Az a fiatal legény, aki vándoréveit letöltötte, és még egy évig dolgozott a céh által kiszabott műhelyben, kérhette a mestervizsga letételét, amit a kor szaknyelvén remekelésnek hívtak.
A Sepsiszentgyörgyi Csizmadia Céh protokolluma szigorú feltételeket szabott azok számára, akik remekelni akartak. A vizsgamunka egy magasszárú csizma és egy női topánka elkészítése volt. A célra külön műhelyt jelölt ki a céh, ahol a mesterjelölt a kiszabott időre elkészítette munkáját. A látómesterek ellenőrizték, és ügyeltek arra, hogy senki ne segítsen a remek elkészítésében. Az a mesterjelölt, aki idegen városból jött a céhhez vizsgázni, 20 R. Forintot fizetett, a helybéliek, akik mesteremberek gyermekei voltak, 10 R. Forintot. Aki elhalt csizmadia mesterember özvegyét vette feleségül, 13 R. Forintot fizetett. 1840. február 18-án Vásárhelyi Sámuel kéri, hogy remekelésre előállhasson. Nem volt sepsiszentgyörgyi, és így írták le a jegyzőkönyvben a vizsgát:
Vásárhelyi Sámuel remek munkáját szemesen megvizsgáltatván Nemes Céhünk által jónak és tökéletesnek találtatott, ezennel valóságos céhbeli májszternek bevett, és bé is eskedtetett, midőn fizetett céhünknek 20 R. Forintot a céhbe állásért, és egy For. a céhgyűlésért.
Kevésbé sikerült jól inaséveiket a sepsiszentgyörgyi Csizmadia Céhnél végző azon mesterjelöltek remekelése, akik mesteremberek gyermekei voltak. A céh vezetősége büntetést rótt ki rájuk, amelyet így írtak le:
Kiss Ferentz, Borbély József, Kiss Károly és Dakó Sámuel, kiknek a remek munkája szemesen megvizsgáltatott Nemes Céhünk által, mind hogy éppen nem az egész céh tetszése szerint készítették, legyenek megbüntetve Kiss Ferentz 4 R. For., Borbély József 1 R. For, Kiss Károly 2 R. For és Dakó Sámuel 2 R. For. Ezennel valóságos csizmadia mesterembereknek bévetetnek, és bé is eskedtetettek, midőn fizettek 10 R. Forintokat, a céhbeállás taxáját...
A beavatott mesteremberek kötelesek voltak egy ebédet is fizetni a céhbeli mestertársaiknak, és italt is mindenkinek, egyenlő mértékben. Ezek a mulatozások sokszor késő éjszakába nyúltak, de ezért is büntetés járt, akik gyertyagyújtás után is italoztak, 15 Kr.-t fizettek a céh pénztárába.
A mesterembernek beavatott csizmadia a mesterlevelet csak azután kaphatta kézhez, miután polgári jogot nyert a várostól.
Megkülönböztetett tekintélynek örvendtek azok, akiknek sikerült mesteremberré előlépniük a céhes világban.
