Bodor Ferenc dokumentumfilmje Jancsó PéterrőlMozgóképes történelmi barangolás Gelencén

2024. február 21., szerda, Közélet

Több mint kétszázan gyűltek össze múlt csütörtök este a gelencei Bodor György Művelődési Házban a helyi Jancsó birtokos család utolsó tagjáról, az 1993-ban elhunyt Jancsó Péterről készített dokumentumfilm levetítésén. A mozgóképes múltidézéssel a gelenceiek megemlékeztek a világtól elzárkózva élő, mégis a közösséghez tartozó „Péter úrfi”-ról és a filmben őt faggató, harminc éve elhunyt Bodor Ferenc gelencei származású kultúrtörténészről.

  • Nagy volt az érdeklődés a Jancsó-film iránt. Fotó: Ferencz Csaba
    Nagy volt az érdeklődés a Jancsó-film iránt. Fotó: Ferencz Csaba

Bevezetőként Kovács Attila, a rendezvény szervezője röviden ismertette Jancsó Péter családjának történetét, és kitért arra, hogy Bodor Ferenc nem csak a film főhősének mindennapjait, világnézetét mutatja be, hanem úgy irányítja a beszélgetést, hogy abból kikerekedjék a múlt, azok az események, amelyeket a Jancsó család átélt a világháború alatt, rendszerváltások, a kollektivizálás alkalmával, és a jövőbe mutatóan azt boncolgatja, miként maradhatna fenn Gelencén az utókornak a Jancsó-emlékház és -birtok mint szép magyar emlékhely.

Jancsó György (Gáspár) és haralyi Fejér Erzsébet (Elíz) hét gyermeke közül az 1912-ben született Péter volt a legkisebb. Brassóban végzett kereskedelmi iskolát, adóhivatali tisztviselőként dolgozott Bethlenben. A második világháború után az új rendszer folyamatosan munkálkodott a birtok kisajátításán, ez 1951-ben, a szülők elhalálozása évében következett be, meggátolva az örökösöket a jogos hagyaték átvételében, de a testvérek megfogadták, hogy soha nem mondanak le birtokukról – ismertette Kovács Attila. Elzárkóztak a világtól, és többnyire a saját portán belül vadon termett vagy gondosan megtermelt gyümölcsöket és zöldségeket fogyasztották, a háztartásban szükséges dolgokat pedig a kertben legeltetett tehenek tejének eladásával nyert pénzből fedezték, mai szemmel nézve önfenn­tartó ökogazdálkodást folytattak – fogalmazott. A testvérek szerre kiköltöztek az erdő alatti családi temetőbe, a ’89-es fordulatot már csak Péter élte meg. Jancsó Péter 1993-ban hunyt el, ő is a családi temetőben nyugszik.

A most levetített dokumentumfilm 1990-ben készült, és műfajilag inkább nevezhető mozgóképes történelmi barangolásnak, hisz Bodor Ferenc valóban bebarangolja a Jancsó-birtokot annak utolsó tagjával, és úgy beszélteti az akkor hetvennyolc éves, nehezen járó, de szellemiekben élénk öregembert, hogy ezáltal egy letűnt kor valóságát dokumentálja. Utólagosan beleszerkesztett nar­ráció nélkül követi a néző kettejük időutazását. Benézünk az egykor jószággal teli istállóba, szénacsűrbe, de már csak néhány tehén legel körülöttük, és igencsak foghíjas a libasor is, amelyet boldogan kerget a szomszéd Jánoska. Velük együtt járjuk be a még megmaradt birtokot, a kerteket, legelőket, a családi temetőt és pásztázzuk végig az udvarház belső berendezését és a család régi fotóit.

Lepörög a több mint másfél órás film, és megtudjuk, a hátsó sorok egyikében ott ül az akkori Jánoska, valaki pedig arról mesél, hogy Jancsó Péteréktől hordta a tejet, egy kicsit félt tőlük, ő sem tudja, miért, hisz soha nem bántották, sőt, egyszer egy színdarabhoz kölcsönzött a kisasszonykáktól elegáns ruhát. „Ifjúkoromban druzs­bával vágtuk apámmal náluk a fát, nem felejtem, milyen finom körtét és almás tésztát ettem Jancsóéknál” – emlékszik vissza egy atyafi. Egy korosabb hölgy a régi bútorokat emlegeti, takarítás közben volt alkalma szemügyre venni az értékes darabokat, mások a Jancsók különcségét emelték ki, de nem rosszallóan, inkább mint érdekességet. Jómagam is visszaidéztem negyven évvel ezelőtti emlékemet, amikor Péter bácsinál jártam, és éppen úgy mesélt a nagy asztal mellett, mint Bodor Ferenc filmjében.

A Jancsó Péter 1990 című dokumentumfilm vetítése több volt mozinézésnél: közösségi eseménnyé tette az adott kort átélt idősebb jelenlévők emlékezése, a szép számban részt vevő fiatalok érdeklődése. A rendezvényt támogatta Ilyés Botond János, Gelence polgármestere, rajta kívül Kovács Attila köszönetet mondott a polgármesteri hivatal munkatársainak a szervezésben és a vetítés technikai megoldásához nyújtott segítségért, a Magyarországon élő Bodor családnak azért, hogy rendelkezésre bocsátották a filmet és hozzájárultak annak bemutatásához.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 1237
szavazógép
2024-02-21: Világfigyelő - :

Navalnij halála: hárít a Kreml

Még vizsgálják Alekszej Navalnij ellenzéki aktivista halálának körülményeit, de hogy az eljárás mikor zárul le, és mikor adják át a holttestet a hozzátartozóknak, nem tartozik a Kreml hatáskörébe – jelentette ki Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő tegnap újságíróknak.
2024-02-21: Jegyzet - László Zsuzsa:

Mona Lisa és egyebek (Kármentő)

Leonardo da Vinci úr álmában sem gondolta volna, micsoda válogatott támadások érik majd rejtélyes mosolyú, világhírűvé vált hölgyét.