Nagy D. István
Józanul gondolkodó ember számára már rég nem kérdéses, hogy az ország irányításával Bukarestben foglalatoskodók, kiemelten a kormány tagjai istenadta tehetséggel képesek olyan döntésekre jutni, melyek pillanatnyilag lehet, hasznosak vagy szükségesek, de közép- és hosszú távú hatásaik esetenként nagyon ártalmasak. Az sem számít újdonságnak, hogy a távlati, nagyobb időintervallumra, például évekre szóló tervezés nem az erőssége a román politikumnak, a kapkodás, hegy alatt abrakolás annál inkább, és mindez lehetőleg úgy, hogy a köz orrára minél kevesebbet kelljen kötni a sokszor pult alatti machinációkból.
A jelenleg regnáló kabinet lassanként csúcsra járatja ezt a módszert megveszekedett igyekezetében, hogy az egérlyukból is pénzt teremtsen elő a horribilis államháztartási hiány csökkentése végett. E kapkodásban régről bevett módszereket is bevetnek, de mivel már igen a körmükre égett a gyertya, ezeken is próbálnak egyet csavarni, ha mást nem is, de legalább a kíváncsi tekintetek elől elrejteni, hogy döntéseik a közeljövőben mekkora károkkal járnak majd.
Az egyik ilyen módszer az állami tulajdonú, stratégiai jelentőségű vállalatok nyereségének (vagy a profit oroszlánrészének) állami költségvetésbe való becsatornázása, egyszerűbben szólva lenyúlása, és a büdzsé lyukainak betömködésére való felhasználása. Ez egy évek óta bevett gyakorlat, ami idén 7,9 milliárd lejt hozna az államnak, ami szép összeg ugyan, de az általánosan siralmas helyzeten nem sokat segít. Jól mutatja viszont, hogy miként is gondolkodnak a bukaresti döntéshozók: ha már mi sorozatosan elszúrjuk, nézzük csak meg, kikről lehet még egy rend bőrt lehúzni. Mit számít, hogy ezek éppen a sajátjaink, őket is belerántjuk a gödörbe, stratégiai beruházásokat, fejlesztéseket akasztunk meg, évekre hátráltatunk egy csomó elképzelést, tervet, fő, hogy mi most megússzuk.
Hab a tortán ugyanakkor, hogy a pénzügyminisztérium idén ráadásul úgy szeretné ezt a közpénzlenyúlást véghezvinni, hogy szegről-végről titkosítanák, illetve bizalmassá tennék az erről szóló döntést. Nyilván a demokrácia, a jogállamiság, a kormányzati átláthatóság és követhetőség nagyobb dicsőségére.
Az egész csűrés-csavarás kapcsán beszédes az is, hogy az elképzelést még házon belül is kritizálják – azaz épp Sebastian Burduja energiaügyi miniszter hívta fel a figyelmet, hogy a vállalatok nyereségének a nagy költségvetési zsákba való átöntésével nagyjából „lábon lövi” saját magát az ország –, de a jelek szerint ez sem igazán számít. Mint oly sokszor láthattuk, várhatóan a bírálatokat könnyedén lesöprik majd az asztalról, egyben alaposan kiosztva az akadékoskodókat.
Kis túlzással, a fentiek alapján ismét csak megállapítható, hogy Románia kizárólag a ma országa, a kormányrúdnál pöffeszkedők képtelenek az orruknál tovább látni, hibáikat, tévedéseiket nyíltan vállalni, azok sokszor súlyos árát pedig másokkal fizettetik meg. Semmi sem drága, semmi sem fontos, csak az itt és most... Most pedig a föld alól is pénzt (csakis a másét) kell elővájni önnön alkalmatlanságuk, szánalmas teljesítményük miatt, a jövő és az ország sorsa pedig várjon a sorára.
Borítókép: Pixabay
