóan viselte élete során a nagyborosnyói előnevet. Az udvarhelyi kollégiumban tanult, a kolozsvári egyetemen folytatta tanulmányait. Néhány évig a sepsiszentgyörgyi tanítóképző igazgatója volt, felesége pedig a Református Székely Mikó Kollégium számtantanára. A második világháború után mint néprajzkutató a debreceni egyetem tanára lett. A magyarság néprajza c. kötet társszerzőjeként sok gyermekjátékot gyűjtött össze, melyeket a Néprajzi Múzeum őriz. 1956-ban tért örök nyugalomra. Igazi nagy ünnep volt a 2001-ben megtartott névadó, melyen részt vett a tudós három unokája, köztük a Budapesten élő Papp Péter nyugalmazott kutató geológus, akivel azóta is baráti viszonyt ápolunk, s aki bejelentkezett a pár éve betervezett borosnyói iskolanapra, melyet azonban meghiúsított a koronavírus-járvány. Nagyborosnyó jeles református papja volt Uzoni Zajzon Mihály (1739–1819), aki 1792-ben verses emlékiratot készített a madéfalvi veszedelemről. Itt hunyt el utóda, a történetíró kisbaconi Benedek Áron (1792–1879) nagyenyedi tanár, szerkesztő. Nagyborosnyó szülötte volt Barabás Andor (1880–1952), Háromszék vármegye alispánja is, a Magyar Párt korabeli megyei elnöke, aki már akkor harcolt kisebbségi jogainkért.
V. Székely Róbert lelkipásztor. Új jel az emlékparkban
Kisborosnyó régi-új ösvényeken
A Falu pataka mellett haladó és Orbaiszéket a Bodzavidékkel összekötő, nemrég felújított út mellett terül el Kisborosnyó. Régebben „egytornyú falunak” is nevezték egyetlen kálvinista templomának harangtornya miatt. A tavaly újult meg a templomépület is közösségi összefogással. Udvarán a szintén most korszerűsített régi lelkészi lakás új nevet kapott: Nagy Károly Közösségi Ház. Homlokfalát emléktábla díszíti a falu jeles szülöttének portréjával, aki 1918 és 1926 között volt az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. A templom cinterme emlékpark, emlékjeleit a gyülekezet gondnoka, Bartha Árpád faragó és ezermester készíti.
A falu több székely nemes családnak volt a fészke. Idevalók voltak a Tompák. Udvarházuknak akantuszleveles reneszánsz virágmintás, kőből faragott tornáca 1728-ból való és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum előcsarnokában látható. Tompa Mihály költő egy életen át kutatta családjának származását-kapcsolatát az itt élő ősi Tompa-ággal. Kisborosnyói volt Tompa Miklós (1830–1901), Háromszék vármegye alispánja és Herszényiné Tompa Klára (1883–1944), minden közjó támogatója és a helybeli óvoda névadója.
Tiszteletes Székely Róbert, a közel kétszáz lelkes gyülekezet fáradhatatlan lelkipásztora elmondta, az egyházközség gondozza a központi Székely-Magyar Történelmi Emlékparkot a néptanító Damó Gyula (1931–2019) nemes hagyatékaként, munkájában tanítónő felesége, Irma tanító néni segítette, rábízta otthoni írott hagyatékának őrzését is. Sok-sok kiemelkedő személyiség emlékét őrzi itt faragott kopja, kereszt, emlékjel, s az ide plántált ritkább fafajtákat mindig a régió jeles élő személyiségei ültették.
Az emlékpark már valóságos kopjaerdő, idegenforgalmi objektummá lett. 2023 nyarán avattak itt kopját Bodosi Dániel (1913–2006) baróti neves képzőművész, festő születésének 110. évfordulójára, melyet a Bodosban élő Józsa József faragómester készített. A park helye önkormányzati terület, szerződését évenként megújítja az egyházközség, a községi tanács azonban nem igényli az utána való pénzbeni járandóságot. Millenniumi fenyők uralják a hegyoldalban a temetőkertet. Itt van lisznyói Damó Lajos 1848–49-es honvéd hadnagy síremléke, erre helyezi minden év március 15-én a református gyülekezet a kegyelet és az emlékezés koszorúit.
