Deák Ferenc kolozsvári fényképésznek az 1960-as, 70-es években készült portréfotóira alapozott kiállítás nyílt kedd délután Sepsiszentgyörgyön a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben, a mintegy száz portré egy letűnt világ szellemiségét idézi meg, ugyanakkor – a kiállítás szervezői szerint – a ma értelmiségének szerepvállalására is fel szeretnék hívni a figyelmet.
Deák Ferenc Kolozsvár ismert fotográfusa volt, az 1960-as, 70-es években készült, a kor értelmiségieit stúdiófotókon megörökítő portréit ismeretlen okból készítette. Deák 1978-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, fotóhagyatékát a Minerva Művelődési Egyesületnek adományozta, mely aztán megkezdte a felvételek digitalizálását.
„Olyan munkát végzünk, amit intézményeknek kellene csinálniuk” – mondta a kiállítás megnyitóján Miklósi Dénes, a Minerva Archívum fotódigitalizálási projektjének vezetője, a tárlat koordinátora, hozzátéve, hogy ami az 1970-es években kreativitási gyakorlat volt, az mára informális gyakorlattá vált, a kreativitás ugyanis ma a szórakoztatóipar része.
Deák fotóhagyatékából mintegy 14 ezer felvétel digitalizálása történt meg 2014 óta, ezek a Minerva honlapján hozzáférhetőek a nagyközönség számára is – ismertette Răzvan Anton, a Minerva Archívum munkatársa, a tárlat másik koordinátora. A Minerva Archívumon egyébként nem csupán a Deák Ferenc-hagyaték, hanem egyéb, összesen mintegy 50 ezer fotó digitalizált változata is megtalálható – tette hozzá Răzvan Anton.
Deák Ferenc pályafutását röviden Alexandru Polgár, a projekt egyik kutatója ismertette, összegzésében kiemelve: portréfotóival egyfajta panteont épített. Nem tudni, miért előszeretettel éppen értelmiségieket fényképezett, tény azonban, hogy ezáltal kiemelte a társadalomban betöltött szerepüket, és a kiállítás felépítésének kiindulópontjaként éppen az értelmiség társadalomban betöltött szerepének jelenére és korszerűségére kívánták felhívni a figyelmet – jelentette ki Alexandru Polgár, mintegy rezignáltan állapítva meg, hogy az értelmiségi szerepe háttérbe vonult a 2000-es évektől kezdődően.
A tárlat portréalapanyagát nagyszerűen egészíti ki Benczédi Sándor szobrászművésznek az Utunk számára készített terrakottaszobraiból készült válogatás, nem ok nélkül éppen a szemüvegeseket kiválasztva: ez is egyfajta értelmezési lehetőségre ad okot/lehetőséget az értelmiségiek szerepére vonatkozóan.