Városunk fontosságát nemcsak a helyi elöljárók, de a legmagasabb rangú vezetők is elismerik, éppen ezért gyakran látogatnak Sepsiszentgyörgyre március idusán. A következőkben a mai ünnepre hangolódva felelevenítjük az elmúlt 15 év során március 15-e alkalmából városunkba látogató díszmeghívottainak névsorát és egy-egy emlékezetes gondolatát, ahogyan az a Háromszék napilap hasábjain megjelent.

2009-ben Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért elnöke látogatott Sepsiszentgyörgyre: „A huszadik század sorscsapásai által sanyargatott és soha meg nem tört nemzetünk legfontosabb kötelessége ma is az, hogy mi, magyarok legyünk hűek történelmi hagyományainkhoz, merjük vállalni önmagunkat, nemzeti összetartozásunkat. Eljött a megbékélés ideje, erre mi, magyarok készen állunk.”

Tőkés László európai parlamenti képviselő 2010-ben kiemelte: „az autonómia és a szabadság rokon értelmű szavak”, „az autonómia eszköz a szabadság útjának megtalálására. Ezért ragaszkodunk hozzá, és ezért nem szabad elprédálni az önrendelkezés ügyét. (...) Fogjunk össze, és gyakoroljon nyomást a magyarság, hogy vezetői, képviselői ne kétfelé húzzák a szekeret, hanem haladjunk egy irányba, ez pedig az önrendelkezés Erdély és Székelyföld számára!”

Kádár Gyula történész, a Történelmi Magazin főszerkesztője 2011-ben felidézte nemcsak 1848. március 15. budapesti eseményeit, de kitért a későbbi szabadságharc legfontosabb momentumaira, a székelység, a háromszékiek szerepére. Hajla­mosak vagyunk a magyar történelem kapcsán elsősorban a vereségekről beszélni, pedig voltak nagy, dicső pillanatok, és ilyen volt március idusa, majd az önvédelmi harc – mondotta, s megfogalmazta a 163 évvel ezelőtti történések üzenetét a mának: Talpra kell állnia a székelységnek, el kell nyernie a társnemzeti státust, az egyenjogúságot, a székelyföldi autonómiát!

2012-ben Bajtai Erzsébet, Füzes Oszkár bukaresti nagykövet felesége az 1848–49-es hősökhöz hasonlította azokat „a mai bátrakat, akik dacolva minden kockázattal, fenyegetéssel, legyőzik félelmüket, és a szívükre hallgatva cselekednek”, akik a határokon átívelő nemzetegyesítés nagy művét hagyják az eljövendő nemzedékekre. Akkor szép egy ünnep, ha nemcsak eseményeket, de érzéseket is képes felidézni, mondotta, és azt kívánta: „érezzük együtt, nehéz időben, de jó időben is jó ma­gyarnak lenni”.

2013-ban Semjén Zsolt, Magyarország kormányfőhelyettese kiemelte: azt akarjuk, hogy „csodálatos magyarságunkat, melyet őseinktől kaptunk, átadhassuk utódainknak is”. Kitért arra is, hogy „itt és most a magyar szabadságharc üzenete azt jelenti, nem vagyunk alábbvalóak egyetlen más népnél sem, nem vagyunk másodrendű állampolgárok. (...) Sze­retném, ha tudnák, éreznék, hogy a magyar nemzet, a magyar állam szolidaritása ott áll önök mögött. (…) Isten áldja a magyarságot, Isten áldja Székelyföldet!”

Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára 2014-ben hangsúlyozta: az autonómia nem elszakadást jelent, ezt hússzor, százszor is el kell mondanunk. „Számíthattok ebben a küzdelemben Magyarország támogatására”. Nemzeti egyetértésre ma pont úgy szükség van, mint 1848 márciusában, akkor is ádáz viták folytak a „fontolva haladók” és a radikálisok között (...). Az embereknek ebből akkor is elegük lett, közös nemzeti felelősséget, egyetértést követeltek. „Vajon nem ez a helyzet ma is, nem a nemzeti egyetértés megteremtése a legfontosabb feladat a következő években?”

2015-ben Soltész Miklós, egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a magyar kormány és Orbán Viktor üdvözletét hozta el. A béke, szabadság és egyetértés fontosságát hangsúlyozta, majd kitért Erdély szerepére és arra, hogy Háromszék volt az egyetlen, amely vállalta az önvédelmi harcot, nem volt hajlandó megalkudni. „Köszönöm a bátorságotokat az elmúlt évszázadokban, évtizedekben és a jelenben is. Köszönöm a hűségeteket a szülőföldhöz, a nyelvhez, a magyarsághoz. És végül köszönöm a szívetekben lévő reményt, mellyel folytatni tudjátok a székelyek és a magyarok küzdelmét, Erdélyben és Magyarországon egy­aránt.”

