Nehezen induló, de reményteljes életút

Majláth Attila tizennyolc évesen lépett ki a kézdialmási gyermekvédelmi rendszerből, azóta sok nehézségen átment. Elmondása szerint volt két hónap, amikor csavargóként, csövesként élte az életét, nem fogadta be senki sem, és nem ismerte a nagyvárost, Sepsiszentgyörgyöt. A központi parkban aludt a fenyőfák alatt.

Aztán lassan rendbe jöttek a dolgai: énekelni kezdett, többen is felfigyeltek tehetségére, falunapokon lépett fel. Hitének, ambíciójának, tehetségének és sok jó ember pártfogásának köszönhetően lassan rendeződött az élete. Megnősült, feleségül vette Szabó Annamáriát, akivel turkálót nyitottak, és sokáig jártak fel az őrkői gyermekeket tanítani. Ezelőtt tíz évvel bekopogott Grubisics Leventéhez, a Sepsi Rádió igazgatójához, műsorigazgatójához, aki nem pénzt adott, hanem lehetőséget. Megelőlegezte a bizalmával. Felpártolta és mikrofont adott a kezébe, rábízta a Szociális háló, majd a Társalgó műsort. Aztán tavaly az Asimcov vezetőinek köszönhetően pályázott, segítettek neki és feleségének elindítani saját, Anna Mária Social Studio nevű stúdióját. Így harmincvalahány évesen rendeződni látszik az élete, bár van még bőven hova fejlődni.
 

Tízéves a Társalgó rádióműsor

Az ünnepségen Ungvári Barna András, az uzoni református egyházközség parókus lelkipásztora áldotta meg a rendezvényt, a Zsoltárok könyvéből a 145. zsoltár 18. versét idézte: „Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja. Akik félik, azoknak teljesíti kívánságát, meghallgatja kérésüket és megmenti őket.” A szerkesztők számára azt kívánta, hogy életükbe tudják hűséggel behívni az Urat.

Grubisics Levente igazgató, Attila mentora beszélt az akkori időkről, a nehéz körülmények között élő fiatalemberről, aki akaratos, nyakas, olykor idegesítően rámenős volt. „Aztán kapott lehetőséget a rádión keresztül, ahol meglovagolta a közszereplés adta lehetőséget. Én azt értékeltem benne, hogy honnan indult és hova próbál eljutni. De azt is látom mindennap, hogy minden megdorgálást mosolyogva fogad. S én bízom benne, hogy meg fog érkezni oda, ahová meg kell érkeznie. Az viszont egyaránt az ő számlájára írható, hogy több hasonló sorsú embernek reménycsillaga volt, mert látták, hogy honnan indult és hol tart. Van egy lakása, rendezett családi élete, üzleti kapcsolatai. Belevágott egy saját vállalkozásba, kötelezettségeket vállalt, ezeket meg kell oldani. Értékeljük, hiszünk benne, még van, amit fejlődni.”

Bagoly Miklós Levente, az Asimcov elnöke így értékelte a közös munkát: „Köszönöm, hogy eljöttek együtt ünnepelni ezt a tíz évet, ami számunkra is fontos volt. Láttuk az elejétől fogva Attilát, amint bontogatta a szárnyait. Ha visszanézünk az elejére, valóban meglátjuk a fejlődést. Igazat adok Leventének, hogy azt a részt, amely nem megalapozott az ő fejlődésében, idővel pótolni kell. Viszont dicséretes és elismerésre méltó, hogy van bátorsága ennek ellenére meghívottakat hívni a stúdióba. Megérdemli a tiszteletünket, hiszen ha tudjuk azt, honnan indult, miként indult, akkor minden elismerés az övé kell hogy legyen.”

Vajda Lajos, az Asimcov igazgatója elmondta, az inkubátorházban adtak helyet a stúdiónak. 2023-ban nemzetközi projekt keretében segítettek 30 fiatalt, támogattak személyenként 25 000 euró értékben a mentorprogramban. Calancea Henrietta, Kósa Erzsébet és Kósa Klára könyvelők segítettek ebben. Egyike a legsikeresebb vállalkozásoknak. Lassan befejeződik a monitorizálás alatt álló projekt.

Kelemen Tibor, a Kovászna Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség igazgatója főpartnerként arról beszélt: úgy érzi, hogy Attilában nemcsak a várakozás van meg, hanem a vágyakozás is, amit éveken át tapasztalt. „Lehet mondani, törtet, akaszkodik, himbálódzik, mindent csinál, csak jöjjön neki is össze a lehetősége. És nagyon sok esetben sikeresnek mondható. Annyi év eltelt, stúdiója van a feleségével, keményen dolgozik. Néha haragszom rá, és a haragomat ki is fejezem. De túltettem magamat ezen, hiszen olyan jó adások sikerültek. Én erősen örvendek, hogy eljutottunk erre a szintre.”

