A katolikus iskoláért cselekvők nincsenek könnyű helyzetben, mert Marosvásárhely egyértelműen ütközőzónává vált: nemcsak az anyanyelvű orvosi és gyógyszerészeti képzés került kereszttűzbe az elmúlt évek, évtizedek során, hanem egy több évszázados múlttal rendelkező magyar középiskola is. A II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium léte olyannyira szúrja a marosvásárhelyi román közösség, illetve főként az őket képviselők szemét, hogy inkább megszüntetnék azt, mintsem elfogadják, hogy az iskola egykori főépülete a katolikus egyház jogos tulajdona. Csakhogy ez az ingatlan a város egyik román nyelvű elitiskolájának, az Unirea Főgimnáziumnak ad helyet, s ők ragaszkodnak e helyszínhez, s hogy a katolikus iskola ne követelhesse magának ugyanazt az épületet, ezért inkább magát a magyar nyelvű egyházi tanintézményt kívánják ellehetetleníteni, felszámolni, minden lehetséges jogi eszközzel, helyi és országos szinten egyaránt.

Így aztán a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium sorsa tükrözi a magyar közösség közérzetét is, annak egyfajta fokmérőjévé vált, nemcsak Marosvásárhelyen, hanem a Székelyföldön, Erdélyben és a Kárpát-medencében egyaránt. Ha az iskola élne, fejlődne, ez bizakodásra, értelmes jövő tervezésére adhatna okot, ha pedig az iskolát felszámolni kívánó ellentábor kerül erőfölénybe, akkor ez inkább visszafogottságra, rezignáltságra ad okot. És bizony az elmúlt évek, napok történései inkább ebbe az irányba mutatnak.

Legutóbb, a napokban éppen a Maros megyei prefektúra kürtölte világgá, hogy jogerősen érvénytelenítette a marosvásárhelyi ítélőtábla a helybéli képviselő-testület 2022-es döntését a katolikus iskola újbóli létrehozásáról. Ez csupán a legújabb jelenete e lehangoló eseményfolyamnak, melyet nemcsak a marosvásárhelyi magyar közéleti szereplők ítéltek el, hanem maga Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is, felháborítónak, elfogadhatatlannak és minősíthetetlennek nevezve a Maros megyei prefektus hozzáállását a katolikus iskola ügyéhez. Úgy véli, hogy a kormány képviselője visszaél hatalmával, és a közigazgatási bíróságon megtámad minden olyan önkormányzati döntést, mely „természetes mederben tartaná a dolgokat”. Mi több, szerinte a prefektusban „egy grammnyi empátia nincs a magyar közösség iránt”, az iskolában tanuló gyerekek iránt, azon szülők iránt, akik tíz éve kérik az iskola újbóli megalapítását. Hasonló állásfoglalást tett közzé az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) marosvásárhelyi szervezete is. „Városunkban – hangsúlyozzák – az oktatás kérdése régóta a tudatos etnikumközi feszültségkeltés egyik legfőbb eszköze, amelyet a lehető legrövidebb idő alatt fel kellene számolni”. Sőt, még azt is hozzáteszik, „amíg érdekellentét áll fenn” a katolikus iskola és az annak egykori főépületét bérlő Unirea Főgimnázium között, „addig minden jó szándékú kezdeményezés eleve bukásra van ítélve”.

Ha valaki mindezeket szemlélve úgy érzi, hogy a végső cél a marosvásárhelyi magyarok elbizonytalanítása, megalázása, bizony nem jár távol a valóságtól. Mit lehet tenni? Március idusa előtt nem lehet mást válaszolni e kérdésre, mint azt, hogy nem engedhetünk a negy­vennyolcból, elkeseredetten, gyakorta csüggedten, de nem adhatjuk fel.

Borítókép: Facebook / Marosvásárhelyi RMDSZ