Ismeretes a mackónak az a szokása, hogy télvíz idejében alszik, mint a bunda. Késő ősz táján szokta magát eltenni télire a szél által halomra terített fák alá vagy gyökerek által fedett mélyedésekbe, ahol aztán nagyszuszogva letelepszik ― s nőhet aztán tőle ölnyire a hó, és sivíthat a szél, az neki mindegy; ha lágy a tél, többször kijő odújából, s szétnéz a nagy természetben, de csakhamar megérezve, hogy nincs még itt a tavasz, morogva visszacammog odújába, s ki sem jön márciusig.
Nagy munka ám neki az alkalmatos téli szállás fölkutatása. Napokig elkullog az erdőben szerteszét, keresve a jó helyet, s ilyenkor gyakrabban találkozhatni e (...) táncművésszel, mint más évszakban. Ilyenkor szokták aztán róla mondani, hogy ,,háztűznézni jár a mackó"; a vadász buzgón is jár utána, mert ebben az időben leghúsosabb, s tenyérnyi vastagságú a hája-zsírja ― miből élne különben egész télen? ―, meg a bőre is ilyenkor a legjobb. Ez időszakban lövik tehát a legtöbb medvét, már csak azért is, mert a friss hóban könnyen nyomára találni, s nagyobbára már álmában lehet rajtaütni.
Csakhogy nem mindenki vadász ám, aki az erdőre jár... Gazduram is, ha tudta volna, mikor fát szedni indult a közeli ,,széltörésbe", hogy milyen találkozója lesz ott, bizony inkább otthon maradt volna, mert, hej, keserves dolog lehet az, mikor a mackó a hátulsó lábaira állva az első lábával bozontos szügyére öleli az embert! De hát nem tudta. Kimentek a szánkóval, s jócskán meg is rakták már, midőn nini, a ló erősen hegyezi a fülét és vadul ficánkol, különben nagyon jámbor fajta ― hát, uramfia, az erdőszélen egyszerre csak két ,,szőrös talpú, lompos farkú" medve jelenik meg. A félálmos mackók bambán merednek rá a halálra ijedt parasztra és fiára, meg a reszkető lóra. Bizony ezer a szerencse, hogy a medve ilyenkor már sokkal lustább és kábultabb, semhogy gyors támadásra volna kedve, mert különben gazduram nem ért volna rá visszanyerni a hidegvérét, s fiastól együtt hamarosan fölkapni a szánkóra, rácsapni a lóra, és úgy elvágtatni, mintha ott se lettek volna. Mackóék pedig csendes egykedvűen bámulnak a fürge csoport után, s lomhán indulnak tovább, vackot keresni.