Ráduly István prefektus jókívánságait Erdély András közvetítette, majd elmesélt egy történetet, amikor őt is meghívták a stúdióba Robert C. Castel közel-keleti háborús szakértővel. „Kiderült, hogy az emeletre kell menni, beültünk, lámpák, hideg fények, Attila elvett egy kütyüt, feltette az ölébe, amely körülbelül tízszer annyit tud, mint az egykori S Stúdió három terme, s onnan levezényelte az élő adást. Szóval, valahogy így történik most a rádiózás. Az élő adás a legfontosabb, s ezt ismerte fel Ráduly István prefektus is, aki üdvözöl és sok sikert kíván. Köszönetét és háláját fejezi ki, hogy rendszeresen meghívjátok, és elmondhatja azt, amit fontosnak tart, hogy eljuttasson az emberekhez.”

Kopacz Attila, az Árkosi Kulturális Központ igazgatója és könyvkiadó közölte, hogy Attila megkezdi inaskodását a Kossuth rádiónál. „Ezt beszéltük egy szerkesztő barátnőmmel. Ők szívesen látják. Nagyjából elmeséltem, hogy milyen szituáció van, úgyhogy ha tetszik, ha nem, legalább egy hónapra ki fog menni Budapestre, és megnézi azt, hogy mibe is vágta a fejszéjét… S most nézzük a boncolást: igazából Attilát Farkas Árpádtól és Bogdán Lászlótól örököltük, akik annak idején valami miatt fogadott fiuk­ként tekintettek rá. Eltávoztak mindketten közülünk, s Majláth Attilát örökségként hagyták nekünk” – mondta Kopacz Attila, majd felolvasta Allen Ginsberg Többszörös identitás-kérdőív című versét. Az ünnepi rendezvény állófogadással ért véget.
 

Podcast és érdekes statisztikák

A podcast egy olyan hang- vagy videóanyag, amelyet készítője interneten tesz közzé. A közzétett epizódok nem csak meghallgathatóak, hanem általában le is tölthetőek. Attilát arról kérdeztem, részletezze kicsit, hogyan jött létre a saját stúdió és milyenek a nézettségi adatok.

– Az Asimcov, a Kis- és Középvállalkozók Egyesülete segített startup pályázattal. Létrehoztuk az Asociația Ajutor Rapid, vagyis Gyors Segély Alapítványunkat, és pályáztunk a stúdió működtetésére.

Tavaly júniusban indult el, napi rendszerességgel készítettem adásokat. Többnyire én hívtam a beszélgetőpartnereket, most már megismertek, sokszor ők jelentkeznek be.

Érzik azt, hogy fontos a beszélgetés, az információk megosztása. A Sepsi Rádióban szerdán és csütörtökön 11.30-tól, a saját stúdióban 16 órától hallható és nézhető a rádiós műsor.

Vannak speciális elemzési adatok is, amelyek meglepőek számomra is. Tizenöt országból követik adásainkat: Románia, Magyarország, Németország, Egyesült Királyság, Ausztria, Ausztrália, Svájc, Amerikai Egyesült Államok, Elefántcsontpart, Olaszország, Szlovákia. Legizgalmasabb, hogy a hallgatóság 12,8 százaléka bukaresti. Milyen jó lenne, ha a vállalkozók, látván a statisztikai adatokat, kihasználnák ezt és reklámoznák termékeiket, vagy az adójuk 3,5 százalékával segítenének a műsornak. Mint minden fiatalnak, nekem is az a vágyam, hogy tartsak a kezemben egy olyan platformot, mely segít az embereknek tisztán látni, információkat kapni. Ha egy kicsit poénkodni szeretnék: igen, egy magamfajta fiatalember szeretne nagyravágyó lenni. Eleget szenvedtem, amikor nyomorból nyomorba mentem. Abból a fájdalomból olyan erő születik, amely nagy hajtóerő. Azoknak, akik széttaposták vágyaimat, szeretném megmutatni, hogy egy magamfajta cigány fiatal is helyt tud állni. Ha esélyt adnak neki, elvégzi a feladatát. Bevallom, időközönként én is meg akartam futamodni. Féltem. Hogy megint megaláznak, ujjal mutogatnak. De nem követtem el bűnt, nem raboltam ki senkit, nem semmiztem ki senkit. A nagy fájdalmat még nem hevertem ki. Fájdalommal, küszködéssel, de a legnehezebb helyzetből is van kiút. Jó, ha ezt meglátják az emberek az én példámból. Kaptam egy műsort, hogy használjam ki a lehetőségeket. Megtanultam tárgyalásokba kezdeni. Ha év végén jól teljesítettem a reklámokat, akkor a cégek év elején már újból akartak reklámozni. Igen, jön egy újabb nap, újabb kihívásokkal. Örvendek, hogy már nem kell azon aggódjam, hogy miből fizetem ki ezt vagy azt. Isten megdicsőül az életemben. Érzem a szeretetét és áldását.