Örömünnep lehetett volna, hogy Románia megnyerte a Gabriel Resources által indított pert, amelyet a kanadai vállalat azért indított, mert állítása szerint rengeteget veszített azzal, hogy Bukarest végül korábbi ígéreteivel szemben mégsem engedélyezte a verespataki ciántechnológiás aranykitermelést. Mégis inkább botrány lett az ügyből – ebből is.
Pedig tényleg örömhírt közölt a hétvégén a román állam és a kanadai cég között zajló perben illetékes testület, a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID). Egyrészt azért, mert ezzel végleg eldőlt, hogy ciántechnológiás bányászat nem lesz Verespatakon. Fontos ez, hiszen ha a 90-es évek végén, amikor az akkori román kormány bányászati célú koncesszióba adta a területet, még lehetett is valamelyes támogatottsága a projektnek, mára alighanem szinte teljes a társadalmi konszenzus a kérdésben, hogy Romániának nem ilyen módon és nem így kell kiaknáznia természeti kincseit. Jól jelezték egyébként a romániai társadalom többségének álláspontját azok a 2013-ban csúcsosodó tüntetések, amelyek hatására végül is az állam visszakozott, és a parlament 2014-ben elutasította az aranybánya-beruházást elősegítő törvénytervezetet.
A Gabriel Resources olyannyira zokon vette a bukaresti hatóságok lépését, hogy 2015-ben pert indított a román állam ellen, és mintegy 6,7 milliárd dolláros kártérítést követelt. Ebben a 9 évvel korábban indított perben született ítélet a hétvégén, ezt ünnepelhetné a romániai politikai elit jelentős része – noha voltak és ma is vannak olyan befolyásos vezetők Bukarestben, akik teljes mellszélességgel támogatták a projektet, köztük Traian Băsescu volt államfő és Victor Ponta volt miniszterelnök –, ennek örülhetne a Verespatak természeti és kulturális örökségéért síkra szálló civil szféra, az ICSID döntése azonban Bukarestben csak egy újabb botránynak ágyazott meg.
A két főszereplő Marcel Ciolacu kormányfő és Marcel Boloș pénzügyminiszter. A két vezető politikus ugyanis az elmúlt hetekben azzal sírta tele a sajtót, hogy Románia várhatóan elveszíti a pert, hatalmas kártérítést kell majd fizetnie az államnak, a pénzügyér az államháztartási hiány növekedését prognosztizálta, a kormányfő önsajnálkozó, a Verespatakot UNESCO-világörökségi helyszínné nyilvánítását kezdeményező elődeit ostorozó kijelentéseket tett, legutóbb egy népszavazást is kilátásba helyezett. Az apokaliptikus jóslatokhoz képest az illetékes hatóság ítélete Románia számára nem is lehetne kedvezőbb – most meg azt találgatja a bukaresti sajtó és az ellenzék, hogy vajon mi alapján tett ilyen elhamarkodott – és, mint kiderült: hamis – nyilatkozatokat két vezető tisztségviselő. Egyszerűen felelőtlenségről lenne szó? Egy kedvezőtlen ítéletnek akartak kommunikációs szempontból megágyazni, hárítva a felelősséget? Megtörténhet, és ez még mindig az enyhébb bűn. Ennél súlyosabb gyanú is felmerül, több ellenzéki politikus pedzette is ezt: a két elöljáró nyilatkozatai nyomán ugyanis néhány hét alatt a tőzsdén is jegyzett Gabriel Resources részvényeinek értéke 87 százalékkal nőtt, azaz majdnem megduplázódott. Érthető: a befektetők arra számítottak, hogy a nyertes per nyomán több milliárd dollárra tehet szert a vállalat. A pert pedig csak megnyerik, hiszen lám, az érintett állam vezetői is ezt mondják – gondolhatták sokan, akik bevásároltak a kanadai cég részvényeiből.
Hogy a gazdasági bűncselekmények sorába tartozó tőzsdei spekuláció áll-e a két politikus nyilatkozatainak hátterében, vagy egyszerűen csak felelőtlenség, azt egyelőre nem tudni, és nem is biztos, hogy valaha is kiderül. Tény viszont: a bukaresti politikusoknak sikerült elérniük, hogy örömünnep helyett újabb botrányba torkolljon egy, az ország számára kiemelten fontos ügy.
Fotó: Facebook / Uniți Salvăm