Nagy volt a meglepetése azoknak a német rendőröknek, akik ellenőriztek egy mikrobuszt, melyen három hazánkfia utazott. Az elhanyagolt kinézetű jármű meglehetősen gyanúsnak tűnt, mert a hátsó ablakait szőnyegdarabok borították, a küszöbök deformáltak voltak, és látszott, hogy folyik a motorból az olaj. Mikor a sofőrrel szóba álltak, erős alkoholszagot árasztott, és gyanították, hogy drogot is fogyaszthatott. Ezt akarták ellenőrizni, de nem tudtak tőle vizeletmintát venni, mert azt mondta, nem tud vizelni, így elvitték a rendőrségre vizsgálat céljából. A raktérben mindenféle szerszámok hevertek, és egy nagy kék hordó, amely mögött egy embert találtak elrejtőzve. A hordóban savanyúkáposzta-fejek úszkáltak. A mikrobusz műszaki ellen­őrzésekor tíz hibát és egy eltört rugót fedeztek fel. A szakértő szerint a jármű közveszélyt jelentett, így nem közlekedhet, és egy szállítóplatformon biztonságosan Romániába szállítják. (Okosak ezek a németek, akik már korábban megszabadulnak az ilyen roncsjelölt autóktól, amiket mi megveszünk, aztán később, mikor még lerobbantabb állapotba kerülnek, akkor meg kitiltják Németországból.)

Azt tudjuk, hogy Romániában az autópályák, gyorsforgalmi utak és a rossz autók miatt nagyok a gondok, és sok a közlekedési baleset, de most egy másik veszély is leselkedik ránk, mégpedig a poloskainvázió, ami ráadásul a fejlettebb nyugati világban is fokozódik. Az oroszok megtámadták Ukrajnát, a poloskák meg egész Európát. Nálunk Bukarestben is szaporodnak sikeresen. Olyan kerülete is van fővárosunknak, ahol az összes iskolában vígan sokasodnak, de egyre több tömbházban is panaszkodnak a lakók ezekre a vérszívókra. De nem csak itt, Kelet (kis) Párizsában rohamoznak a betolakodó rovarok már tavaly nyár óta. Olyan címmel jelentek meg írások például a New York Timesban, hogy Párizs a fények és a csípések városa. A Berliner Kurier meg azt írja: Teljes szörnyűség és undor Franciaországban. A poloskainvázióról az európai ügyekért felelős francia miniszter is értekezett. Most az a nagy gond, hogy az ötvenes években ugyan eltűntek a poloskák (lehet, hogy illegalitásba vonultak?), de azóta okosodtak és egyre ellenállóbbak a poloskairtó vegyszerekkel szemben. A közegészségügyi jelentések szerint 2017 és 2022 között a franciák lakásainak 11 százaléka fertőződött meg poloskával. Feltevődik a kérdés, hogy ez nem információs támadás-e a franciák ellen, amit az oroszok terjesztenek pont most, az olimpiai játékok előtt, amiért a franciák nagyon támogatták Ukrajnát.

Nem szándékoztam a 2024-es olimpiai játékokra sem utazni, de ezek után nem is bánom, hogy nem készültem. Mert bizony egyetemista koromban Brassóban a bentlakásban is voltak poloskák, és sajnos, az egész szobában csak egyedül engem szerettek, a szobatársak ezért nagyon haragudtak, amikor a poloskairtókat hívtam. Azután meg a vonaton az első osztályon is volt szerencsé(tlensége)m találkozni velük, és a kijevi (akkor még a Szovjetunió része volt) Arany Kalász Szállodában is. Csípésük irtózatosan feldagadt.

De nemcsak Franciaországban, hanem Angliában is 278 százalékkal nőtt azon hotelek száma, ahol megjelentek ezek az élősködők a Daily Star újság szerint. Felvetődik a kérdés, hogy vajon ott is nem az oroszok terjesztik-e a poloskákról szóló híreket (vagy a poloskákat?), mert Nagy-Britannia is támogatja Ukrajnát. Csodálkozom, hogy nálunk ez a lehetőség miért nem vetődött fel, mármint hogy ezek orosz poloskák (vagy orosz rémhírek, amelyek az oroszoktól jönnek), mert mi is támogatjuk az ukránokat.

Jó ajánlatot is tett az egyik újságíró, mondván: az a módszer, amit javasol, igen hatékony és olcsó, éspedig minden turistánál, aki az olimpiára utazik, legyen egy 2-3 literes gáztartály a megfelelő féle gázzal, amivel ott helyben tudja irtani a poloskákat.

A biotípusú gáz közel sem olyan veszélyes, mint az a táplálékkiegészítő, amely vörös rizsből készült élesztőt tartalmaz, és amit a japánok forgalmaztak. Ezt egy gyógyszeripari óriáscég gyártotta, és eddig öt ember halálát okozta. A japán kormány szóvivője kérte mindazokat, akik ilyesmit állítanak elő, hogy ellenőrizzék termékeiket, és az idegen országokat is értesítették a történtekről. Szerencsére, nem szoktam ilyesmivel élni, és így attól (remélem) meghalni sem fogok. (Ráadásul még a rizst sem nagyon szeretem.)

Még a végén megemlítek egy hazai, áprilisi viccnek kinéző történetet a szomszédos Brassóból. Történt pedig hogy egy ottani liberális megyei tanácsos élőben (ahogy egy igazi tanácstag mutatja, miként dolgozik) közvetített egy bizottsági ülést. Aztán elment oda, ahová a király is gyalog jár, de elfelejtette kikapcsolni a kamerát, és így aztán élőben lehetett látni, amint éppen kézbe veszi a budipapírt.

Mikor elszomorodva látjuk, hogy micsoda dolgok történnek nálunk és a világban, olvassunk ilyesfajta történeteket, hátha jobb kedvre derülünk, mert minden héten kerül ennyi vicces történet.

Fotó: Pixabay