Az adatok azt mutatják, az erdővidékiek és az ide érkező vendégek körében is népszerű a múzeum. Tavaly 4400-an lépték át valamilyen célból az intézmény kapuját: fele részük számára az állandó kiállításaik, azaz a 2008 nyarán a felsőrákosi külszíni szénfejtésben felfedezett masztodon, illetve a Homoki Gyula által festett ólomkatonák köré berendezett kiállítás volt vonzó, a többiek az intézmény egymást váltó tevékenységeire voltak kíváncsiak. Évente többször adnak otthont festészeti kiállításnak, fogadnak be tudományos előadásokat, tartanak húsvét- vagy karácsonyváró eseményeket. Barót első írásos említésének nyolcszázadik évfordulója alkalmával az önkormányzat által szervezett kilencnapos eseménysorozathoz is jelentősen hozza járulna Erdővidék Múzeuma.
A kiállítótér korlátozott, mert az állandó kiállításaik miatt gyakorlatilag csak a Kászoni Gáspár-terem és az udvar áll rendelkezésükre, idén mégis nagyobb célt tűztek maguk elé azzal, hogy csatlakoznak a városnapok eseményeihez. Szívesen megmutatnák szép szőtteseiket, háztáji edényeiket és régi fényképeiket, valamint a mezőgazdaságban egykor használt eszközeiket. Ha az évi költségvetésben a Székely Nemzeti Múzeumtól kapnak annyi pénzt, hogy kiállítani érdemes bútorokat vásárolhassanak, akkor természetesen azokkal is kiegészítenék kiállításukat.
„Különösképpen örvendünk, hogy megőrződött és gyűjteményünket gazdagítja két nagyon értékes zászló. Az egyik a dalárda zászlója 1893-ból, a másik pedig a baróti ipartestületé 1906-ból, de mellettük számos olyan tárgyunk van, amelyek Barót történetéhez szorosan kötődnek, van amiből összeállítsunk egy szép időszakos kiállítást” – mondotta Lakatos Csilla muzeológus.
Könyv is jelenik meg Barót történetéről. Nem monográfia lesz – jelentette ki határozottan Demeter László, az intézmény helyi vezetője. „A monográfia sokkal inkább túlmutat azon a kereten, amit egy jó szándékú tanító bácsi összeállít falujáról. Mert az sokkal nagyobb kutatást igényel, és nem egy személy, hanem legalább tíz tudós munkáját foglalja esetenként több kötetbe. A mi könyvünk sem lesz az, mindannak ellenére, hogy történeti adatokban gazdag lesz. Inkább képes albumnak mondanám: sok fényképet és képeslapot fogunk felhasználni, az aláírásokban pedig adatok és érdekességek lesznek az elmúlt évszázadok történéseiről, az itt élő emberekről, iparról, oktatásról és művelődési életről. A barótiak lelkéhez próbálunk szólni általa – mondotta Demeter László.
Megjeleníteni Erdővidék nagyjait
Készülnek közben az erdővidéki Pantheon újabb darabjai is. Tavaly az Erdővidéki Közművelődési Napok alkalmával mutatták be Kertai Zalán hagyományőrző festőművész Csereyné Zathureczky Emíliát, Keserű Mózest, Benedek Eleket, Nagybaczoni Nagy Vilmost, Baróti Szabó Dávidot, Benkő Józsefet és Egyed Ákost megörökítő arcképeit. Idén további tíz készülne el a harmincdarabosra tervezett sorozatból.
Továbbra is októberben
Idén immár a harmadik „x-hez” érkeznek az Erdővidéki Közművelődési Napok is. Az már biztos, hogy a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület és Erdővidék Múzeuma közös szervezésében az eseményére ismét október elején kerül sor. Az első huszonnyolcat Katalin nap környékén, azaz november harmadik hetében rendezték, ami nem biztos, hogy a legszerencsésebb volt. Olyankor már be-beköszönt a nagyobb hideg, ami miatt az emberek nem szívesen mozdulnak ki otthonukból, az egyházi és önkormányzati tulajdonban álló épületek helyiségeit is elég nehéz feladat megfelelőre kifűteni. Ősz elején viszont még olyannyira jó az idő, hogy nyílt téren is lehet ünnepelni. Legutóbb jól látszott, mennyire igénylik a szabadtéri rendezvényeket az erdővidéki emberek: a múzeumkertben szervezett nagy, különböző tájegységek háziasszonyait vendégül látó főzésen több százan fordultak meg.
Kapjon nagyobb teret a múzeum!
Több éve álmodják, tervezik, hogy bővíteni kell a múzeumot. Az elképzelések közt szerepelt, hogy a jelenlegi telken kell építkezni ahhoz, hogy – ha már olyan értékes lelet került elő Felsőrákos határában, mint a párját ritkító masztodon – a Székely Nemzeti Múzeum természettudományi részlege Barótra költözhessen. Aztán felmerült, talán akadna a városban olyan eladó épület, amit némi beruházással a célnak megfelelően lehetne átalakítani. Legutóbb azon gondolkodtak el, hogy megyei és városi összefogással egy városszéli telken teljesen új beruházással építenék meg az intézmény új otthonát. „A világban, de Erdélyben is számos példa bizonyítja, megfelelő tálalással egy korszerű látogatóközpont és múzeum veszteséges nem lesz, azaz anyagi terhet nem fog jelenteni fenntartója számára. Nagyon igaz ez a megállapítás, ha természettudományi múzeumról beszélünk. Mondom ezt azért, mert látom, masztodonunk mennyi érdeklődőt hoz. Hasonlóképpen van ez az ólomkatona-gyűjteménnyel is – nyilatkozta Demeter.
Ólomkatonák szolgálata
Folyamatosan bővülni fog a néhai Ipartestület székházában elhelyezett ólomkatona-gyűjtemény is. Tavaly nyitották meg az erdélyi fejedelemség termét, most az 1944-es tordai csatát bemutató terepasztal készül.
Előbbiben megjelenítették a vallásszabadságot a világon először kihirdető 1568-as tordai országgyűlést, a madéfalvi veszedelmet, a táborozó erdélyi hadakat, „látni” lehet, miként fogadja Bethlen Gábor hintóval megérkező jövendőbelijét, Brandenburgi Katalint, a legnagyobb terepasztalon pedig az 1660-as – a törökkel szemben elveszett – szászfenesi ütközet.
A tordai ütközetből 1944 őszén viszont győztesen kerültünk ki az orosz–román hadakkal vívott csatából. Ennek jelentősége az volt, hogy ezáltal fel tudták tartani az ellenséget és nem került harapófogóba több százezer honvéd, meg az itteni polgárihivatalnok-réteg. „Továbbá a csata érdekessége – magyarázta a múzeum vezetője –, hogy hadtörténész barátaim állítása szerint ez egy olyan bravúros páncélos ütközet volt, hogy az angol katonai akadémián is tanították!” Hogy ez az 1,8 × 5 méteres terepasztal hova fog elférni, még kérdéses, de mivel még két-három évig is eltarthat készítése, lesz idő azon gondolkodni az intézményt éltetőknek.
