Pálmai Tamás
Ha ezt a szót hallom, nekem elsőnek annak pozitív jelentése ugrik be. Nem a gúzsba kötés, hanem az egyént mint önálló entitást megerősítő valami, ami a teljes egyéni szabadságot jórészt megtartva tesz védettebbé, sőt, társsá, és éppen ezért egyben felelőssé is.
A száraz meghatározás szerint a kötelék erős fonat, melyet tárgyak, élőlények rögzítésére használnak. Átvitt értelemben kapcsolat két ember vagy akár a társadalom tagjai között. A két ember közötti lehet vérségi (rokoni), társadalmi vagy lelki összeköttetés. A házasság például utóbbi kettőnek egyben felel meg, hiszen a gyengéd szerelmi (lelki, majd testi) kapcsolat a kimondott igenekkel társadalmi tényezővé is válik. De épp ilyen fontos a nemzetek, népek, országok, állományok (pl. cégek, katonaság) közötti kötelék is. Sőt, hajók, repülők is haladhatnak köteléknek hívott, védelmet jelentő alakzatban.
Most azonban a nemrég lejárt házasság hete kapcsán ejtsünk néhány szót erről a nagyszerű „intézményről”.
Magyarországon 26 éve ünneplik meg keresztény egyházak és civil szervezetek összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével. Nekünk, hívő embereknek, amint a Magyar Kurír írta: „a házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül”. Igen, nem tökéletes társon. Mint ahogy mi sem vagyunk messze tökéletesek. És éppen ettől gyönyörű és mélységesen emberi az egész.
Ha belegondolunk saját életünkbe, egy szépséges folyamatot idézhetünk fel attól a kis érzelemcsírától kezdve, amikor először döbbenünk rá arra, hogy az a lány, akit talán eddig már számtalanszor láttunk – vagy éppen csak akkor pillantunk meg először –, valami mást, valami varázslatosat jelent számunkra.
Aztán ebből a magocskából bimbózik ki a szerelem csodálatos virága, amikor úgy érezzük, hogy minden a nagy Ő nélkül töltött pillanat üressé válik és óriási hiányérzetet kelt.
Ezt az űrt tölti be értelemmel és örökkön tartó, de mégis folyamatosan átalakuló, érő, emberesedő érzelmekkel a házasság, a kimondott két igen, az egy egész életre szóló társ megtalálásának és el nem engedésének grandiózus élménye. Mely a holtomiglan, holtodiglan tartó érzés selyemszálaiból fonatott eltéphetetlen isteni kötelék.
Borítókép: Pixabay
