Ferencz József a népes község egyszerű tanító bácsija volt, akit több évtizedes munkájának elismeréseként nyugdíjas korában tüntettek ki Bene Merenti („jól megérdemelt”) pápai aranyéremmel 1926-ban. Akkor (1922 és 1939 között) a vatikáni egyházfő a milánói XI. Pius pápa volt, akit az egyik tudós pápaként tartanak számon; jelentős nyelvismerete, tudása, nemzetközi kapcsolatai és a modern tudományos haladás ismerete miatt becsülték, egyik sokat idézett mondása szerint „az élet cselekvés”.

Na de vissza Lövétére. A kitüntetés átadásáról Molnár Lázár így tudósított:

„Június 21-én fényes és meglepően kedves ünnepély keretében adta át Kiss János esperes tanfelügyelő Ferencz József lövétei nyug. tanítónak a Bene Merenti pápai aranyérmet. Mivel a legnagyobb terem is szűk lett volna, azért a község lakossága a tágas plébániaudvaron gyűlt össze, mit csaknem zsúfolásig megtöltött. Kiss János esperes a legmelegebb szavakkal méltatta 39 éves iskolai és 42 éves közéleti áldásos munkásságát, s tűzte a kitüntetett mellére az aranyérmet. Ferencz József a meghatottság könnyes szavaival fejezte ki háláját a Mindenható, köszönetét a Szentséges Atyánk, a pápa és kegyelmes főpásztorunk, püspök urunk iránt, ki mint a szerényen meghúzódó ibolyát fölfedezik illatáért, úgy ezen ünnepelt kedves öreg tanítónkban is az ő régi áldásos iskolai és társadalmi munkásságáért s most is példás életéért fölfedezte azt a lelki kincset, amit sem a tolvajok, sem az idő el nem vehetnek. A jelenlegi és az öreg diákok, politikai és hitközség, a kartársak nevében elhangzott üdvözlő beszédek után 50 terítékes bankett volt, hol a helyi és környékbeli intelligencián kívül helyszűke miatt csak kisebb számban vettek részt az ő régi kicsiny, jelenleg öreg diákjai, kik ma az egyház- és politikai község vezetői, iskolájuk, ősi hitük, viseletük és szokásaik legerősebb oszlopai. Vacsora alatt kedvesen lepték meg az ünnepeltet s minket is a régi tanítványaiból összegyűlt családanyák, kik meghatóan szép énekek és szavak után gyönyörű virágcsokrot nyújtottak át öreg tanítójuknak, ki 68 éves kora dacára is életerős testtel, pirospozsgás arccal, víg kedéllyel és koromfekete hajjal, de a hálának ilyen kedves nyilvánítására könnyező szemekkel vette át a szeretetet jelképező csokrot.”

A lövéteiek hajdani tanítója olyan közmegbecsülésnek örvendett, hogy 1935-ben bekövetkezett temetéséről is megjelent egy újságcikk, amelyben nem csak arról emlékeznek meg, hogy nemzedékek egész sorát nevelte fel, hanem arról is, hogy a világháború alatt, amikor a fiatalabb tanítókat mind behívták katonai szolgálatra, a már nyugalmazott Ferencz József ismét tanítani kezdett, és azután még 15 évig oktatta „becsületességre, vallásosságra, haza- és törvénytiszteletre” a tanítványait; emellett pedig egyházi énekvezér is volt. Temetésén szinte az egész népes falu (Lövéte lakossága az 1910-es népszámláláson 3929 fő volt, ami 2021-ig 3338-ra apadt) részt vett, és a sírnál többen is búcsúztatták a tantestület, az öreg és az akkori diákok részéről is.

Ferenczy L. Tibor