A Pakson élő írónő öt könyvvel és sok publikációval szolgálta a magyar múlt művészeti-történelmi emlékezetének ébrentartását, és sokat tett Erdély történelmének a megismertetéséért. Külön ajánlhatom a marosvásárhelyi Mentornál kiadott Életem, Erdély (2014) és Gerinceltörésben (2018), illetve a szekszárdi Babits Kiadónál megjelent Erdélyi bárka című könyveit.
– Olvastuk Jánó Mihály művészettörténész Barabás Miklós két háromszéki portréja című írását a Háromszékben és Évához fordulok, mert tanulmányokat írt a „nemzet festőjéről”, illetve más Barabásokról is. Milyen emlékek fűzik a festődinasztiához?
– A gyermekkorommal kezdeném. Szentivánlaborfalván, a nagyszüleim házában töltöttem testvéreimmel a nyári szünidőket, és én az ebédlő díványán aludtam. Elalvás előtt a hold fényénél, vagy a kötelező délutáni alvás helyett gyakran nézegettem a fejem fölött függő nagy olajképet, rajta a domboldalon kidöntött fákat, a lecsupaszított erdőt. Nem volt vonzó rajta a táj, mert pusztulást sugallt. Csak később tudtam meg a nagyanyámtól, hogy a kép alkotója Barabás Márton. Nagyapám, aki a térség orvosa volt, személyesen ismerte a festőt, és tőle vásárolta a képet a múlt század harmincas éveiben. Később úgy értelmeztem, hogy rajta a letarolt, kettészakított fenyők, a lerabolt táj átvitt jelentésű, a domb tetején ég felé nyújtózó fiatal fenyők pedig a jövő üzenetét hordozzák. Többek közt ez az élmény irányította figyelmem a Barabás festődinasztiára.
– Mit illik tudni Barabás Mártonról?
– Pusztaszőregen született 1893-ban és Torontóban hunyt el 1974-ben. Barabás Miklós unokaöccse volt. Gyerekkorát a zabolai Mikes-birtokon töltötte, ahol az apja jószágigazgató volt. Pesten, majd külföldön képezte magát. Az első világháború után hazatért, megnősült, Pávai Vajna Ilona tanítónőt vette feleségül, és Vajnafalván telepedtek le. A legtöbbet kereső festő volt Erdélyben, egy jelentős képét a Sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumnak ajándékozta. Gyárfás Jenő festőművész szerint e kép akkori értéke tízezer aranykorona volt. Főleg a kalotaszegi és a székelyföldi, Kovászna környéki képei sikeresek, a Román Tudományos Akadémia megvásárolta a gelencei templom belsejét megörökítő képeit. 1940-ben költöztek Pestre, ahol a Hadtörténeti Múzeum megbízást adott Barabás Mártonnak falfestmények, történelmi témájú képek megfestésére. 1945 után félreállították, megbízásokat sem kapott, 1958-ban fiuk után kitelepültek Torontóba, 65 évesen kezdett új életet. Los Angelesben a Magyar Szentek című nagy méretű alkotása a Szent István-templom megbízásából készült. Majd Detroitban, Ontarióban festett nagy méretű faliképeket. 1967-ben egyéni kiállítása volt Los Angelesben. Kiváló arcképfestő volt, és külön érdeme az erdélyi táj megörökítése. Megmaradt a Székelyföld festőjének, a Szent Anna-tó és a Gyilkos-tó emléke nem engedte el. A Magyarországon bemutatott képei is sikert arattak, vásárolt belőlük a Magyar Nemzeti Galéria, a Hadtörténeti Múzeum, illetve a szegedi Móra Ferenc Múzeum.
– Márton unokája is festő lett…
– És őt is Barabás Mártonnak hívják. Az ifjú Márton 1952-ben született Budapesten, és Munkácsy-díjas kortársunk. A közös kiállítása nagyapjával néhány évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön nagy sikert aratott. Ő a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, festő szakon tanult. Szobrokat, síkplasztikákat és installációkat is készít a festés mellett.
– Az egyik tanulmányában Ön írt Barabás Miklós lányairól is…
– Barabás Ilona (1844–1916) és nővére, Henrietta (1842–1892) valóban tehetségesen rajzoltak. Tudásukat apjuktól örökölték, de jól festő édesanyjuk is oktatta lányait. Egyik ismert portréja Prielle Kornéliáról, a reformkor nagyszerű művésznőjéről készült, és ezt a képet a színésznő Máramarosszigetnek, szülővárosának adományozta. Édesapja stílusában készítette portréit nevezetes kortársairól, Deák Ferencről, Andrássy Gyuláról, Trefort Ágostonról. Megfestette Erzsébet királyné portréját is. Henrietta első sikeres alkotása a Leány mellképe című, amely 1859-ben készült el. 1864-ben olajképet készített Petőfiről.
– A Háromszék olvasói is megtudhatják, hogy miért kell küzdenie Barabás Miklós miatt?