2016-ban Íjgyártó István kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár elmondta: „Európa 1848-as vulkánkitörése kiemelten fontos fejezete volt az emberi szabadságjogokért folytatott sok évszázados küzdelemnek. Köszönetet mondott azoknak a szentgyörgyieknek, háromszékieknek, akik a nehézségektől sem visszariadva „ápolják és továbbadják a lángot, a nemzet szabadságszeretetét”.

2017-ben Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete kiemelte: „Az elmúlt években olyan erős anyaország jött létre, amely képes segíteni a Kárpát-medencei magyarság szülőföldön való boldogulását. Rajtunk áll, hogy élve a kapott eséllyel, összefogásunkkal és kitartásunkkal valóra tudjuk-e váltani ’48-as hőseink álmait, hogy büszkén hirdethessük, a magyar nép megint szép lett, méltó régi, nagy híréhez.”

2018-ban dr. Lázár János miniszter ünnepi beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy magyarnak lenni nehéz, de kiváltságos hivatás, „mert aki magyarnak születik, az a lelkében sosem lesz szegény, hiszen Európa és a világ egyik legnagyobb kultúrájának az örököse. Aki a magyarságát mint egy hitet megvallja, ezen a földön sosem lehet idegen, mert ezer év kereszténysége, európaisága teremti meg itt a jussát a jelenlétre, a megmaradásra és a boldogulásra. Aki magyar, nem lehet egészen árva sem, mert az láthatatlan kötelékkel kapcsolódik minden valaha élt és ma élő minden honfitársához” – fogalmazott.

2019-ben dr. Martonyi János, az első és második Orbán-kormány külügyminisztere, diplomata a magyar kormány üzenetét tolmácsolta, és köszönetet mondott az együtt ünneplés „elképesztő, fantasztikus” élményéért, de azért is, hogy „171 éven keresztül itt, Székelyföldön és Erdélyben nagyon nehéz körülmények között, de ébren tartották a magyarság és a szabadság szikráját”. „A mi lelkünk lényege, önazonosságunk szíve a szabadság” – mondotta, majd kifejtette, a magyar nyelvben nincs külön szavunk az egyéni és közösségi szabadságra, de azt is kiemelte, a szabadság olyan, mint a szeretet, minél több van nekem, annál több jut másoknak is.

2020 és 2021 a világjárvány és a karantén évei voltak, ekkor sajnos nem ünnepelhettünk együtt. 2022 tavaszán, három év után ismét több ezren gyülekezhettünk Sepsiszentgyörgy főterén, ahol Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere mondott ünnepi beszédet (meghívott szónok nem volt, mivel a járványügyi korlátozásokat csak nagyon rövid idővel az ünnepséget megelőzően oldották fel). Antal Árpád kiemelte: a hőseinkre való emlékezésből, példájukból kell erőt merítenünk a kitartáshoz és alázatot a hálához, hogy szülőföldünkön béke van, családjaink biztonságban vannak, és bármilyen nehéz időket is éljünk, szabadok vagyunk.

Tavaly, 2023-ban Varga Judit, Magyarország igazságügyi minisztere mondott ünnepi beszédet, amelyben kifejtette: „Jó helyen vagyunk, jó emberek között, és fontos dolgot teszünk, hiszen nem csupán emlékezünk, hanem a dicső elődök tetteinek felidézésével feltöltődünk nemzeti büszkeséggel is, és ezáltal újra és újra megerősítjük nemzetünk ellenálló képességét is.” „Az 1848-as hősöknek az volt a feladatuk, hogy segítsenek a magyar nemzetnek hosszú évszázadok után újból meghatározni önmagát, nekünk ma az a dolgunk, hogy ápoljuk, óvjuk ezt az örökséget és ne hagyjuk kimúlni a szabadság lángját.”

Ma, 2024. március 15-én Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere lesz a díszszónok. Legyünk minél többen a felvonulásokon, majd Sepsiszentgyörgy főterén délután négy órakor a központi ünnepségen, éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

(Az Önkormányzati szemle Sepsiszentgyörgy önkormányzatának fizetett tájékoztatási rovata.)