Ennek akár tapsolhatnánk is, csakhogy nincs okunk a (kár)örvendezésre, mert az egészségügyi ellátás várhatóan romlani fog, az idén is, és ha egy választási szuperévben sem látunk semmi javulást, akkor később még ennyit sem remélhetünk.

Jövőben ugyanis már jönnek a mostani populista intézkedések számlái is, meglehetősen magas kamatokkal: sokat halogatott és a hosszabbításokkal csak dagadó adósságokat kell majd törleszteni. De egyelőre maradjunk 2024-ben, az egészségügynél. A házi- és poliklinikai orvosok még beérték a tavalyi jövedelmük biztosításával, pedig őket is sújtja mindenféle drágulás és a magas infláció, tehát nagyobb kiadások mellett kellene ugyanazt az ellátást biztosítaniuk. Már ahol megvan még, mert egyre kevesebb a családorvos, sok falusi rendelő üres, és egy ideje a kórházak is rohamosan növekvő személyzethiánnyal küzdenek, van, ahol egész ügyeleteket számolnak fel emiatt. Hogy ezt a folyamatot a pontértékek szinten tartása nem fogja visszafordítani vagy legalább megállítani, ez az ágazati szakszervezetek folytatódó tiltakozásaiból is látszik. A kormány valószínűleg a sztrájkra készülőknek is ígér majd valamit, de nagy kérdés, hogy miből adja meg, hiszen az idei költségvetés semmivel sem tűnik megfontoltabbnak vagy kiegyensúlyozottabbnak a tavalyinál, és már január közepén jelentkeztek váratlan kiadások: a gazdák és fuvarozók követelései után az egészségügyiek panaszait is orvosolni kell, de lázonganak mások is, bár nem mindenki jogosan.

Akiknek minden okuk megvan az elégedetlenségre, azok a betegek, akik nemigen tüntetnek, pedig ők az orvosi pontértékektől függetlenül rosszabb helyzetben lesznek, mint eddig, mert az egészségügyi rendszer sok éve halmozódó kezeletlen gondjai mellé az idéntől a betegszabadságokat is megadóztatja az állam. Marcel Ciolacu kormányfő ugyanis sokallja a szabadnapokat, és bokrostul lövi a nyulat: az esetleges csalók kiszűrése és felelősségre vonása helyett minden beteget megbüntet azzal, hogy tíz százalékot lecsíp a járandóságukból. Így egy „megszokott” betegség esetén a munkabérnek már nem 75, hanem 65 százalékát kapja kézhez a munkavállaló, aki amúgy az egészségbiztosításával sem sokra megy: hónapokig vár egy-egy ingyenes vizsgálatra, de életmentő kezelésre is (ami elvileg jár neki), és mire végre hozzájut, kiderülhet, hogy nincs gyógyszer, vagy közben levágták az ártámogatásos listáról. Most pedig ez a feneketlen bendőjű állam nem többet, hanem kevesebbet hagy neki a gyógyulásra, a sokszor saját zsebből fedezett vizsgálatokra, utazásokra, kezelésekre, orvosságokra.

De a kormányfő szerint minden rendben van, Alexandru Rafila egészségügyi miniszter pedig nem zavarja őt ebben a hitében; neki is kényelmesebb ezt hirdetni, mint a betegek érdekében bármit mozdítani. És lényegében ez a legnagyobb baj.

Borítókép: Kórházlátogatáson Marcel Ciolacu és Alexandru Rafila. Minden ráncot elsimítottak? Fotó: gov.ro