Fontosnak tarjuk azt is, hogy bemutassuk arcképüket, a róluk készült grafikákat vagy plaketteket. Ez alkalommal arra törekszünk, hogy a kevésbé ismert személyiségekről emlékezzünk meg. Szívesen vennénk, ha gyümölcsöző munkásságuk elismeréseként olvasóink azokról is megemlékezéseket küldenének, akik megítélésük szerint nem valószínű, hogy szerepelnek a szerkesztő nyilvántartásában, nem szerepeltek a Mementó első sorozatában sem. A most induló Mementó része annak az anyagnak, melyet egy Háromszéki életrajzi lexikon összeállítása céljából készítettem elő.

Várkonyi Endre

1894-ben, 115 esztendővel ezelőtt hunyt el. Szekszárdon született 1857-ben. Nagy műveltségű, széles érdeklődési körű személyként érkezett Vác és Kolozsvár után Sepsiszentgyörgyre a Református Székely Mikó Kollégiumba, a görög nyelv és filológia megbecsült főgimnáziumi tanáraként, a filológiai szertár őreként. Időnként francia nyelvet is tanított. 1891-ben tartotta meg a Mikóban székfoglaló beszédét A görög nyelv protestáns iskolánkban címmel. Tagjának választotta az Országos Tanár-, a Háromszéki Háziipari Egyesület, majd rábízzák a Székely Nemzeti Múzeum numizmatikai és negyvennyolcas tárának őrzését is. A szünidőkben beutazta Olaszországot, Görögorszá­got, Svájcot. Sepsiszentgyörgy díszpolgári küldöttségének tagjaként kereste fel a száműzetésben élő Kossuth Lajost. Erről írt megemlékezését a Magyar Hírlap közölte 1893-ban. Számos írása jelent meg a korbeli sepsiszentgyörgyi lapokban. Éppen Garay János munkásságával, eredeti Garay-levelek feldolgozásával foglalkozott, amikor 39 éves korában lesújtott rá a halál. Sírjánál Székely Bendegúz, a Mikó-kollégium igazgatója búcsúztatta. Sírkö­ve a sepsiszentgyörgyi vártemplomi temetőben még áll, de sírjának gondozása a kollégium vezetőségére és diákjaira vár.