Ciucă szavaiból arra lehet következtetni, hogy a politikai alku tárgyát képező három tisztség egyikére pályázik Iohannis: az Európai Bizottság, az Európai Tanács vagy az Európai Parlament elnöke szeretne lenni, és az Európai Néppárt vezetőinek múlt heti bukaresti felvonulásán ezt a vágyát igyekezett megalapozni.

Hiszen tapasztalhattuk, Románia államfője olyannyira el van foglalva saját jövője egyengetésével, hogy rá se pirulázik, mi történik az általa elnökölt országban. Hetekre eltűnik a nyilvánosság elől, nem törődik a jelentős társadalmi gondokkal, a kormánypártok választási alkudozásában is csak azért vállalt szerepet, hogy bebiztosítsa, nemcsak a liberálisai, de a szociáldemokraták is támogatják nagyratörő terveit. Saját sikerének szavatolásáért még az elnöki székét is felkínálta, bársonypárnán.

Itthon tehát ügyesen lezsírozta a támogatói hátteret, és lassan, de biztosan megkezdte nyomulását a különböző EU-s fórumokon. A román parlamentben rég nem tette tiszteletét – mi haszna lenne belőle? –, de jó egy hónapja felszólalt az Európai Parlamentben. Elmondta mindazt, amit vártak, hallani szerettek volna tőle azok, akiktől támogatást remél. Jószerével ugyanazokat a gondolatokat ismételte meg a néppárt múlt heti bukaresti kongresszusán. Szívhez szólóan beszélt a nacionalista erők visszaszorításának szükségességéről, a következetes, szavahihető politizálásról, az emberekre való figyelés fontosságáról, vagyis mindarról, amit ő elnökként az elmúlt tíz évben sutba vágott. Hisz emlékezhetünk, mily könnyedén kapta elő szász létére a román nacionalista kártyát, amikor a PSD-vel vívott harca éppen ezt kívánta, és arra is, miként kényszerítette pártját, a liberálisokat szövetségre azokkal, akiket korábban Románia legnagyobb ellenségeinek nevezett. Politizálására legkevésbé sem volt jellemző az elvhűség, és kompromisszumai sokkal inkább önös, mint országérdeket szolgáltak. A polgárok problémáitól pedig igyekezett oly távol tartani magát, mint egyetlen elnök sem korábban.

Nem tudhatjuk, az európai politikusok, akik segítségével elnyerhet egy jó kis bársonyszéket, mennyire látják azt a Iohannist, akit Románia megismerhetett tízéves elnökösködése során. Ismerik-e a hosszú vakációkra, luxusutazásokra eltűnő, kényelmet és nyugalmat kedvelő „államférfit”, aki könnyen kapható elvtelen alkukra, nyilatkozatokra, ha érdeke azt kívánja, aki méltóságán alulinak tartja kényes társadalmi konfliktusok közepette a közvetítői szerepet, s akinek itthoni arroganciájánál talán csak brüsszeli meghunyászkodása nagyobb. A jelenlegi európai politikai elitet szemlélve nem lóg ki nagyon a sorból: középszerű, mint oly sokan a vezető pozíciókban. Beveszik-e a brancsba? Sikerül-e kialkudnia egy jó zsíros állást? Ez nagymértékben függ az EP-választások eredményétől. Egy dolog azonban biztos: mi itthon, Romániában az év végén megszabadulunk tőle. S bármilyen tisztséget sikerül elnyernie, remélhetőleg kevésbé lesz kártékony, mint elnöki regnálása során.

Fotó: Facebook / Klaus Iohannis