Derék asszonyt, derék férfit kicsoda találhat? – a Példabeszédek könyvéből némi változtatással idézett kérdés önmagában is, de különösen a véletlen szerencsére utaló „találhat” szóval együtt jelzi, a Biblia sem tartja magától értetődőnek, ha valaki megtalálja párját, élete végéig mellette maradó hűséges társát.
Pedig férfikörökben az elképzelések és a tapasztalatok egész tárházát cserélik vagy adják tovább mint biztos receptet. Régebben túlsúlyban volt a módszer: hogyan tudja a férfi a nőt önmagához formálni, engedelmes eszközzé tenni. E mostani időben viszont egyre gyakoribb mindkét fél függetlenségének és önállóságának hangoztatása.
Nem házasodunk össze – válaszolt valaki a tapintatos kérdésre –, mert a házasságlevél papírja nem oszt, nem szoroz, a válás viszont így egyszerűbb, nem kell bírósághoz fordulni. Vajon ki tudná megmondani, hogy a temérdek felbomlott házasság mellett mennyi lehet a hamar véget érő, házasság nélküli párkapcsolatok száma? A gyerekek pedig, akik csonka családban, válási árvaként, magányosan nőnek fel, és mert sosem látták, nem is tapasztalták, milyen családban élni, ezért kapcsolatteremtésre képtelen férfiként és nőként eleve tehernek tartják a férj és feleség szerepét, az anyaság és apaság hivatásáról nem is beszélve. Lehet, hogy a női szabadságot jelképező abortuszok nagy száma itt függ össze népünk rohamos fogyásával?
Az idézett kérdésre így is válaszolhatnánk: „Keressetek és találtok” (Máté 7,7). Ez igaz – mondhatná valaki –, de hol és hogyan keressem? Mert sokan keresik társaságban, véletlen találkozásokban, apróhirdetés útján. Láthatatlan „antennát” bocsátanak ki, állandóan vételre állítva, hogy idejében jelezze, ha a nagy Ő megjelenik. Néha felismerni vélik valakiben, de rövid próbálkozás után csalódottan mennek tovább a maguk útján: ismét nem sikerült! Pedig mindent elkövettek, mindent megtettek, mindent végiggondoltak, minden „trükköt” kipróbáltak. Vajon arra az alapvető igazságra is figyeltek, amit az ember teremtésével kapcsolatban a férfi és a nő egymásra találásáról Isten kijelent?
Az idézett bibliai vers minden szava nagyon fontos. Azt adja tudtunkra, hogy a segítőtársunkat – nem a cselédünket, a házvezetőnőnket, a beosztottunkat, a szerelmi partnerünket, hanem a velünk egyenrangú társunkat! – Isten alkotja, hozzánk illőnek Ő teremti. Amikor eljön a párválasztás ideje, akkor az Isten által elkészítettet kell megkeresni, és Isten segítségével ezt az egyetlent megtalálni. Semmiképpen sem úgy, hogy minden elénk kerülőt „kipróbálunk”, hanem csakis úgy, hogy alaposan megvizsgáljuk, vajon ő az, akit Isten nekünk (minket, férfiakat, pedig neki) alkotott? Aki Istentől kéri és várja párját (akivel ketten lesznek egy egésszé), az idejében meg is fogja kapni, találni. Az így megkötött házasság nem lesz ugyan abszolút tökéletes, mert mi magunk sem vagyunk azok, afelől azonban bizonyosak lehetünk, ha nem csak a megtalálást bízzuk Istenre, de minden napot Vele kezdünk, a megmaradás garanciáját Ő fogja vállalni. S ha mégis úgy tűnne, valamit elrontottunk, bizalommal fordulhatunk Hozzá, Ő kész segíteni és bocsánatával helyrehozni, meggyógyítani házasságunkat.
A jó házasság ugyanis a boldog családi élet alapja, az egészséges gyermekek melegháza.
(folytatjuk)
