„Három földi év az égben
jatlagestül mennyi?
Annyi, mint itt, nálunk? Vagy csak
néhány másodpercnyi?ˮ

– valahogy így akartam kezdeni ezt az episztola-félét, kedves Mester,
kölcsön véve Porka havak című versed ritmusát,
s alaposan rájátszva, persze, az oltári nagy közhelyre,
mely szerint az örökkévalóság viszonylatában földi életünk
mindössze egy rövid versre elegendő,
mostanában folyton a túlvilágon jár az eszem,
talán azért, mert nem sokkal utánad édesapám is meghalt,
szörnyen megsértődtem a világra,
nem akarom még elengedni az öreget, ezért aztán csupa hülyeséggel
foglalkozom, a minap például kiszámoltuk Vica lányommal,
hogy hány lejárata lehet a túlvilágnak,
felállítottuk szépen a premisszákat, hogy ti. lépten-nyomon
megnyílhat alattunk a föld, ezért minden egyes emberi lábnyom
túlvilági lejáratnak tekinthető,
rákerestünk a neten, hogy hány millió km2 a Föld felülete,
átalakítottuk cm2-ré, egy kicsit kerekítettünk felfelé is, lefelé is stb., stb.,
a végeredmény a lényeg, örömmel közlöm tehát,
hogy a túlvilágnak 1015 lejárata lehetséges,
szinte látlak magam előtt, ahogy három év túlvilági tapasztalat
birtokában, szokásodhoz híven hangtalanul, de elégedetten kuncogsz,
sokáig bizonytalan voltam magamban, hogy matekes
aggyal lehetek-e egyáltalán költő, vajon meg tudok-e eléggé
bolondulni a vershez, te viszont nyugtatgattál, hogy megbolondulni
a legkönnyebb,

ilyesmivel foglalkozom tehát mostanában,
s épp nekiálltam ennek az episztola-félének, amikor jött a hír,
hogy meghalt Szilágyi István, sőt, az óesztendő utolsó előtti napján
KAF is elment, róla is meg kell majd emlékeznem a júliusi Látóban,
egyelőre húzom-halasztom a dolgot, mindössze két hexameterrel
készültem el:

„Nem tagadom, szörnyen felbosszantott a halálod:
szinte pofátlanság így halni meg, ennyire kurtán-
furcsánˮ stb., stb.,
 
– hamarosan kiderül, hogy lesz-e valami belőle, vagy pedig megmarad
töredéknek, addig viszont osztok-szorzok még egy rövidet, elvégre
nem halál-, hanem születésnapi versről szólt a felkérés,
80 éves lennél, kedves Mester, mármint földi évben számolva,
ennyi idő az égben mindössze 80 másodperc lehet, de nekem
ennyi is pont elég kedvenc Farkas Árpád-versem elsuttogására, sőt,
hatásszünetet is tudok tartani „fölmorajló meleg testedˮ után,
ami mára már hol lehet, Uramisten – – –

Csíkszentdomokoson 2024. március 16-án