– Természetesen. Történt ugyanis, hogy a Nemzeti Galériában néhány éve megálltam Barabás Miklós képei előtt, hiszen a szülőföldem, Háromszék nagy fia ő. Aztán egy szempillantás alatt döbbenten vettem észre, hogy a neve melletti táblán ez áll: Született 1810. Markusovce, Szlovákia – meghalt 1898. Budapest. Minden kép mellett ez a hibás adat szerepelt. Hogy is van ez? A háromszékiek arra büszkék, hogy a nemzeti festészet jeles személyisége szülőföldjük fia, s most valakik Szlovákiának adományozták? Nyomban panaszt tettem a megfelelő helyen, válasz is érkezett: bocsánat, tévedtünk (de mióta?), kijavítjuk. Rendben lett volna, de mégse… Egy év múlva a debreceni Déry Múzeumban ugyanez a hibás felirat pironkodik a Barabás-képek mellett. Ismét panaszt tettem. A művészettörténész, akihez végül bejutottam, röviden kioktatott: mi fentről kapjuk a kiírás szövegét! Hogy javították-e, arról mindmáig nem értesítettek. Később a Nemzeti Galéria új kiállítását (Barabás Miklós: A rajz mestere) néztem meg a festő halálának 125. évfordulója alkalmával. És mit látok? A hiba továbbra is ott díszeleg az első emeleti A XIX. század magyar festészete részlegen. Úgy tűnik, a Nemzeti Galéria végleg Szlovákiának adományozta a festő szülőfaluját. Az újabb panasz után elvették a lehetőségem, hogy felrójam a hibát.
– Nem könnyű Barabás Miklósnak lenni a magyar festészet szakemberei körében sem...
– Mondok egy másik példát is: BÁV Antikvitás, centenáriumi árverés, 2021. június 2. 523. számú árverési tárgy: Barabás Miklós (Szentkatolna 1810. – Budapest 1898.) Gróf Festetich Andor portréja, 1872. Olaj-vászon, 110–81 cm 1 200 000 Ft / 3333 euró. Na, ez már kicsit jobb. Szentkatolna Háromszéken van, és igaz, hogy közigazgatásilag Márkosfalva hozzá tartozik, de ez nem jelenti, hogy Kézdimárkosfalva nevet cserélt volna! A falu egyébként Szent Márk evangélistáról kapta a nevét.
– Érdemes megemlíteni, hogy Barabás Miklós, a „nemzet festője” az életművét tanítványok segítsége nélkül hozta létre. Milyen méretű az elképesztően szorgalmas és ihletett munkásságának az eredménye?
– Nemcsak Petőfi, de szinte minden naplót vagy emlékiratot készítő kortársa megemlítette a munkásságát. Például Jókai is megörökítette az Életem regénye című könyvében a legismertebb magyar festő alakját. Barabás fiatal korától megőrizte fontosnak tartott műveinek adatait, feljegyezte az elkészítésük idejét is. Jegyzeteiben 2433 mű szerepel. A leszármazottjai ezt kiegészítették az ő birtokukban lévő művekkel, és szerintük 3146 darab létezett. A művészettörténészek viszont mintegy 3500-ról tudnak. Sok munkája lappang Oroszországban, Olaszországban, Romániában. Ez a szám példátlan mennyiség, és nem csupán a magyar festészet történetében. Reviczky Gyula 1883-ban írt, Barabás Miklóshoz című verséből idéznék: „Együtt küzdöttél az egész hazával, / Ecsettel kézben és szívedben lánggal, / És hogy csodálják késő unokák: / Megfested korod arcképcsarnokát.”
– Gondolom, nem vagyok egyedül, ha bevallom: keveset tudok a festő bukaresti éveiről.
– Történt, hogy 1830 nyarán, Bécsből hazatérve Kolozsváron élénk szellemi életbe cseppent, ahol pártfogásával tüntette ki többek közt gróf Bethlen Ferenc és felesége, Wesselényi Polixéna. Nem sejthette, hogy a bárónő társaságában ismerkedik meg Susanne Bois de Chesne kisasszonnyal, későbbi feleségével. Itt hallott a bukaresti társasági életről, az ott állomásozó cári orosz tisztekről. Ismerősei biztatták, hogy sok megbízása lenne, ha oda utazna portrék festésére. 1831 novemberében egy nagyszebeni könyvszállító szekerén kelt át a Kárpátokon és érkezett Havasalföld fővárosába. Útközben festegetett, a Vöröstoronyi-szorost megörökítő akvarellen a bérci tájon vonuló parasztcsalád látható. Az 1828/29-es orosz–török háborút lezáró drinápolyi béke értelmében a havasalföldi fővárosban orosz cári ezredek állomásoztak Pavel Kiszelev tábornok parancsnoksága alatt. Ez a világlátott, nyelveket beszélő tábornok szívesen fogadta a művészeket. Előbb az orosz főtisztek, majd a román bojár családok látták el Barabást megbízásokkal. A román művészettörténet ebből az időből Barabás mellett a magyar Schöfft Ágoston és Rosenthal Dávid alkotásait is számon tartja, valamint a kolozsvári Szathmáry Papp Károlyt. A bécsi iskolán nevelkedett külföldi művészek is éltek ekkor Bukarestben, ők új színekkel gazdagították a bizáncias-ószláv román festészetet. Ez az időszak egyben a román festészet megszületésének kora. Barabás fő témája a portré, de rajzol tanulmány céljából román parasztokat, jellegzetes vásári figurákat, mozzanatokat, vándorcigányokat, és bukaresti utcarészleteket is. Első történelmi kompozícióját is itt készíti, egy illusztrációt I. E. Rădulescu költő művéhez. Nagy bánata a román művészettörténetnek, hogy ez az olajkép ismeretlen helyen kallódik. Aztán 1833-ra belefáradt a megfeszített munkatempóba, és hazatért Erdélybe.
S. Király Béla