Kisborosnyói kötődésű volt Baczoni Lajos (sz. 1851-ben) egyházpolitikus, főiskolai tanár és szakíró, Tompa János (1770–1834) nagyenyedi főiskolai tanár, lelkész és egyházi író. A falu területén ömlik a Falu patakába nyugati irányból mellékvize, a Kis patak.
Bartha Árpád egyházgondnok, tanácstag
Ahol a csend az úr
Keskeny völgyében terül el a Kisborosnyóhoz tartozó alig néhány tucatnyi házból álló település, Kispatak. Erdők-legelők közé fogott csodálatos hely, amit falunak alig, településcsoport részének inkább lehet nevezni. Évtizedek óta minden évben-évszakban vallattam lakóit. Üzlet itt nincs, kocsma sincs, mindent a két Borosnyón intéznek, temetőjük is, papjuk is ott van. A minap a nyolcvan évét jól túlhaladott Handra Ilonkát kerestem, aki a gyógynövénypárlatokból születő kitűnő kenőcsök kiváló mestere volt. Nincs itthon, ne is keressék – jött a hír –, a brassói leányánál van, ő gondozza.
Kispatak idegenforgalmi érdekessége Borzvára. Kimondott székely érdekesség: senki sem tudja biztosan, hogy mi volt ott hajdanában-danában. Ilyenkor a székely soha nem mondja, hogy nem tudom. „Hát ott valami volt, s ez annak a valaminek a maradványa” – ez a felelet. A régiek Pogányvár néven emlegették, jelenlegi nevét a Várdomb oldalába vájt borztanyáktól eredeztetik a helybeliek. Ovális alakú várárok övezi, ami csak a hegyoldal nagyon meredek részén hiányzik.
A régészek itt egy erődített települést mutattak ki. „Falaiból” már alig látszik egy kevés, sűrű ciher borítja. Az itt talált sarkantyúkat, lándzsa- és nyílhegyeket beolvasztották. A falaknak egy részét – ha egyáltalán volt – lebontották, s a kövekből kemencéket raktak, kutakat köveztek ki. A vár alatt pincék vannak – így hallotta a régi kispatakiaktól adatközlőm, Handra Ilonka is –, azokban pedig temérdek arany. Egy vadászat alkalmával a várpincékbe bemászott és eltűnt egy róka. A kutya követte, hangja ugatása jól hallatszott, tovább kotorászhatott, s hangja újra csak egy jó negyedóra múlva hallatszott a katakombákból.
Kispatak, az oázis
Nagypatak kincsei
A borosnyói Falu patakának felső részén, forrásvidékén terül el Nagypatak. A zömében román családok által lakott településen magyarok is éltek, de találunk itt magyarul is értő-beszélő román embert is. Nekik köszönhetjük, hogy anyanyelvünkön hallhattunk mesélni a helyi hiedelmekről. A tájhoz kötődő történeteket e sorok írója jegyezte le s mentette meg sok évvel ezelőtt.
Észak-Erdély déli határát 1940 után a Nagypatak fölötti Hammas-hágón húzták meg, így a település rövid időre elzáródott a dél-erdélyi Bodzavidéktől. A hazai megyésítés idején (1968) a település községi státust kért, a Hammas-hágó is megszűnt országhatárnak lenni, helyi kezdeményezésre felépült a környék legnagyobb görögkeleti kolostora, mi több, a falu régi templomát helytörténeti emlékhellyé alakították, s melléje tágasabb új templom épült. A régi templom tornyában őriznek egy régi harangot, melynek felirata ez volt: LAKATOS MIHÁLY ÖNTÖTTE ANNO DOMINI 1763. Az öntőmester nem más, mint az egy ideig Árkoson dolgozó, számunkra alig ismert csíki harangöntő.
