A magyar fővárost száz napja ostrom alatt tartó szovjet és román csapatok gyűrűjéből, 1945. február 11-én megkísérelt kitörés során elesett, több mint húszezer védőre emlékeztek a vérfürdő évfordulóján, Háromszéken.
Sepsiszentgyörgyön a Magyar Polgári Erő (MPE) helyi szervezete szólított főhajtásra a II. világháború alatt a Szent József katolikus templom kertjében sebtében elhantolt magyar és német katonák közös síremlékéhez. A mintegy félszáznyi jelenlévőt Erőss Bulcsú pártelnök köszöntötte, majd felelevenítette a 79 évvel ezelőtti tragikus eseményeket. Csató Béla pápai káplán, nyugalmazott plébános felidézte, hogy sepsiszentgyörgyi szolgálatának időszaka alatt, 1984-ben márványtáblát készíttetett a névtelen katonák tiszteletére. Nem sokáig függhetett a kerítésoszlopra erősítve, mert a tragikus körülmények között elhunyt Vaszi Jánoska temetésére Bukarestből megfigyelőként érkezett szekus ezredes még azon a nyáron levetette. Isten akaratából azonban megmaradt és immár egy síremlék részeként emlékeztet a háború itt nyugvó áldozataira. A Boldogasszony anyánk felcsendülése után Szász Bence egyetemi hallgató tolmácsolta Petőfi Sándor Ha férfi vagy, légy férfi című versét, majd Kulcsár Terza József, az MPE országos ügyvezetője elhelyezte a kegyelet koszorúját. A főhajtás Antal Zoltán László segédlelkész áldásával és nemzeti imánk eléneklésével ért véget.
A Lemhényi Ifjúsági Szervezet (LISZ) Hőseink ösvényén nevet viselő csoportja gyalogtúrával tisztelgett a kitörési kísérlet során elesett katonák emléke előtt. Amint azt a vezetőjüktől, Lukács Botondtól megtudtuk, huszonöten vállalkoztak a mintegy 16 km-es táv megtételére. Tusnádfürdőről kapaszkodtak fel a Sólyomkőre, innen Hollókő és Alsó-Sólyomkő vára érintésével haladtak tovább a gerincen Sepsibükszád irányába és a Határcsárdánál ereszkedtek le újra az országútra. A három korosztályhoz tartozó csapat legfiatalabb tagja a mindössze nyolc esztendős Szabó Kristóf, míg a legidősebb a 69. évét taposó Barabás Mózes volt.„Őseink tettei jó példával szolgálnak a fiataljaink számára, hiszen bátorságról, kitartásról és elkötelezettségről tanúskodnak. Olyan erényekről, amelyekre erős társadalmat lehet építeni” – indokolta a túrán való részvételét Kelemen Ottó. Vatány István tömören így fogalmazott: „a múlt ismerete nélkül nincs jövő”.
