Ez a Mária-ünnep már a legrégibb időkben a kötelező ünnepek közé tartozott. A szentelt gyertya az ókeresztény korban Krisztus jelképe volt, mert hitte a hívő ember, hogy az égő gyertya a jó cselekedetekkel ékeskedő hitet jelképezi, mert amint a gyertya láng nélkül nem világíthat, éppen úgy a hit is jó cselekedetek nélkül halott! A viaszgyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. A középkorban ezen a napon előbb a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat.

A gyertyaszentelésről Bod Péter magyarázta, hogy ezzel kerülték a határt is régen, ezzel figyelmezték a keresztényeket arra: a hit a jó cselekedet által világosodik meg. Intette híveit, hogy Krisztusról kell ezen a napon megemlékezni, aki a világ világossága volt. A felsőcsernátoni kálvinista pap és tudós arra intett, hogy ,,az egész eklézsia emlékezzék meg Szűz Mária tisztaságáról, aki megtisztulás nélkül nem szűkölködött, hanem világított az emberek között, mint az égő gyertya". Arra tanította híveit, hogy égiháború, villámlás, jégeső és gonoszok tette ellen használják bátran, mert foganatos a szentelt gyertya!

Vannak még öregek mifelénk a Szentföldön, akik arra emlékeznek, hogy az újszülött gyerek fejénél egészen megkereszteléséig égették a szentelt gyertyát. Az árkosi néhai Bíró Béláné Kisgyörgy Ilonától jegyeztük le 1974-ben: „Ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, még számíthatunk jócskán hidegre. Ezen az ünnepen készül a nap a márciusban történő ugrásra!" S mert Futásfalva háromszéki Mária-kegyhely, ünnepnapi szentmisére, gyertyás körmenetre hívnak a harangok. Boldogasszonyról a 80. életévét töltő Jáki Teodóz Sándor győri bencés pap emlékezik szentbeszédében. Február 2. egyben a megszentelt élet világnapja is.