Vitek Norbert, az esemény szervezője elmondta, hogy Z. Sebess József, az első erdélyi cserkészcsapat alapítójának egyik tanítványa, Szentpáli Szabó László önéletrajzi könyvét mutatják be, amely két részből áll: az első a gyermekkorról, az egykori kolozsvári Református Fiúgimnáziumban eltöltött évekről, a cserkészmozgalomban való részvételéről szól, a második rész pedig a második világháborús élményeiről. Nagy Péter gratulált a jelen levő cserkészvezetőknek mindahhoz a munkához, amit végeznek. Örömét fejezte ki, hogy olyan szerzőkkel, szerkesztőkkel dolgozik, akik folyamatosan visszatérnek a kiadóhoz, a 15 éves Exit történetében eddig 178 könyvet sikerült megjelentetni.

Papp Annamária mesélt a kulisszatitkokról, hogyan találkozott az emlékirattal: elsősorban a második világháború utáni eseményeket, a Gupvi-Gulág lágerekbe való deportálás történeteit és az 1956-os eseményeket kutatják. A szerző lánya, Jánky Mária Erzsébet (1944–2023) kolozsvári zeneművész és a Kolozsvári Magyar Opera volt nagybőgőse több évtizeden keresztül őrizte édesapja emlékiratát, ő kereste meg és ajánlotta figyelmébe Szabó László háborús emlékeit. A szerzőről megtudhattuk, hogy 1918. augusztus 6-án született a Maros megyei Kerelőszentpálon, 1966-ban a Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem–magyar nyelv és irodalom szakán szerzett oklevelet. Néhány évig a kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatóhelyettese volt. Számos kulturális folyóiratban és lapban közölt, fontosnak tartotta emlékeit papírra vetni az utókor számára. 1997. február 3-án hunyt el Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

A könyv története Kolozsvárról, a Malomárok partjáról indul valamikor az 1920-as években. Az emlékiratból kiderül, hogy írója egyike volt az „erdélyi farkaskölyköknek”, akik valójában 6 és 11 év közötti kiscserkészek voltak. Leírásából megismerhetjük a különböző hazai és külföldi cserkésztalálkozókat, így az 1933-as gödöllői világdzsembori élményeit is, amelyen a világmozgalom alapítója, Robert Baden-Powell is részt vett. Az emlékirat második része 1944 szeptemberében kezdődik, amikor katonatársaival megérkezett a Magas Tátra Jaworowa gerincén húzódó lövészárkokba leváltani a harcban kifáradt szekszárdi gyalogezredet. A történet 1944 októberében zárul a frontról való hazatéréssel.

Benkő Levente a háborúról beszélt és néhány szemléltető eszközt is magával hozott: pár első világháborús gránátrepeszt, egy ’35-ös magyar honvédségi katonasisakot, egy szovjet fogságban készített kanalat, egy Brassó–Focșani–Odessza feliratú csajkát, amit Hidvégről Péter Pali bácsitól kapott ajándékba, illetve egy, az Urál környékéről hazahozott báránybőr sapkát. A háború nem gyermekjáték, figyelmeztetett a történész. A Farkaskölykök olvasmányos, izgalmas és érdekfeszítő történet, igazi kalandregény – erről meggyőződhettünk Benkő Boróka elsőéves kolozsvári színinövendék felolvasásából is.