Jókai Ági 2015-ben végzett a pozsonyi Színművészeti Egyetemen, ahol nincs magyar nyelvű képzés, két nyelven játszik, magyarul és szlovákul. 2013 óta Budapesten él. A Komáromi Jókai Színház színművésze, de játszik Pozsonyban és a budapesti Vertigo Szlovák Színházban is. KultúRecept néven Youtube-csatornát üzemeltet és diákszínjátszással is foglalkozik. Anna Maria Popa színigazgatáson kívül a Plugor Sándor Művészeti Líceum oktatója, számos kulturális és kreatív rendezvény kezdeményezője és szervezője. Pálffy Tibor „Hobó” a helyi Tamási Áron Színház színművésze, aki filmekben is játszik, legutóbb a Tündérkert – Kísértések kora című televíziós sorozatban Iszkender török pasát alakította.

A Mathias Corvinus Collegium nevében Zsigmond Laura képviseletvezető köszöntötte a népes közönséget, majd Farcádi-Plájás Erzsébet a kelet-európai kisebbségi lét megélésével kapcsolatban kérdezett: hogyan lehet erősödni általa, milyen előnyökkel vagy hátrányokkal jár a kétnyelvűség, a több helyre tartozás.

Jókai Ági szerint József Attilát idézve a múltat be kell vallani, mert azzal együtt kell élnünk, és érdemes a közös dolgokat rendezni. Amikor felvételizett a pozsonyi színire, azzal szembesült, hogy a szlovákok egyfajta pozitív diszkriminációval tekintenek a magyarokra, „délinek”, vehemensebbnek, temperamentumosabbnak állítva be őket. Voltak ugyan nyelvi akadályok, de a színháznak van egy nemzetközi jellege, és ez segítette.

Anna Maria Popa a családból hozta a többnyelvűséget, otthon szicíliai hangulatban, románul, magyarul és németül folytak a családi események. Bukarestben a Sztaniszlavszkij-féle pszichológiai módszerrel oktatnak, Kolozsváron meg inkább a mozgásszínházra koncentrálnak. Rá kell jönnünk, hogy együtt sokkal erősebbek lehetünk, egymástól tanulhatunk – hangoztatta. A színházunk a miénk, mindegy milyen nyelven folynak benne az előadások, akkor is a közösségünké. Minden előadást feliratoznak, próbálják megszólítani a város minden társadalmi rétegét – ismertette.

Pálffy Tibor szórványvidékről származik, onnan elkerüléséig szinte anyanyelvi szinten beszélte a románt. Gyergyószentmiklóson megtalálta a harmadik nyelvet, a színház nyelvét, amelynek kutatása egészen a mai napig tart. A nyelv csak egy eszköz a színész számára, „minél jobban elsajátítod az apró rezdüléseit, annál szakrálisabban tudsz a színházban kommunikálni” – mondta. A távolság megszűri a negatív hatásokat, Sepsiszentgyörgy szerencsés helyzetben van, messze van Budapesttől és Bukaresttől egyaránt.

Az est további részében szó volt a kettős identitás megéléséről. Jókai Ági szerint egy külön áldás, hogy szlovákul tanulhatott a főiskolán, mindannyian tartozunk a szlovák közösségnek, hogy játszhatunk a nyelvén, vélekedett. Nagyon izgalmas kisebbségben megtartani az identitásunkat és játszani olyan emberek előtt, akik már csak identitásukban szlovákok, Békéscsabán vagy Tótkomlóson például.

A színház provokatív jellegét csak addig lehet érvényesíteni, amíg megadjuk minden nemzeti kisebbségnek azt a tiszteletet, amiben az illető közösség kényelemben és biztonságban érezheti magát – véli Anna Maria Popa.

Nagyon fontos, hogy a színész amikor játszik, kivel kommunikál, így lehet áthidalni a néha komikumba hajló nyelvi különbségeket – vélte Pálffy Tibor. Kifejtette: a színész nem a nézőkkel, hanem az istenekkel kommunikál, és ez lecsapódik a nézőben. A néző reakcióját érzékeli a színész. Ebben a korforgásban el lehet távolodni a nyelvi kommunikációtól, hiszen ez egy szakrális kommunikáció. A társadalomra tartunk tükröt, de éppen az a lényeg, hogy ennél mélyebbre menjünk. A színháznak nem a társadalmat, hanem az embert kell meghatároznia – hangsúlyozta. Szerinte a színészetnek két alappillére van: a belső és a külső figyelem. A belső figyelem által vizsgálod magad játék közben, hogy benned mi történik. A másik a külső figyelem, azaz, hogy játék közben mi mindenre tudsz figyelni, párhuzamosan azzal, hogy játszol. Minél nagyobb a színész jelenidejűsége, annál hitelesebb tud lenni a színpadon. Ez egy szakrális jelenlét, mint a sámánok jelenléte, akik a tűz körül tisztították az embereket. Ez a színház szerepe, tisztítani – összegezett Pálffy Tibor. A színház és a politika kapcsolatát firtató nézői kérdésre elmondta, egy alkotó embernek nagyon fontos, hogy minél távolabb tartsa attól magát, amit a politika képvisel.