Ezt a gyakorlatot megszoktuk az RMDSZ-nél is, mely szövetség azt vallja, csak olyan döntésekben, alkukban vesz részt, amelyek révén lehetőség adódik jogaink érvényesítésére. Látszólag ez rendben is van, csakhogy amikor a döntések gyakorlatba ületéséről van szó, sok minden másként történik, lásd az oktatási törvényt és annak alkalmazását.

Február első napjaiban Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke egy interjúban azt nyilatkozta: a magyar nyolcadik osztályos diákok román nyelv és irodalom vizsgákon elért eredményeiben 2018-tól, ha nem is látványos, de folyamatos javulás észlelhető, néhány év alatt feltornászták magukat a diákok az 53 százalékos sikerességről 60 százalékra. Azzal mintha nem is számoltak volna, hogy a székely megyékben ez az arány jóval kisebb, ott mégsem elég statisztikákat gyártani, végre tenni kéne valamit.

Ez különösen szembetűnő az idei próbaérettségi nemrég közzétett eredményeit vizsgálva, amikor az derül ki, az országos szórásban digitálisan szétosztott dolgozatok javítói nem vették figyelembe a kisebbségi diákok nyelvi nehézségeit, ugyanúgy pontoztak minden dolgozatot, mintha minden diák román anyanyelvű lenne. Ennek következményeként a magyar próbaérettségizők minden eddiginél gyengébb jegyeket kaptak és a bukás is az eddigi legnagyobb arányú, Háromszéken például 75 százalékos, ami akkor is meg kéne kongasson minden vészharangot, ha ennek egyelőre nincs következménye (a jegyek nem kerülnek be a naplóba). Érthetetlen az RMDSZ semmittevése, hisz a tavalyi pótérettségi tapasztalata alapján lehetett már tudni, milyen hátránya van annak, ha egy olyan román szakos tanár javítja a magyar diák román dolgozatát, aki soha nem tanított magyar tannyelvű osztályban, az adott megyében pedig nem működik magyar tannyelvű oktatás és az adott térségben erről a legtöbben azt sem tudják, mi fán terem. A javító tanár tehát csak annyit állapíthatott meg, hogy a dolgozatíró hadilábon áll a román nyelvvel még akkor is, ha lexikális tudással rendelkezik és helyesen oldja meg a feladatokat, ezért aztán a nyelvi botlások miatt jócskán lepontozta. Hogy mennyire így van, bizonyítja az a tény is, hogy korábbi évekhez viszonyítva jóval kevesebb a hetesen felüli jegy – vagyis a jó tanulók is büntetésben részesültek esetleges nyelvi nehézségeik miatt.

Lehetett volna lépni annak érdekében, hogy legalább egy évvel késleltessék az általánosan bevezetett digitális javítást, jövőben ugyanis végez az első olyan magyar diáknemzedék, amely előkészítőtől sajátos tanterv szerint tanulhatta a román nyelv és irodalmat (már amikor volt tankönyve). Lehetett volna továbbra is alkalmazni a jól bevált módszert, miszerint a magyar diákok román érettségi dolgozatait olyan megyében javítják, ahol működik magyar nyelvű oktatás és a kötelező objektivitásba óhatatlanul bekerül ezáltal egy kis odafigyelés a magyar tanulók nyelvi nehézségeire.

Még van idő nyárig, a valós érettségiig megváltoztatni a kisebbségi diákok számára méltánytalan javítási gyakorlatot, visszaállítani a korábbi években jól bevált, szomszédos megyék közti dolgozatcserét, mindez csupán politikai akarat kérdése. Ha ez nem történik meg, újabb áldozati nemzedéket bocsátunk ki az iskolapadból, akiknek a továbbtanulási esélyei jelentősen romlanak.

A Kovászna megyei tanfelügyelőség. Fotó: Albert Levente