Az említett fennmaradt hiedelem-mondát Angyal Gyuri bácsitól (Anghel Ioan) jegyeztük le, aki akkor párnája alatt őrizte egykori magyar ábécés tankönyvét, amiből ő is tanult az iskolában az Osztrák–Magyar Monarchia idején. Szívesen mesélt. „Itt a hegyen volt egy vár, amit óriások építettek fel. Olyanok voltak, akik a Regátba (értsd: román Ókirályság) jártak át puliszkalisztért. Főzőfazakuk is óriási volt, egyiket a brassói Cenken tartották, a másikat itt nálunk a Várnica tetején. A várnicai óriásnak temérdek sok kincse volt, aranyharangok, s azokat a hegy belsejében lévő nagy pincékben tartotta.” Gyuri bátyánk lánya – Anghel Reveica – készségesen szegődött hozzánk, elkalauzolt a Várnicára, s fenn a hegyen megmutatta, hol van az az Ablakszikla, ami édesapja szerint nem más, mint a kincses kamrák feltételezett és szellemek őrizte bejárata. Itt nem egy ablak van, hanem több – mutogatta. Úgy lehet, hogy hét. Nos, a hét közül az egyik – ki tudja, hogy melyik? – minden hetedik évben egyszer megnyílik, s aki akkor éppen itt tartózkodik, bejuthat a várnicai kincses kamrákba.
A ma élők már az emlegetett rejtett kincsekről és az óriásokról nem is hallottak. Marin Bogdan polgármester nekünk már a jelenkori igazi kincsekről mesélt, melyeket pályázati pénzekből teremtettek, vízhálózatról, aszfaltos utakról-utcákról, új középületekről.
Ilie Nicolae nagyborosnyói polgármester
Idegenforgalmi értékek
Borosnyó község településeinek lakossága jobbra vár. Feldobolyban látogatható a felújított református műemlék templom. Mai alakját 1773-ban nyerte. Harangtornyában szól az 1693-ból való, reneszánsz díszítésű, Bartha-féle műkincs értékű harang, melyet a nagyborosnyóiaktól vásárolt meg a falu, s jellegzetes értéke a fából faragott, stukkókkal díszített, festett templommennyezet, Szendrei József munkája 1768-ból. Nincs veszélyben, de jó lenne, ha megnézhetné állagát egy szakember – mondta el beszélgetésünk közben tiszteletes Bocz Gábor, a százhúsz fős református közösség lelkipásztora. Két erdélyi református püspöknek, Borosnyói Lukács Jánosnak (1694–1760) és Bodola Jánosnak (1754–1836) ringott bölcsője a településen.
A falu fölötti hegyet védett millenniumi fenyves borítja. Itt tevékenykedik Éltes Barna (sz. 1981) szobrászművész, muzeológus és tanár. Az időjárás függvénye itt is a szilvatermés, a szilvalekvárfőzés hagyománya s a feldobolyi szilvórium.
Cófalva nevéhez kapcsolódik egy több darabból álló gyűjtelékes aranylelet (lószerszámok, kultikus eredetű fokosok, lemezes ékszerek), amelyet az útépítés alkalmával találtak meg 1840-ben. Amíg a hivatalosságok a dolognak hírét vették volna, több darab illetéktelen kezekre jutott, aranyművesek prédájává lett. Téglás Gábor régész, a lelet jobb ismerője szerint a kincsek a bronzkorból valók. A megmaradt darabok jelenleg a Magyar Nemzeti és a Bécsi Történeti Múzeumban láthatók. Van egy olyan adat, miszerint a kincs megmentésének fejében Cófalva 1000 aranyat kapott, s ezt megpótolva építették mai templomukat.
Lécfalváról most azért nem szólunk külön, mert a települést, a határában található Várhegy lakótelepet és a Várhegy nevű tanúhegyet – melynek tetejét a kései reneszánsz alaprajzú Székely Bánja vár koronázta – már bemutattuk mesélő falvaink sorozatunkban.
Marin Bogdan, Nagypatak polgármestere
Mi újat hoz az idei év?
Volna ebben a községben sok tennivaló – rebesgették a helyiek –, ugyanis késik a közművesítési infrastruktúra létrehozása. Hogy mit hoz a község életében az idei önkormányzati választás, még nem tudni. Az RMDSZ-nek a borosnyói községi tanácsban jelenleg hat tagja van, igyekeztek támogatni, megszavazni minden olyan javaslatot, ami a község előnyére, haladására vált, s ezt fogják tenni az elkövetkezőkben is. Kanyó Antal, a magyar kultúra irányításával megbízott tanácstag elmondta, hogy tisztújító küldöttgyűlés előtt állnak. Sajnálja, hogy az elmúlt esztendőkben, önkormányzati anyagi támogatás hiányában nem tudtak működni a helyi Hársfa kulturális egyesület csoportjai (néptánc, fúvósok), a beszerzett felszerelések, hangszerek leltáron állnak.
