A községi tanács azonban 2021-ben úgy határozott, hogy a lakatlan házak – sok van belőlük, mint minden romániai faluban – tulajdonosai­nak is fizetniük kell a szemételhordási díjat, egy személyre havonta. Ez akkor 8 lej volt, azután 10 lett, idéntől 12. Az ingatlanadó kifizetésekor megkérdeztem, hogy miért, az volt a válasz, hogy ez a határozat. Érdeklődtem a Tega köztisztasági vállalatnál, hogy miről van szó, azt mondták, a kis településeken, ahol nincs elegendő ügyfelük, nem kötnek egyéni szemételhordási szerződéseket (a miénk 2013-ban, elhalálozás miatt szűnt meg), hanem az önkormányzatnak küldik a számlát, és a polgármesteri hivatal hajtja be a pénzt a lakóktól. Felhívtam Ilie Nicolae polgármestert: először leszögezte, hogy ez nem a saját döntése, hanem a tanácsé, aztán közölte, hogy kötelező fizetni, mert sok a szemét szanaszét, és magasak a számlák. Magyaráztam, hogy ritkán járok ki, és a szemetemet mindig hazahozom, már csak azért is, mert egy árva hulladékgyűjtő konténer sincs a faluban. Nincs, mert műanyag zsákokat oszt és szed be a Tega szerdánként. Mondom, hogy csak egy-egy hétvégén járok ki, itthon fizetem a szemételhordást rendesen, és nem fogok azért is fizetni, amit mások dobnak el egy másik településen – egy ilyen kis közösségben bizonyára azt is tudják, hogy kik –, de érveim nem találtak meghallgatásra.

Egy ismerős jogász javaslatára írásbeli kérést nyújtottam be a község vezetőségéhez (a polgármesterhez és a tanácshoz), és kértem a szemétdíj kifizetése alóli felmentésemet, ugyanezen érvekkel. Jött a válasz postafordultával, hogy elutasították. Mivel továbbra is úgy gondoltam, hogy egy igénybe nem vett szolgáltatásért nem lehet pénzt kérni, felkerestem a prefektúrát. Ráduly István prefektus megértően fogadott, de azzal a rossz hírrel, hogy a szemételhordás megszervezése a vonatkozó törvény értelmében az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Ez nem javított az intézmény szimbólumügyekben oly éber jogászairól alkotott véleményemen: már 4:0 volt káromra. Sőt, 5:0, mert amikor a következő évben adót fizettem (a szemétdíjat még mindig nem voltam hajlandó törleszteni), azzal próbáltak jobb belátásra bírni, hogy nem nagy összeg, egy fél csomag cigaretta ára az egész. Csakhogy én nem dohányzom; de ha dohányoznék, akkor a pénzemért kapnék is néhány koporsószeget, a szemételhordással pedig továbbra is az a helyzet, hogy a máséért kellene fizetnem. Talán lenyelném, ha lenne valami fejlődés, de a faluban csak az egyházi és magánberuházások jelzik, hogy az idő nem állt meg, se útjavítás, se közművesítés.

Kétévi huzavona és némi keresgélés után, 2023 nyarán a Nép Ügyvédjéhez fordultam, mivel az ombudsmani hivatal már több hasonló ügyet megoldott szerte az országban. Néhány hét után jött is egy hosszú levél, hogy foglalkoznak a panaszommal, felszólították a nagyborosnyói tanácsot a vonatkozó határozat módosítására, és majd értesítenek az eredményről (5:1). Telt az idő, és nem történt semmi. Illetve mégis: egy késő őszi napon a közelben járva kinéztem a házhoz, és meglepetésemre a fásszín két idomüvegeleme is be volt törve, úgy két és fél méter magasságban. Vihar nem lehetett, mert azon a helyen semmiféle faág nem volt, amely letörve nekiütközzön, és a törés alatt sem találtam sem ágat, sem semmi egyebet, ami a vastag üveget beütötte. Csak üvegcserepek voltak belül és kívül is. Furcsa volt nagyon. 6:1?

Idén aztán jó hír érkezett. Az ombudsmani hivatal – nem a községi önkormányzat – értesített, hogy a nagyborosnyói helyi tanács kiegészítette a szemételhordási díjra vonatkozó rendeletét, így hát bizonyos jól meghatározott esetekben kérni lehet a felmentést a kifizetési kötelezettség alól a következő adózási évre (6:2), január 31-ig; aki ezt elmulasztja, annak továbbra is fizetnie kell. Ezt a levelet február elsején kaptam kézhez, a postabélyegző dátuma 2024. január 31-e. Na, ezt lekéstem (7:2). Pár nap múlva kimentem adót fizetni, adták a típuskérvényt, hogy igényeljem a felmentést a szemétdíj alól, de mondták, hogy az eddigieket azért törleszteni kell, nem is fogadja el a számítógépes rendszer csak az ingatlanadót. Mondom, hogy nem volt jogos a szemétdíj: de igen, mert a módosításig érvényes volt a vonatkozó határozat (8:2). Nem volt nálam annyi készpénz, kártyaleolvasó vagy bankautomata pedig a községben nincs. Sebaj, lehet online is fizetni: adják a papírt, hazamegyek, és tényleg. Ráadásul ott elfogadta a rendszer azt is, hogy csak az adót törlesszem (8:3). De mi legyen a méltánytalanul rám terhelt szemétdíjjal? Pereljek? Nem érdemes. Átutaltam. 312 lej volt (9:3). Ezért 35 műanyag szemétgyűjtő zsákkal tartoznak nekem (mert mindeddig csak egyet kaptam), de átengedem ezeket a szanaszét dobált hulladékok összegyűjtésére; a magam szemetét ezután is hazahozom majd.

Amúgy nem az anyagi oldala a leglényegesebb ennek a történetnek, hanem az elvi. Hiszen ha ezt meg lehetett tenni, akkor bárki bármikor ránk terhelhet bármilyen költséget. Egy szép vagy inkább csúf napon arra ébredhetünk, hogy az egyik szomszéd tömbház a takarítónőjét fizetteti meg velünk, a másik a szenny­csatorna kidugásának árát, a szemközti pedig a zöldövezet-karbantartást. És hiába kapálózunk, mire kijárjuk az igazunkat, eltelik három év, és oda a pénz is.