A renitens
Öntörvényű, makacs, akaratos, dacos, engedetlen, de intelligens. Egy háromgyerekes egyedülálló anya, aki 160-as IQ-ja ellenére takarítónőként dolgozik a rendőrségen. Ő Somos Renáta, azaz Reni (Gáspár Kata).
Kicsit összeférhetetlen, mert nem tudja betartani a szabályokat, ezért is van ilyen pocsék munkája, de el kell tartania három gyerekét. Renátának olyan agya van, ami azonnal kiszűri és felismeri a hibát, és van olyan kényszeres, hogy egy este belepiszkáljon egy elakadt gyilkossági ügybe. Persze kiderül a dolog, de mivel ezzel előremozdította a nyomozást, az őrs parancsnoka tanácsadói munkát ajánl neki, amit csak úgy fogad el, ha cserébe segítenek megfejteni élete legnagyobb rejtélyét.
Ezen túl fontos, hogy a dolog hihető és hiteles legyen, az RTL ezért is igyekezett biztosra menni: új sorozata, A renitens egyrészt egy bejáratott formulát alkalmaz, egy sikeres francia sorozat alapján készült, ugyanis nem emlékszem, mikor futott ki utoljára magyar krimisorozat, és nem véletlen, hogy kevesen vágnak bele ebbe a műfajba. Olyan sorozatunk persze akadt, ami magáról a bűnről szólt, mint az Aranyélet (2015) vagy legutóbb az Alvilág (2019), de a krimi azért mégis más...
Vér nem válik vízzé – mondják. Két nagy színész, Gáspár Sándor és Bánsági Ildikó lányát az Apám beájulna (2003) című vígjátékból ismerhettük meg, ahol Csősz Bogi volt a partnere. Egy kicsi benne van az akkori főhősnő szeleburdiságából, különcségéből, és ennek is köszönhető, hogy feltétlen hihető karakter. A többi szereplő is jól hozza a krimibe illő fordulatokat. Van egy helyi vonatkozás is a szereplőgárdában. Mindjárt a második epizód kezdetén látjuk Fehérvári Pétert mint dupla identitású hullát egy fürdőkádban. Halott, ennek ellenére körülötte fonódnak a krimi szálai.
Az első epizódban még furcsa, amint a túlpörgött szupernyomozót adja, miközben Makranczi Zalán öt percenként kötelező jelleggel vitatkozik vele, de az első rész mindig nehéz. Hiszen fel kell vázolni az alapsztorit, a környezetet, a karaktereket és a köztük lévő összefüggéseket, ami időbe telik, és emellett kell elmesélni az első történetet is – amit jelen esetben rögtön le is kell zárni, hiszen mindig egy új bűnügyről van szó. Kell egy kis idő, mire megszokjuk az RTL új krimivígjáték-sorozatának csodabogár hősnőjét (Gáspár Kata), aki takarítónőből avanzsál a rendőrség tanácsadójává, de onnantól már nagyon szórakoztató.
Az RTL-en március 3-ától minden vasárnap este új epizóddal mutatkozik be A renitens című sorozat.
Fu**ing Bornholm
Február 26. és március 7. között lengyel filmnapokat tartanak a Művész moziban, az alábbi alkotásokat is vetítik.
A Fucking Bornholm vígjáték: egy baráti társaság gyermekeikkel a hagyományos hosszú hétvégi kirándulásra indul a dániai Bornholm szigetén. A gyermekek közötti nézeteltérés válságot indít el kapcsolataikban.
Bolondok
Marlena (62) és Tomasz (42) egy tengerparti helyen húzzák meg magukat boldogságban és titokban. A mindennapok hosszú évek óta tartó harmóniája azonban megbomlik, amikor Tomasz akarata ellenére Marlena megengedi fiának, hogy együtt lakjon velük.
Érdekvédelmi terület
Ilyen idillinek még sosem láttad Auschwitzot – írja a kritika. Valóban, amit látunk, az az auschwitzi halálgyár tőszomszédságában élő Rudolf Höss SS-Obersturmbannführer és felesége, Hedwig, továbbá öt gyerekük mindennapjai, akik lenyűgöző nemtörődömséggel élnek a rabok halálsikolyai, a krematóriumok füstje és a további folyamatos árulkodó jelek közepette. A film a holokauszt témájának új, egyedi megközelítése. Az egyetlen dolog, ami arra utal, hogy ami itt történik, az valahol mégsem normális, Hedwig anyjának látogatása, pontosabban váratlan távozása egy éjszaka után, amikor látja működni a halálgyár kemencéit.
Parasztok
Nagyon szép látványvilág, igazi emberi történet, valódi érzelmekkel, drámákkal. A történések lassan indulnak be, de egy percre sem unalmas. Minden bizonnyal megdobogtatja a lengyel nemzeti kebleket a lendülő hímzett rokolya, a szőke hajfonat alatt szépen rúzsozott ajak, a mélyen ülő férfiszemek mögött felsejlő nagyon erős indulat – de nekünk a 21. században sajnos mindez már semmit nem mond. Még akkor se, ha 1924-ben még irodalmi Nobel díjat lehetett érte kapni. A film képi világa néha előhoz egy-egy munkácsysan megformált tájat, de a felvett filmkockák utánfestett alakjai egy átlagfilmhez képest kevés új vizuális élményt adnak.
