A hölgy a valamikori savas merényletet túlélve, ma már golyóálló üveg mögül kémleli a külvilágot, a védettség fölényes biztonságából ajándékoz meg minden arra járót sok évszázados, titokzatos mosolyával. Bár ki tudja, az is megtörténhet, hogy da Vinci úr zsenialitása nem merült ki a saját korát messzemenően megelőző ötleteivel, de egyenesen a jövőbe látott. Ahol is majd egyszer vita folyik arról, hogy igazából ki is találta fel az ejtőernyőt, mivel azt ő már jóval korábban feltalálta. Azt is előre láthatta, miként gurulnak majd az autók négy keréken az ő háromkerekű, laprugós kocsija utódjaiként, hogyan közlekednek a levegőben a „spirálkopterei” helikopterként, vagy mivé fejlődik az ő „páncélozott harcjárműve”. És van még egyéb bőven, szóval egy ilyen zsenitől, mint Leonardo da Vinci, még az is kitelik, hogy Mona Lisa viszontagságos jövőbeni sorsát is előre látta. De mivel azt is tudta jó előre, hogy a hölgy mindent túlél, hát huncut fölényességet festett a mosolyába. Ettől olyan jellegzetes az a híres mosoly.

És mi van akkor, ha Gioconda is látnoki képességekkel volt megáldva, így már eleve magától is huncutkodott azzal a mindent túlélő mosollyal? Mesterével boldog szövetségben, ügyesen kitervelték, hogy milyen titok is lapuljon eme későbbi fejtöréseket, találgatásokat eredményező, mindmáig leghíresebb mosoly mögött. Azt hiszem, részemről megfejtve a több évszázados rejtély, megtaláltam a kielégítő magyarázatot, nyugodtan hátradőlhetek immár. Na, milyen jól elszórakoztattam magam ezzel a kis játékkal!

A játék ötlete akkor támadt, amikor megtudtam, hogy Mona Lisát a minap újabb támadás érte. Két, a „fenntartható élelmiszerhez való jogot” (hm…?) képviselő aktivista nő sütőtöklevessel öntötte szembe huncut hölgyünket. A menü így kibővült a pár évvel ezelőtt rá, pontosabban üvegére kent torta óta. Mit neki egy golyóálló üveg mögött az a kis leves, torta? Még szép, hogy fölényesen mosolyog. Nem könnyű ám kibabrálni vele! A torta klímavédelem ürügyén került oda, a minapi leves meg a Mi a fontosabb, a művészet vagy az egészséges és fenntartható élelmiszerhez való jog? felkiáltással.

Nos, akkor hadd kérdezzek én is! Nincs ebben valamiféle ellentmondás? Ha a művészeteknél fontosabb a „fenntartható élelmiszerek” ügye (is), akkor miért a művészetet használják fel mindenféle tiltakozás, tüntetés eszközeként? Mert nem csak Mona Lisánkat kezdik ki lépten-nyomon, akad itt egyéb történet is. Van, aki kalapácsot használt, hogy szétverjen például egy másik híres hölgyet, Velázquez Vénuszát (Vénusz tükörrel). Ez a hölgy nem mosolyog, ellenben értetlenül tartja kezét a mellkasán, mintha védekezne, hogy ugyan mit vétett ő ama sokat féltett klíma ellen? Meg különben is, mi köze neki ehhez egyáltalán? Na, de mielőtt elkezdene az agyamra menni, hogy festményekbe mindenfélét belemagyarázok, -látok, itt abbahagyom.

Azért ugye, milyen izgalmas tud lenni a művészet? Mindenkire másképp hat, bárki bárhogyan értelmezhet. Miközben a rádióban igen jó zene szól, lelki szemeim elé villan, amint elszánt aktivisták nekirohannak szétverni a zongorát vagy záptojással kezdik dobálni a karmestert. Mert mi a fontosabb, a művészet vagy…? Most már tényleg leállok, mielőtt teljesen belezavarodom ártatlannak induló kis játékomba. Elégedjem meg azzal, hogy megfejtettem végre a Gioconda-mosoly titkát! És hogy igazából mi is a fontosabb, döntse el mindenki saját maga!

Borítókép: Leonardo da Vinci: Mona Lisa. Fotó: Wikipedia