A németek által Goldener Freibriefnek, vagyis Arany Szabadságlevélnek nevezett dokumentumban az akkori szászok lakta területek határaként említésre kerül egy földrajzi helynév, bizonyos Boralt, amiről azonban eddig még senki sem tudta pontosan megállapítani, hogy az Barótot takarja-e, vagy pedig egy Kőhalom melletti Boralten nevű dombra utaltak vele. A kérdést az előadás meghívottjai, Benedek-Huszár János polgármester, Demeter László, Fehér János és Benkő Levente történészek, valamint Demeter János egykori baróti polgármester sem tudta tisztázni. Pedig fontos lenne a település számára ez a kérdés, hiszen ha Barótról lenne szó a kiváltságlevélben, akkor bizony idén Székelyföld egyik legrégebbi településeként, első írásos említésének 800. évfordulóját ünnepelhetné a város. De így felmerült: ünnepelhet-e egyáltalán, és ha igen, mit?

A Demeter László irányításával lezajlott hosszú beszélgetésen elsőként Benedek-Huszár János polgármester érvelt az ünneplés mellett. A városvezető hangsúlyozta, ő nem történész, ám ennek ellenére alaposan utánajárt a kérdésnek, és mint azt tőle már megszokhattuk, ezúttal is felkészülten érkezett a találkozóra. Számos dokumentumot bemutatott, és levonta a következtetést: el lehet fogadni, hogy igenis, létezett az Andreanumban említett Boralt nevű település, és az Baróttal azonos. „Tehát megünnepelhetjük idén a város fennállásának 800. évfordulóját” – mondta.

Fehér János más nézetet vallott. Azzal kezdte, hogy az Andreanumnak nem maradt fenn az eredeti példánya, csak egy 1317-ből származó „megerősítés”, ami alapjában véve is már gyanút ébreszt a történészekben. Másrészt a Boralt névvel korabeli dokumentumokban sehol máshol nem találkozunk, a későbbiekben, száz évvel később a pápai tizedjegyzékben, majd 1415-ben Barothtal vagy más névalakzatokkal igen, de soha nem Boralttal – érvelt. Ilyenformán úgy vélte, hogy Benedek-Huszár János előadása „politikusi védőbeszéd” volt az ünneplés mellett, semmi egyéb, de őt nem győzte meg. Zárszavában azt mondta, ha ünneplünk is, azt óvatosan tegyük.

Az utána felszólaló Demeter János ismét a 800 éves múlt elfogadása mellett tört lándzsát. Úgy vélekedett, az említett Boraltnak egy stratégiai pontnak kellett lennie, nem hiszi, hogy egy ilyen fontos dokumentumban egy szőlőshegyet említettek volna határpontként, utalva a Kőhalom melletti dombra. Mindemellett hozzáfűzte, annyi biztos, hogy a barótiak „nem ma kezdték”, ahogy szokás mondani, legyenek büszkék múltjukra, ő maga pedig drukkol az idén esedékes, 800 éves fennállást ünneplő rendezvénynek.

Benkő Levente – aki már 1994-ben, az akkor 770 éves várost ünneplő rendezvény szervezésénél is jelen volt – megemlítette, voltak, akik már akkor is borsot törtek a barótiak orra alá, hogy „ünnepi tévedésben” vannak, ám kifejtette: „azt nem mondhatjuk mi, barótiak, hogy nem lenne okunk ünnepelni”.

A következőkben aztán anélkül, hogy eldőlt volna konkrétan, lesz-e ünnep vagy sem, szó esett arról, miként lehetne méltóan megünnepelni ezt a 800 éves fennállást, de egy adott ponton még az is felmerült, hogy vajon, ha már ennyire bizonytalan ennek az írásos említésnek az utalása, mi baj származhatna abból, ha egyfajta jótékony történelemhamisítással élnénk, amint teszik azt „más nemzetek”, akár ennél sokkal durvábban is. A felvetést természetesen elutasították, még a hallgatóság köréből is volt, aki azt mondta, a történelmi hűséghez mindenképpen ragaszkodni kell, a bizonytalanság semmiképp nem történelmi tény.

Az est voltaképpen úgy zárult, hogy a hallgatók a fejükben több kérdéssel távoztak, mint amennyivel odamentek, és maradt továbbra is a kétely: vajon Barótot említi-e az 1224-ben keltezett királyi dokumentum? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. A tudomány, így a történelemtudomány is arra való, hogy kételyeket ébresszen, de amiért mi kételkedünk, a világ attól még megy előre. Egy 800 éves múltba teljesen tisztán belelátni nem lehet – hangzott el zárszóként, mintegy nyitva hagyva az ünneplés jogosultságának kérdését.

Böjte Ferenc