Természetesen bizonyos tevékenységek a javunkat szolgálják és megkönnyítik életünket azzal, hogy automatizálódtak, pl. autóvezetés vagy biciklizés stb. – hiszen nem követel különösebb odafigyelést minden egyes mozdulat. A kezdeti nehézségek – pl. hogy hol van bizonyos jelzőkar, vagy akár az egyensúly megtartása – megszokottá válnak, így figyelmünket nem kötik le teljes egészében, és észreveszünk más dolgokat is – pl. az út mellett elhaladó ismerősöket.

Ugyanígy automatizálódnak „rossz” szokásaink is, amelyek nem feltétlenül vannak javunkra – nem csak a káros szenvedélyekre gondolok, hanem egyéb önkéntelenül végrehajtott ismétlődő cselekvéseinkre. Ezek lehetnek a körömrágástól kezdve az állandó telefonnyomkodáson keresztül, a panaszkodások áradatán át a rossz párválasztásig – széles a paletta. 

Ezen megrögzött szokásaink mögött megrögzött gondolataink, érzelmi mintáink, hitrendszereink vannak. Ez az úgynevezett mókuskerék, amelyből kiszakadni nehéz. Ezek azok a „rossz” választásaink, melyek mindig ugyanabba az irányba visznek, ugyanazokat a gondokat okozzák, ugyanazon problémákkal kerülünk szembe. És ez nagyon becsapós, hiszen ezek a nem tudatos választásaink, ugyanis értelemszerűen, ha azok tudatosak lennének, akkor nem azt választanánk, nem amellett döntenénk. Legjellemzőbb kifakadásunk ilyenkor, hogy „nekem sosincs szerencsém” vagy „megint nem volt szerencsém”.

Pedig az élet nem a szerencsén múlik. Fontos lenne nyitottnak lenni a kihívásokra, a lehetőségekre, melyekkel találkozunk, illetve tudatosan, felelősségteljesen választani, dönteni amellett, amit valóban szeretnénk, ami a célunk felé visz, ami javunkra van. Érdemes az igaznak vélt biztonságból, a komfortzónából kimozdulni, esélyt adni az újnak, nem ragaszkodni a megszokotthoz csak azért, mert ismerős. Hiszen választásaink következményeit éljük.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó