A Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés nonprofit civil szervezetet hat évvel ezelőtt alapították. A díjjal olyan személyekre hívják fel a közfigyelmet, akik munkájukért nem vártak-várnak anyagi jutalmat, mindig ott segítenek, ahol lehet és kell. Azokat díjazzák, akik a közösségépítés, történelmi értékeink megőrzése, a kézművesség, térségük szépségeinek, értékeinek népszerűsítése, az innováció, környezetfenntartás, illetve fejlesztés területén önzetlenül dolgoznak a köz érdekében. Idén tizenhárom jelölt közül választották ki szavazással az öt díjazandót. Az idei díjazottak: Gyergyai Barna zenetanár, a Tanulók Klubja fúvószenekarának karmestere és párja, a mazsoretteket irányító Kis Katalin testnevelő tanár, Ștefan Lucian vállalkozó, a Skat Kart cég tulajdonosa, dr. Szabó László berecki családorvos és Szőke Tibor haralyi kádár.

Józsa Irén ny. magyartanár a civil szervezet nevében házigazdaként köszöntötte a megjelenteket, majd a színpadra szólította a díjazottakat.
 

Kis Katalin és Gyergyai Barna

immár három évtizede neveli, tanítja és ismerteti a zene és a tánc szépségével Kézdivásárhely és környéke apraját-nagyját. Dr. Gál Eszter jogász, egykori tanítványuk méltatta munkásságukat. „Kis Katalin és Gyergyai Barna nagyon jó példamutatói annak, hogy mire képes a türelem, a kitartás, a rengeteg munka, hogy mit jelent bízni és nem félni a kudarctól. Ennek az állhatatosságnak meg is lett a gyümölcse: a használt, régi hangszereket apránként leváltották az újak, hamarosan a fénytelen kürt helyét átvette a csillogó klarinét és trombita, amiket olyan büszkén fúj a mai napig a zenekar immár több tucat tagja. Hasonló a helyzet a mazsorettcsoporttal is. Ők sem professzionális mazsorettbotokkal és csillogó ruhákkal kezdték, élénken élnek emlékeimben a házilag barkácsolt fabotok és pomponok, a ruhák, párták, amelyekre otthon varrtuk fel a díszeket, gyöngyöket kisebb-nagyobb sikerrel. Nagy kaland volt, rengeteg munka és próbálkozás, hogy mostanra Kézdivásárhely fúvósai és mazsorettjei büszkén megállják helyüket a világ nagyobb színpadain is (...) Elért sikereik tisztán tükrözik a tényt, hogy a kézdivásárhelyi fúvószenekar és mazsorettcsoport igazi intézménnyé nőtte ki magát városunkban, amire méltán lehetünk büszkék mindannyian. Engem kimondott büszkeséggel tölt el, hogy több mint egy évtizedig voltam a nagy csapat tagja, és erre az évtizedre rengeteg hálával, nosztalgiával és szeretettel gondolok vissza”– hangzott el a laudációban. A díjat Gazda Imola, Fórika Balázs és Barta Vilmos nyújtotta át Kis Katalinnal és Gyergyai Barnának.
 

Ștefan Lucian vállalkozó

fiatalon került a céhes városba, ahol immár negyven éve a közösség fontos és hasznos tagja. Cége ipari tevékenységet folytat, több mint kétszáz munkahelyet biztosítva a kézdiszékieknek. Ugyanakkor a sikeres vállalkozó az ország legjobb gokartpályáját hozta létre Fortyogófürdőn, rangos versenyeknek biztosítva helyet. Nyolcszoros országos bajnok, 2010-ben a 13 alapító klub a Romániai Karting Szövetség elnökévé választotta. Magánemberként jelentős anyagi támogatást nyújtott és nyújt a továbbiakban is a kézdivásárhelyi kórháznak.

Munkásságát Jakabos Csaba gépészmérnök, a csavargyár egykori vezérigazgatója méltatta magyar és román nyelven. „Ștefan Lucian 1956. szeptember 18-án Konstancán született (...) Iskoláit ott járta és végezte a technikai egyetem fémhegesztői szakának almérnöki fakultását. 1984-ben a kézdivásárhelyi csavargyár alkalmazottja lett, ahol folytatta a sporttevékenységét is a gyár sportszövetségében (Vasas Sportklub). Megtervezte a gokartpályát. A régi oroszfalvi legelő elhagyott szarvasmarha-kiállítási építményeinek romjai mellett a helyi szervek megengedő félrepillantásával a csavargyár önkénteseivel 1985 novemberében elkezdődött az 1140 méter hosszú és 6–8 méter széles pálya építése, ami 1988-ban fejeződött be. 1989 nyarán nemzetközi versennyel avatták fel. (…) 1991 áprilisában megkezdődik Ștefan Lucian második élete, amikor megalapította a Skat Kart céget, mely fontos szerepet vállalt sok jó szakmunkás megmentésében, akik a 2000-ben rabló privatizálást szenvedő és gyorsan tönkretett csavargyár megszűnő munkahelyei miatt állás nélkül maradtak. Ügyes gazdasági politikával, kihasználva a szerény lehetőségeket és az ébredező megrendeléseket, sikerült felfuttatni cége ipari tevékenységét. Modern technikai felszereléseket szerzett és használt keresett cikkek gyártására. Jelenleg több mint kétszáz munkahelyet biztosít volt szakmájukat folytatni tudó személyeknek” – mondotta laudációjában Jakabos Csaba. A díjat Hegedüs Ferenc és Csüdör Katalin adta át.

A díjazottak: Szőke Tibor, dr. Szabó László, Ștefan Lucian, Kis Katalin és Gyergyai Barna  

Dr. Szabó László családorvos

immár ötvenhárom éve gyógyít Bereckben, Kézdimartonosban és Ojtozban. Átlag fölötti szakmai felkészültsége, érzéke, tudásszintje, hozzáállása és műveltsége lehetővé tette volna ugyan az onnan való továbblépést, akár egy nagyvárosba is, ő azonban hűséges maradt Gábor Áron szülőfalujához. Gazdag tevékenységét Bedő Zoltán újságíró méltatta.

„Dr. Szabó László Marosvásárhelyen látta meg a napvilágot 1945. május 29-én. Már gyerekkorában kilógott a sorból, hiszen ötévesen folyékonyan írt és olvasott. (…) Jó tanulmányi eredményei ellenére Moldvának egy félreeső, áldatlan állapotok és viszonyok által sújtott vidékére helyezték ki, ahol megpróbált emberséges körülményeket teremteni. Érdemei elismeréseként helyezték át saját kérésére 1971. november elsejétől a Kárpátok kanyarulatának innenső oldalán meghúzódó Bereckbe (...) És még nem szóltam a kitűnően lábteniszező, úszó, evező, szenvedélyes horgász, összekuszált világunkban otthonosan tájékozódó, merész gondolatokat megfogalmazó, az igazság mellett bátran kiálló, ötvenegy országban megjelenő tudományos és művészeti lapra, folyóiratra előfizető, azokat tanulmányozó, magánkönyvtárát tizenötezer kötetesre bővítő, hatalmas ismeretanyagot magába szippantó, 1989 december végének zűrzavarában a községháza felgyújtását másodmagával megakadályozó, a rendszerváltás után közszereplést vállaló, a község fejlődéséhez tevékenyen hozzájáruló emberről, akinek a lakása Kézdiszék messzire kisugárzó szellemi központjává vált”– hangzott el a méltatásban. A díjat Szőcs-Szigyártó Emese és Tóth László adta át.
 

Szőke Tibor kádár

régi hagyományt folytat nem csak a műhelyében, hanem a szakma továbbadása tekintetében is.

„Szőke Tibor Haralyban született 1952. október 20-án tősgyökeres haralyi szülők gyermekeként. Évszázados hagyományokba nevelődött, s ezzel az örökséggel napjainkig igyekszik jó gazda módjára sáfárkodni. Apja kádárként tartotta el a családját. Tibor, mint kortársai, a kollektivista léttől való menekülésként a 8. osztály elvégzése után Brassóban és Kézdivásárhelyen tanult esztergályos szakmát, utóbbi helyen dolgozott gyári karbantartóként. Nősülését követően 1980-ban elhatározta, hogy szakít az ipari szektorral, és kézbe veszi saját életét: kizárólag a kádár szakmából fog megélni. A rendszer túl fiatalnak tartotta ahhoz, hogy 30 évesen az állami szektoron kívül iparűzési és vásározási engedélyt kapjon, ezért beperelte a román államot, s a pert megnyerve maszek munkavégzésre feljogosító engedélyt és az egész országra érvényes vásározási jogot kapott. A zabolai tanácson keresztül a feketehalmi virágkertészetnek dolgozott a forradalomig, az udvaráról minden hónapban 350 virág­edényt rakodtak teherkocsira. Emellett évente eljárt 3–4 vásárba. A piaci alapon működő új rendszerben már önálló vállalkozóként dolgozott és dolgozik napjainkig. Kezei alatt tölgy-, bükk-, fenyő-, akác-, eper-, cseresznye-, körte- és szilvafa alakul edénnyé. Kortárs kézművesként a kész árut a hagyományos piaci jelenléten kívül a világhálón is értékesíti. A hagyományos edénytípusok készítése mellett a legújabb igényeket is követi, így a jelen műanyag uralta világában a természetes értékeket, az ökológiai tisztaságot kereső fogyasztói igényt szolgálja ki” – hangzott el dr. Kinda István néprajzkutató méltatásában. A díjat Józsa Irén és Szigethy Kálmán adta át.

A díjátadó gálán fellépett Demeter Elemér, Ruszka Sándor, Demeter Álmos, Zsigmond Tiffani, Beke Ákos, Diaconu Mónika, Ferencz Kriszta és Tóth Karola. Az ünnepséget Józsa Irén Fodor Ákos magyarországi költő egyik versével zárta, majd köszönetet mondott a Tegyünk Kézdiszékért Tömörülésnek az ünnepség megszervezéséért és lebonyolításáért, a Vigadó Művelődési Központnak, a méltatóknak, a fő támogatónak, Hegedüs Ferenc vállalkozónak,Vetró András szobrásznak a plakettek tervezéséért, Rancz Zsolt grafikusnak a képi tervezésért, a kézdiszentléleki Tompos Olgának, a Mesevirág üzlet tulajdonosának a virágokért, a fellépő zenészeknek, énekeseknek, táncosoknak és mindazoknak, akik a teremben megjelentek, hogy együtt ünnepelhessenek.